2016. szeptember 2., péntek
Szedjük rá Houdinit! Alex Stone
A kezdetben unalmasnak induló könyv, ami Alex felsülésével kezdődik egy nemzetközi bűvész versenyen, szépen átmegy egy filozofáló, bűvészetről, kvantumfizikáról, és az emberi észlelésről szóló életrajzi fejlődés regénybe.Bűvésztrükköket ugyan nem fogunk belőle megtanulni, de betekintést nyerünk a bűvészet rejtélyes világába. Az tetszett legjobb benne, hogy nem csak a sikereit, hanem a bőven elszenvedett kudarcait, mélypontjait is elmeséli a történet során, amit kellő humorral és öniróniával kezel. Ajánlom bárkinek!
Hivatalos leírás:
A bûvészet a megtévesztés tudománya. Lebilincselõ utazás a tudatosság határait és az emberi elme rejtélyeit vizsgáló színes világba.
Alex Stone sorsa megpecsételõdött, amikor ötéves korában apja bûvészkészlettel lepte meg. A megszállottak és zsenik titokzatos világa magával ragadta. Minden vágya az volt, hogy bekerüljön a mesterbûvészek elit körébe. Végigjárta New York évszázados bûvészklubjainak hátsó termeit, a legmodernebb pszichológiai laboratóriumokat, a csillogó Las Vegas-i kaszinókat és megismerte a világ legkiválóbb hamiskártyását.
Tudományos precizitással és remek humorral megírt könyve azonban több a trükkökrõl, fellépésekrõl és fanatikusokról szóló mesénél. A pszichológia, az idegtudomány, a fizika, a történelem, de még a bûnözés kevésbé ismert területeit is a csalás és az illúzió lencséjén keresztül vizsgálva egy sor elképesztõ felismerésre jut az agy mûködésérõl.
A felejtés könyve Douwe Draaisma
Érdekes könyv, de inkább tudománytörténeti, vagy filozófia szempontból, mint tudományosan.
Hivatalos leírás:
Douwe Draaisma pszichológus-esszéista új könyvében tovább kutatja az emlékezet működésének titkait, s ezúttal a felejtés jelenségét vizsgálja. Fő állítása az, hogy a felejtés nem valamiféle hiányosság, hanem az emberi elme egyik létfontosságú képessége: csupán azért vagyunk képesek az információk megjegyzésére és rendszerezésére, mert rendelkezünk azzal a képességgel, hogy emlékeinket szelektíven töröljük. A könyv többek között az alábbi kérdésekre keres választ: Miért vannak technikáink a dolgok megjegyzésére, és miért nincs a felejtésre? Léteznek-e elfojtott emlékek, s ha igen, hol tárolódnak az agyban? Mi történik egy másik emberrel közös emlékeinkkel, ha a másik már nincs velünk? A múltbeli eseményekre vonatkozó elfelejtett benyomásaink ténylegesen törlődnek, vagy csupán hozzáférhetetlenekké válnak számunkra? Miért van az, hogy a kollégánk pontosan emlékszik egy ötletre, de arra nem, hogy az ötlet a miénk volt?
A szerző a tőle megszokott módon közérthetően és sok humorral, irodalmi művek, filmek és újságcikkek bevonásával tárgyalja a legösszetettebb kognitív pszichológiai és elmefilozófiai kérdéseket. A kötetnek izgalmas magyar vonatkozása is van: az egyik fejezet fő témáját Esterházy Péter Harmonia caelestis és Javított kiadás című regényei adják.
2016. június 26., vasárnap
Személyes vonzerő Olivia Fox Cabane
Nagyon vacilláltam, hogy megvegyem-e. Lehet-e értelmes könyvet írni a karizmáról? Érdemes-e valamiről, ami nyilvánvalóan gyakorlat kérdése? Sok bullshit önsegítő könyvet hagytam már félbe, nagyon kevés volt, ami igazán betalált, ez a könyv az utóbbiak közül való. Jól olvasható, érdekes és izgalmas, felesleges ismétlések és üresjáratok nélkül. Nincs benne a sámánok bölcsessége, buddhista idézetek és más ezó szagú klisé, csak száz százalékban tudományosan megerősített megoldások .Érezni, hogy aki írta, az tényleg ért hozzá (vagy nagyon jó szerkesztők dolgoztak rajta :), amiről ír. A végén kapunk egy remek összefoglalót a fejezetekről, ezzel megúszhatjuk a jegyzetelést. A könyvben ismertetett gyakorlatok leírása zárja a könyvet. Mindenkinek ajánlom, a remetéken és lakatlan szigeten tengődők kivételével.
Hivatalos leírás:
A karizma nem egy velünk született
képesség, amely vagy van, vagy nincs – éppen ezért nem csak olyan kiváltságos
emberek sajátja, mint Bill Clinton, Steve Jobs vagy a dalai láma. Föltárva a
karizma valódi mibenlétét, Olivia Fox Cabane bebizonyítja, hogy az alkatához
legjobban illő módszerek elsajátítása révén bárki megtanulhatja és fejlesztheti
a karizmatikus viselkedést.
Az életből vett példákkal és
gyakorlatokkal is ellátott könyv olvasmányos útmutató mindazoknak, akik
szeretnék tudni, hogyan lehetnek megnyerőbbek, meggyőzőbbek és inspirálóbbak az
élet bármely területén. A személyes kisugárzás varázsa ugyanis nemcsak az
üzleti életben, de azon kívül is érvényesül.
„Ha fejleszteni akarjuk azon képességünket, hogy a
mindennapi életben vagy a munkában karizmatikusak legyünk, azt ennek a könyvnek
a segítségével azonnal megtehetjük.”
Psychology Today
2016. június 2., csütörtök
Pánik: tények és tévhitek Szendi Gábor
Hivatalos leírás:
Szendi Gábor új könyve megkísérli eloszlatni azokat a hiedelmeket és hamis mítoszokat, amelyeket a pszichiátria, a gyógyszeripar és a média évtizedek alatt épített fel a pánik körül. A szerző szerint a pánik fogalma az idők során elveszítette eredeti tartalmát, s ma már nem több mint ügyes marketingeszköz. Sokan szemtanúi, rosszabb esetben áldozatai vagyunk annak, hogyan fokozzák le a szenvedő embereket egyszerű fogyasztókká. A kötet bemutatja annak folyamatát is, hogy a pszichiátria mindeközben hogyan rombolta le önnön pozitív törekvéseit, és távolodott el eredeti céljaitól. Szendi Gábor megközelítésében a pánik evolúciósan jól értelmezhető, természetes életjelenség, amelyet a propaganda tett aránytalanul félelmetessé. A szerző elemzi a pánik kezelésére javasolt módszereket, bemutatja a pánik modern szemléletét, valamint a pszichoterápiás megközelítés lehetőségeit. Hogyan tanuljuk a félelmet, és hogyan győzzük le? Hogyan dagadhatnak a problémák hatalmassá, miközben megoldásukkal küszködünk? Hogyan ismerhetjük fel a pánikkal kapcsolatos tévhiteket, a pánikként félrekezelt kórképeket? Mit tehet a pániktól szenvedő ember a félelmeivel? Szendi szerint a pszichoterápia lényege egy új életszemlélet, a konfliktusok, a problémák újszerű megközelítésének elsajátítása.
2016. április 18., hétfő
Megragad - Hogyan vigyük sikerre gondolatainkat? Dan Heath, Chip Heath
Remek, remek könyv. Min múlik, hogy egy üzenet megragad? A szerzők szerint az alábbi hat

dolog. ami szükséges hozzá. Nem feltétlenül kell mindig mindegyik. Egy kevésbé ragadós üzenet ragadóssága megnövelhető, akár pár "összetevő" hozzáadásával is. A könyvben remek előtte-utána
példák is vannak. A sok példa ellenére a könyv végig olvasmányos marad. Mindenkinek ajánlom.
Hivatalos leírás:
Mitől olyan ellenállhatatlanok a városi legendák? Miért hatékonyabbak egyes tanórák másoknál? Miért forognak sok kultúrában hasonló közmondások? Miért terjednek el egyes politikai nézetek, míg mások süket fülekre találnak? "Az évtized végére vigyünk embert a Holdra, és biztonságban hozzuk is vissza" – John F. Kennedy híres gondolata emberek millióit motiválta. Képzeljük el a hatást, ha az elnök azt mondta volna: "az a küldetésünk, hogy az űrhajózási iparág nemzetközi vezetői legyünk maximális csapatszellemre koncentráló innovációval, és stratégiailag átgondolt kezdeményezésekkel".
2016. március 23., szerda
A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás Nassim Nicholas Taleb
Hivatalos leírás
A szerző jelenleg az amhersti egyetem Bizonytalanságtudományok Tanszékének professzora, egész pályafutása során a szerencse, a bizonytalanság, a valószínűség és a tudás problémáival foglalkozik. Először 2007-ben, majd 2010-ben átdolgozott, bővített formában megjelent A fekete hattyú című kötete az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy sikert ért el. Mint egyik recenzense megjegyezte: „A fekete hattyú mérföldkő a könyvek sorában - maga is fekete hattyú.” Taleb fejtegetése szerint a fekete hattyú a rendkívül valószínűtlen események jelképe, amelyeknek három jellegzetességük van: előreláthatatlanok, tömeghatást váltanak ki, és utólag tudunk rájuk olyan magyarázatot találni, amelynek nyomán kevésbé esetlegesnek, előreláthatóbbnak látszanak, mint eredetileg. Ilyen fekete hattyú volt a Google sikere vagy 2001. szeptember 11. Taleb éveken át tanulmányozta, hogyan csapjuk be magunkat, és hitetjük el magunkkal, hogy többet tudunk annál, mint amennyit valójában tudunk. Ebben a könyvben megpróbálja felnyitni szemünket: összegyűjti mindazt, amit arról tudunk, amit nem tudunk. Meglepően egyszerű trükköket kínál arra, hogyan bánjunk a fekete hattyúkkal, és miként hajtsunk hasznot belőlük.
Vélemény
Huhh. 490 oldal, nem éppen füzetecske. Hááááát. Egészen izgalmasan indul a könyv, hogy a vége felé átcsapjon a közgazdászok ostorozásába, a gaussi eloszlás hasznavehetetlenségének bemutatásába. Néha felsejlik egy pici öniróni és humor is. A legvégén két oldalban ad némi tippet a fekete hattyúk kivédésre, amiben nem nagyon van igazi újdonság. Igaz azonban, hogy ismertségük ellenére a pénzpiacok szereplői mintha mégsem élnek ezekkel. Ha a polgári repülésben is annyi igazi idióta, ostoba lenne, mint a világ sorsát meghatározó közgazdászok, bankárok, politikusok között, nem is lenne már légi utasszállítás. Valahogy a közgazdászoknak, a bennük hívő politikusoknak elnézzük, hogy szétbarmolják a világot.
Sajnos az emberiség nem tanul. Nem kell messzire menni, nézzük a menekült válságot. Ez egy fekete hattyú volt (a mértéke előre nem volt látható, tömeghatást vált ki a mai napig és nagyszerű magyarázatokat kreáltak utólag). Egészen berepült a Bundestag elé és még akkor sem vették észre.
Ez a könyv már 7 éves. Nem nagyon látom a hatását. Taleb szorgalmasan fűrészeli az elefántcsont torony tartóoszlopait, de ha elolvasná a saját könyvét, jószerivel beláthatná, hogy teljesen hiábavaló a küzdelme. De legalább megpróbálja :).
Száz oldalban egészen jó kis könyv lehetett volna. Igazából így is az, csak picit feleslegesen hosszú. Amikor a szerző, azt kéri az olvasótól, hogy hagyjon ki részeket, akkor nyugodtan hagyja ki azokat :).
A szerző jelenleg az amhersti egyetem Bizonytalanságtudományok Tanszékének professzora, egész pályafutása során a szerencse, a bizonytalanság, a valószínűség és a tudás problémáival foglalkozik. Először 2007-ben, majd 2010-ben átdolgozott, bővített formában megjelent A fekete hattyú című kötete az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy sikert ért el. Mint egyik recenzense megjegyezte: „A fekete hattyú mérföldkő a könyvek sorában - maga is fekete hattyú.” Taleb fejtegetése szerint a fekete hattyú a rendkívül valószínűtlen események jelképe, amelyeknek három jellegzetességük van: előreláthatatlanok, tömeghatást váltanak ki, és utólag tudunk rájuk olyan magyarázatot találni, amelynek nyomán kevésbé esetlegesnek, előreláthatóbbnak látszanak, mint eredetileg. Ilyen fekete hattyú volt a Google sikere vagy 2001. szeptember 11. Taleb éveken át tanulmányozta, hogyan csapjuk be magunkat, és hitetjük el magunkkal, hogy többet tudunk annál, mint amennyit valójában tudunk. Ebben a könyvben megpróbálja felnyitni szemünket: összegyűjti mindazt, amit arról tudunk, amit nem tudunk. Meglepően egyszerű trükköket kínál arra, hogyan bánjunk a fekete hattyúkkal, és miként hajtsunk hasznot belőlük.
Vélemény
Huhh. 490 oldal, nem éppen füzetecske. Hááááát. Egészen izgalmasan indul a könyv, hogy a vége felé átcsapjon a közgazdászok ostorozásába, a gaussi eloszlás hasznavehetetlenségének bemutatásába. Néha felsejlik egy pici öniróni és humor is. A legvégén két oldalban ad némi tippet a fekete hattyúk kivédésre, amiben nem nagyon van igazi újdonság. Igaz azonban, hogy ismertségük ellenére a pénzpiacok szereplői mintha mégsem élnek ezekkel. Ha a polgári repülésben is annyi igazi idióta, ostoba lenne, mint a világ sorsát meghatározó közgazdászok, bankárok, politikusok között, nem is lenne már légi utasszállítás. Valahogy a közgazdászoknak, a bennük hívő politikusoknak elnézzük, hogy szétbarmolják a világot.
Sajnos az emberiség nem tanul. Nem kell messzire menni, nézzük a menekült válságot. Ez egy fekete hattyú volt (a mértéke előre nem volt látható, tömeghatást vált ki a mai napig és nagyszerű magyarázatokat kreáltak utólag). Egészen berepült a Bundestag elé és még akkor sem vették észre.
Ez a könyv már 7 éves. Nem nagyon látom a hatását. Taleb szorgalmasan fűrészeli az elefántcsont torony tartóoszlopait, de ha elolvasná a saját könyvét, jószerivel beláthatná, hogy teljesen hiábavaló a küzdelme. De legalább megpróbálja :).
Száz oldalban egészen jó kis könyv lehetett volna. Igazából így is az, csak picit feleslegesen hosszú. Amikor a szerző, azt kéri az olvasótól, hogy hagyjon ki részeket, akkor nyugodtan hagyja ki azokat :).
A nemtudás Steven D'Souza - DianaRenner
Nagy várakozással tekintettem a könyv olvasása elé, de csalódás volt. Egy filozófikus, súlyos mondanivalóval és releváns példákkal teli könyvre számítottam, de egy semmitmondó, unalmas, lapos könyvet kaptam :(. Nem ajánlom.
Hivatalos leírás:
- Mit tegyünk, ha ráébredünk: elértünk a tudásunk határvidékére?
- Milyen fogódzóink lehetnek, ha ingoványos talajra tévedünk?
- Hasznunkra lehetnek-e "negatív" képességeink?
Akár beismerjük, akár nem, nap mint nap a nemtudással birkózunk. Amikor új munkahelyen folytatjuk a karrierünket, komplex kihívással kell szembenéznünk, vagy vállalatunkat új piacra vezetjük be, a nemtudás határvidékén járunk.
A CMI (Chartered Management Institute) által 2015-ben az év menedzserkönyvének választott kötetben Steven D' Souza és Diana Renner kalauzolnak minket ebben a féktelen ütemben változó, bizonytalansággal teli világban. Megtapasztaljuk, hogy ha kellő nyitottsággal és kíváncsisággal közelítünk a nemtudáshoz, akkor nem gátol bennünket, hanem új lehetőséget, akár kivételes versenyelőnyt jelent. Így karizmatikus vezetők, magabiztos újítók és sikeres emberek lehetünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


