Nehezen indul a könyv. Vagy legalább is számomra szokatlanul lassúnak tűnt az első talán 60-70 oldal. Aztán egy pillanat alatt változott az egész, mintha a hullámvasút elért volna szépen lassan a tetőpontra, egy pillanatig megállt és őrült sebességgel elindult a végállomás felé. Nagyon érdekes és elgondolkodtató idegen világot vázolt fel Miévelle. Egy csomó részletbe bele lehetne kötni, de pont ezt nem szabad, ha sci-fit olvas az ember. Minden logikai hibája, következetlensége, homályossága, technikai lehetetlensége ellenére hagyni kell, hogy csak ússzon az ember a szöveg hátán. Ha jó a szöveg és izgalmas az alapgondolat, akkor ez menni fog. Ez a könyv ilyen. Könnyű úszni vele de nem a kezdő sci-fi olvasóknak való.
Hivatalos ajánló:
Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt.
Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése