2013. szeptember 26., csütörtök
Stalker Piknik az árokparton Sztrugackij fivérek
A sci-fi fanoknak nem kell bemutatni a Sztrugackij testvéreket. A hetvenes években írt könyvük nyomán film is készült Tarkovszkij rendezésében. Vannak jó könyveik és kevésbé jók.Mint ahogy a mai filmekben a termékelhelyezés biztosítja film elkészítésének az anyagi lehetőségét, náluk a váratlanul felbukkanó fasiszták biztosították a szerzőknek, hogy a könyvük átmehessen a cenzúrán. Ez azért a mai szemmel olvasva a könyveiket eléggé zavaró. Kizökkent a cselekményből. A Stalkerben nem ugranak elő a bokorból a kötelező gonoszok, fasiszták képében meg lehet nyugodni.
A könyv témája röviden. Egy idegen faj látogatást tesz a Földön és több helyen (egy körvonal mentén a Földgolyón) romokat, ismeretlen tárgyakat, hagyva maga után. Az egyik ilyen Zónának nevezett helyen, egy angol kisváros mellett játszódik a történet. A történet az angliai helyszín ellenére, annyira a hetvenes évek Szovjetunióját idézi, hogy nehéz elhinni a szerzőknek, hogy semmi politikai felhangja nincs a regényüknek. A szereplők szovjetesen primitívek, oroszosan káromkodnak, mindenki cigizik és folyamatosan iszik. A totális reménytelenségből egy kiút lehet a Zónából tárgyakat kihozni és eladni. Ezt lehet hivatalosan és természetesen feketén is művelni, azonban egyik sem veszélytelen. A könyv szinte semmilyen más reményt nem mutat fel, nem ismerjük meg az idegenek látogatása másutt milyen következményekkel járt. Nem tudunk meg semmit Angliáról sem. Az idegenek motivációját is csak egy mondattal világítja meg a professzorként aposztrofált szereplő. Ő sem tudja mi történt, de azt mondja, lehet, hogy az idegenek csak megálltak a Földön piknikelni és a piknik végén elhajították a feleslegessé vált, kiürült, elhasznált dolgaikat. Ezek lennének a Zóna titokzatos tárgyai. A mások által elhajított szemét, a Földön az emberek egy részének az egyetlen remény a boldoguláshoz. A könyv alcíme a Piknik az árokparton erre utal. Talán ez volt a könyv legszellemesebb mondata. A 70-es évek Szovjetuniójából nagyon nem lehetett látni az alagút végét és ehhez méltóan fejeződik be a könyv is.
A kötet tartalmazza a szerzők film forgatókönyvét és a regény megjelenéseinek körülményei taglaló leírását Borisz Sztrugackij tollából.
A film inkább a forgatókönyvre hasonlít, de csak részben. Tehát a film ismeretében a könyv is és a forgatókönyv is tartogat újdonságokat. Mindhárom sötét, nagyon sötét, a reménytelenségből és a nyomorúságból csak egy irracionális hit által mutat kiutat. De tudjuk a remény hal meg utoljára.
2013. szeptember 3., kedd
Akik nekem könyvet ajánlottak
Azt hiszem három ember ajánlott egész eddigi életemben könyvet elolvasásra. Az egyik a gimnáziumi osztálytársnőm volt, aki valamikor 1985 táján azt mondta, hogy pont olyan vagyok, mint Salinger hőse a Zabhegyezőben. Hmm, mondtam és ennyiben maradtunk. Majd 2012-ben vettünk egy Kindle-t. Mármint nem az a lány és én, hanem a feleségem és én. Nagyon nehezen szántam rá magam, mert féltem, hogy egy használhatatlan vacak. Aztán kiderült, hogy nem. Tök jó olvasni rajta. A könyvek rendszerezése azonban borzasztó körülményes, szörnyű. Na de nem az E Pearl kijelzős kindlimről akartam írni, hanem Salinger Zabhegyezőjéről. Ez volt az első e-könyvem. Gondoltam, megnézem még is miről beszélt az a lány 1985-ben. 28 évvel később megtudtam. Lehet, hogy hasonlítottam a könyv hősére. Legalább is abban a tekintetben biztos, hogy közel álltam pár tárgyból a bukáshoz. Maga a könyv nem nagy szám. Elolvasható, ha éppen nincs más. Sok újat a mai olvasónak nem mond. 1985-ben biztosan elcsodálkoztam volna a háború utáni rothadó kapitalizmus állapotán egy amerikai felső közép osztálybeli fiú elbeszélésben. Állítólag botrányosan szabad szájú volt ez a könyv akkoriban. Sokat káromkodik a srác. De hát ma, ez szinte irodalmi nyelv. Ha a kedves olvasónak időutazónak tetszik lenni a múltból, akkor ne tessék addig visszamenni, amíg a Youtube-on meg ne hallgatná a Mucsi villanyt szerel kis szösszenetet. Na az szabad szájú, de nem 50-es évesen, hanem kőkeményen 2013-asan!
A másik könyvet Lovasi András ajánlotta, azt hiszem a 2-es buszon. Vagy a 27-esen? Na erre már nem emlékszem. Éppen a Vonnegut Macskabölcsőt olvasta. Mondta, hogy nagyon jó, olvassam el. Elolvastam. És nagy kedvencem lett Vonnegut mester. Akinek a nevét mindenféle képen ejtik, csak úgy nem mint az USA-ban. Kört Váneget. De a forvo.com-on kimondják anyanyelvűek, tessék a Körtre kattintani. Azért nem mindenkinek ajánl könyvet egy Kossuth díjas :). Bár akkor nem gondoltam volna, hogy Kossuth díjas lesz.
A harmadik könyvet Kesztyűs Zoltán ismerősöm ajánlotta. Vele nem voltam nagy barátságban, de sokszor utaztunk egy buszon és Ő meg azt mondta. Asimov! Na az jó. Az Alapítvány trilógia. És tényleg zseniális, mind egy szálig. Sajnos nem tudom mi van Zoltánnal. Kb. 30 éve nem láttam.
A másik könyvet Lovasi András ajánlotta, azt hiszem a 2-es buszon. Vagy a 27-esen? Na erre már nem emlékszem. Éppen a Vonnegut Macskabölcsőt olvasta. Mondta, hogy nagyon jó, olvassam el. Elolvastam. És nagy kedvencem lett Vonnegut mester. Akinek a nevét mindenféle képen ejtik, csak úgy nem mint az USA-ban. Kört Váneget. De a forvo.com-on kimondják anyanyelvűek, tessék a Körtre kattintani. Azért nem mindenkinek ajánl könyvet egy Kossuth díjas :). Bár akkor nem gondoltam volna, hogy Kossuth díjas lesz.
A harmadik könyvet Kesztyűs Zoltán ismerősöm ajánlotta. Vele nem voltam nagy barátságban, de sokszor utaztunk egy buszon és Ő meg azt mondta. Asimov! Na az jó. Az Alapítvány trilógia. És tényleg zseniális, mind egy szálig. Sajnos nem tudom mi van Zoltánnal. Kb. 30 éve nem láttam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)