Ritkán olvasok szépirodalmat. Hamar elunom, ha nincs izgalom. Ez az egyik kivétel. Végig izgalmas, történetbe ágyazott történet. Érdekes, szokatlan írásmód, a párbeszédek végig egyesszám első személyben a főszereplő szájából hangzanak el.
Összefoglaló leírás:
A szörnyű családi tragédia után Hans Zimmer egyedül marad, hogy átadja magát az alkoholnak és az önsajnálatnak. Az összeomlás határán jár, amikor egyik éjjel lát egy némafilm-részletet - a tragédia óta első ízben sikerül valakinek megnevettetnie. Zimmer az élmény hatására érdeklődni kezd a komikus iránt, akiről kiderül, hogy hatvan éve nyomtalanul eltűnt. Azért kutakodik egy másik ember életében, hogy folytathassa a sajátját, azért próbálja megtalálni az eltűnt komikusban az embert, hogy a gyászban megtalálja önmagát. A könyv egy nyomozás és egy menekülés története. Auster mintha azt mondaná: az ember élete szerepekre tagolódik - ezek némelyike sikeres, némelyike nem az -, olykor még közönség sincs, hogy lásson bennünket. Kérdés, hogyan lehet felhagyni ezekkel a szerepekkel, ha az ember már beleélte magát. Paul Auster, az ezredfordulós amerikai regény egyik legfontosabb megújítója ebben a könyvében a filmkészítés témáját járja körül a tőle megszokott stílusban, egy misztikus, mégis lebilincselőtörténettel.
