Igazán érdekes könyv. Talán kicsit sok benne az amerikai sport példa. A baseballos és az amerikai focis példákkal nehezen birkózom meg, nem értem a szabályokat :). Az amerikai sportok tekintetében rögzült szemléletmóddal rendelkezem. De miről is szól a könyv. Szerzője szerint kétféle szemléletmód jellemző az emberekre. A rögzült szemléletmód és a fejlődési szemléletmód. Az IQ-val ellentétben, aminek az értéke már nem csillog olyan fényesen, mint a múlt században, miután kiderült, hogy nem alkalmas arra, hogy egyértelmű előrejelzője legyen az egyén jövőbeni sikerességének (tágabb, nem csak anyagi értelemben), az egyén szemléletmódja annál inkább alkalmas erre. Ha igaz lenne, hogy csak az IQ számít, a Menza tagoknak felülreprezentáltaknak kellene lenni a sikeres emberek között, de a tapasztalat nem ezt mutatja. Az IQ-n itt a hagyományos, matematikai, logikai készségeket mérő tesztre gondolok, nem a gardneri (
Howard Gardner) 7 intelligencia típusról. Gardner hét intelligencia típust határozott meg, a zenei, vizuális, verbális, logikai, testi valamint interperszonális és intraperszonális intelligenciát. Azt ugyan azóta sem fejtette ki, hogy ezeket hogyan mérné és pontosan milyen kutatások alapján állítja, hogy ezek léteznek elkülönülten, de arra alkalmas volt, hogy kicsit kitágítsa a gondolkodásunkat az IQ-val kapcsolatban. (
Ebben a wikipédia cikkben jócskán olvashatunk a gardneri intelligencia meghatározás kritikájáról is.) A fejlődési szemléletmódomat mutatja, hogy bármit olvasok, rákeresek a kritikájára is! :)
A könyv alapgondolata az, hogy mind az intelligencia, mind a személyiség fejleszthető. A rögzült szemléletmóddal rendelkező emberek egész életükben próbálják megőrizni a képességükbe vetett hitet, saját maguk és mások előtt is. A fejlődési személetmóddal rendelkezők élete a folyamatos tanulásról szól. Ők abban hisznek, hogy a velünk született képességeket csak gyakorlással, tanulással és tapasztalással lehet kibontakoztatni. A rögzült szemléletmóddal rendelkező főnökök náluk gyengébb emberekkel veszik körbe magukat, nehogy megkérdőjeleződjön az Isten adta tehetségük. A fejlődési szemléletű főnökök náluk okosabbakkal, hiszen nem az egójuk folyamatos védelme a legfőbb gondjuk. A rögzült szemléletmód kényelmesebb lehet sok szempontból, de unalmasabb is. A mai gyorsan változó világban (ami irtózatos közhely, de sajnos igaz), a rögzült szemléletmód szinte megengedhetetlen. Pár idézet a könyvből.
"Az emberek nagyon gyakran azt hiszik, hogy az 'ajándék' maga a képesség. Pedig a meglevő képességet a csillapíthatatlan tudásvágy és a kihívások keresése bontakoztatja ki."
Egy kísérlet során...
"Beigazolódott, hogy a tehetségükért megdicsért tanulókat rögzült szemléletmódba kényszerítettük... azonnal elutasítottak minden lehetőséget, hogy új kihívásokkal nézzenek szembe, még akkor is ha tanulhattak belőle. Nem merték megkockáztatni, hogy felszínre kerüljenek az esetleges hiányosságaik, vagy hogy megkérdőjeleződjön a tehetségük."
"Az erőfeszítéseikért megdicsért gyerekek ezzel szemben azt szűrték le, hogy ha nem megy, egyszerűen több energiát kell befektetniük."
"Jellem, lelkesedés, bajnoki szemlélet. Ezek teszik a kiváló sportolót."
Önfejlesztés, motiváció és felelősségvállalás.
"Ha azonban valakinek a saját egója a legfontosabb és egyfolytában azon dolgozik, hogy minél jobb képet alakítson ki magáról, a vállalat hosszú távú, egészséges működését nem tudja szem előtt tartani."
Remek fejezet szól a rögzült szemlélet módú bukott amerikai vezetőkről, élükön az egykor magát szupersztárnak képzelő Iacoccaval.
"Amikor egy főnök zsarnoki módon irányít, vagy visszaél a hatalmával, beosztottjaira rögzült szemléletmódot kényszerít rá. Mindez pedig oda vezet, hogy a tanulás, fejlődés és a vállalat előmozdítása helyett a munkatársak azzal foglalkoznak, hogy kedvező ítéletet mondjanak róluk odafent."
A pozitív példák, Jack Welch a GE, Lou Gerstner az IBM és Anne Mulcahy a Xeroxtól.
"Fejlődési szemléletű vezetőkhöz méltóan mindnyájan azzal kezdték, hogy felébresztették az emberi lehetőségekbe és fejlődésbe vetett hitet - és nem csak önmagukban, hanem minden munkatársukban is."
A csoportgondolkodás az egyik legnagyobb átka a többszemélyes döntéseknek. A felelősség megoszlik, a kritikai hang megszűnik, a vezető gondolatát mindenki magáénak tekinti, sőt még túl is licitálnak rajta. A szerző egyértelműen a rögzült szemlélet módban látja a csoportgondolkodás kialakulását. Az elkerülésére többféle eljárás használható, például az ördög ügyvédje, vagy de Bono Hat kalap módszere. A könyv egy érdekes számomra eddig ismeretlen módszert is ismertet, ami a magyar valósághoz sokkal jobban illeszkedik. Hérodotosz számolt be az ókori Perzsiában használt módszerről, aminek a lényege, hogy a amikor a csoport valamilyen döntésre jutott józanul, valamivel később részegen is megvitatták a kérdést.
Kezd valós problémává válni az elkényeztetett nemzedék munkába állása. Ezek azok a gyerekek, akiket a szülők próbáltak megkímélni a kudarcokról, mindig másra hárítani a felelősséget.
"A helyzet az, hogy ezek az agyondicsért gyerekek már jelen vannak a munkaerőpiacon és a jelek szerint sokuk egészen tehetetlen, ha nem dicsérik meg minden egyes lépésnél."
Nem csak a gyereknél de a felnőtteknél is javasolt, hogy amikor dicsérünk, ne a jó ötletükért, teljesítményükért tegyük azt.
"...hasznosabb lenne, ha a kezdeményezőkészségüket, kitartásukat, elszántságukat, kritikára való fogékonyságukat, fejlődőképességüket és nyitottságukat erősítenénk meg."
Tehát azokat a tulajdonságaikat, amiben fejlődhetnek!
A fejlődési szemléletű vezetők a tehetséget fontosnak tartják de nem elégszenek meg ezzel és rendszeres képzésekkel biztosítják, hogy a dolgozóik folyamatosan fejlődjenek.
"Ha hiányzik az emberi fejlődésbe vetett hit, a vállalati képzési programok nagy része fölösleges időtöltés csupán. Ha azonban jelen van, ezek képesek új értelmet adhatnak az 'emberi erőforrás' kifejezésnek és felszínre hozhatják a dolgozókban szunnyadó hatalmas lehetőségeket."
A könyvben külön fejezet szól a párkapcsolatokról.
"Meggyőződésük (a fejlődési szemlélettel rendelkezőknek), hogy kiegyensúlyozott és tartós kapcsolat csak akkor lehetséges, ha a két fél együttes erőfeszítéssel oldja meg az elkerülhetetlenül felmerülő problémákat."
"Talán éppen ezért laposodik el oly sok kapcsolat: az emberek azt hiszik, ha szeretnek valakit, akkor semmit sem kell tenniük ahhoz, hogy a szerelem fennmaradjon."
"Elképzelhetetlen, hogy két ember elképzelései és elvárásai teljes mértékben megegyezzenek."
"A kapcsolat, amely semmiféle energiabefektetést nem igényel, eleve kudarcra ítélt, nem pedig kiváló kapcsolat."
"Ha hiszünk abban, hogy partnerünknek lehetősége van a változásra, sz még nem azt jelenti, hogy hajlandó is lesz megváltozni."
Sport és oktatás
Ebben a fejezetben számos hasznos példát kapunk, hogyan tudjuk a gyerekeinket megfelelően dicsérni és kritizálni. A legrosszabb, ha mindig megpróbáljuk megóvni a kudarcoktól.
"...minden hiba újabb lehetőség a javításra és a tanulásra..."
"Ne ítélkezzünk! Tanítsunk! Ez kell a fejlődéshez."
"Amikor legközelebb olyan helyzetbe kerülünk, hogy fegyelmeznünk kell a gyermekünket, tegyük fel magunknak a kérdést: Milyen üzenetet közvetítek azzal, amit mondok? Azt, hogy bírálni és büntetni foglak? Vagy éppen azt, hogy segítek neked átgondolni és fejlődni?"
Sokan az elvárások csökkentésével próbálják a tanulókat sikerélményekhez juttatni. De ez lássuk be őrültség. Csak arra jó, hogy hiú reményt táplálhassanak a saját képességeikkel kapcsolatban. A fejlődési személet ezzel szemben mit tanít a diákoknak?
"Hogy tudjanak önállóan fejlődni és gondolkodni. Hogy keményen dolgozzanak, ha megfelelő alapokat szeretnének"
Lássuk be nincs a földön olyan gyerek, akit ha kiteszünk a fűre hogy tanulj gyermekem, az nekiáll és önszántából meg sem áll a Nobel díjig. Sajnos némi noszogatás és az ezzel járó feszültség és konfrontáció elkerülhetetlennek tűnik.
Részt vettem a
Covey féle hét szokás tréningen, ahol az egyik fontos módszer a tanítva tanítás. Mit mond erről ez a könyv?
"A tanításnál pedig nincs jobb módja a tanulásnak. Rengeteget meg lehet tudni az emberekről és arról is, mi mozgatja őket. A tanított anyagról. És önmagunkról, illetve magáról az életről is."
"A helyes kérdés mindig ez: vajon megtettem minden tőlem telhetőt?"
Hogyan változzunk meg?
"... a fogadkozás... hasztalan. Ami viszont valóban működhet, ha készítünk magunknak egy tartható, ugyanakkor nagyon konkrét tervet. ... Mikor fogjuk végrehajtani? Hol fogjuk végrehajtani? Hogyan fogjuk végrehajtani? Mindent alaposan át kell gondolnunk, méghozzá a legapróbb részletekig."
Ennél specifikusabban a
SMART tervezés lehet a segítségünkre. Ajánlom a témában
Charles Duhigg A szokás hatalma című könyvet, amit tavaly tavasszal olvastam.
Egyedül megváltoztatni a rögzült szokásainkat szinte lehetetlen. Ha találunk hozzá társakat könnyebb lehet. Egy vállalaton belül egy személy nem tudja a vállalati kultúrát megváltoztatni. Egy kis csapat, mint a Hősök Tere Kezdeményezés, akik a könyvet ajánlják, a legnagyobb tiszteletem ellenére is azt gondolom, reménytelen dologra vállalkozott, amikor egy egész ország mentalitását szeretné megváltoztatni. Kinek ajánlanám a könyvet ezek után? Minden szülőnek, tanárnak, vállalatvezetőnek, férjnek és feleségnek, de leginkább bárkinek, akinek lehetősége és hatalma van, pozitív befolyást gyakorolni másokra és elültetni a fejlődési szemléletmód csíráját a fejekben. Ez nem egy világmegváltó könyv, nem is receptgyűjtemény, nem A megoldás minden rosszra, csak egy könyv hasznos gondolatokkal.
Hivatalos leírás:
Miért nem segíti gyermekeink fejlődését, ha készségeiket és intelligenciájukat dicsérjük?
A harsány, karizmatikus vagy a szerény, befelé forduló vezetők sikeresebbek?
Vajon az akaraterőnkön múlik, hogy be tudjuk-e tartani fogadalmainkat?
Nem csupán képességeinktől vagy tehetségünktől, sokkal inkább szemléletmódunktól függ, elérjük-e céljainkat. A megfelelő szemlélettel nemcsak gyerekeinket motiválhatjuk iskolai teljesítményük javítására, de mi is rengeteget fejlődhetünk mind személyes, mind szakmai téren.
Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem világszerte ismert pszichológiaprofesszora évtizedekig kutatta a siker titkát. Könyvében számos kutatás segítségével, a legkiválóbb vezetők, sportolók, szülők és tanárok példáin keresztül bebizonyítja, hogy ha fejlődési szemlélettel tekintünk önmagunkra és a világra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall bennünket, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek leszünk.
Szeretnénk, hogy Magyarországon természetes legyen kiállni önmagunkért és másokért, hogy az együttérzés társadalmi norma legyen. Carol S. Dweck módszere ennek a változásnak az alapja.
