Azt hiszem három ember ajánlott egész eddigi életemben könyvet elolvasásra. Az egyik a gimnáziumi osztálytársnőm volt, aki valamikor 1985 táján azt mondta, hogy pont olyan vagyok, mint Salinger hőse a Zabhegyezőben. Hmm, mondtam és ennyiben maradtunk. Majd 2012-ben vettünk egy Kindle-t. Mármint nem az a lány és én, hanem a feleségem és én. Nagyon nehezen szántam rá magam, mert féltem, hogy egy használhatatlan vacak. Aztán kiderült, hogy nem. Tök jó olvasni rajta. A könyvek rendszerezése azonban borzasztó körülményes, szörnyű. Na de nem az E Pearl kijelzős kindlimről akartam írni, hanem Salinger Zabhegyezőjéről. Ez volt az első e-könyvem. Gondoltam, megnézem még is miről beszélt az a lány 1985-ben. 28 évvel később megtudtam. Lehet, hogy hasonlítottam a könyv hősére. Legalább is abban a tekintetben biztos, hogy közel álltam pár tárgyból a bukáshoz. Maga a könyv nem nagy szám. Elolvasható, ha éppen nincs más. Sok újat a mai olvasónak nem mond. 1985-ben biztosan elcsodálkoztam volna a háború utáni rothadó kapitalizmus állapotán egy amerikai felső közép osztálybeli fiú elbeszélésben. Állítólag botrányosan szabad szájú volt ez a könyv akkoriban. Sokat káromkodik a srác. De hát ma, ez szinte irodalmi nyelv. Ha a kedves olvasónak időutazónak tetszik lenni a múltból, akkor ne tessék addig visszamenni, amíg a Youtube-on meg ne hallgatná a Mucsi villanyt szerel kis szösszenetet. Na az szabad szájú, de nem 50-es évesen, hanem kőkeményen 2013-asan!
A másik könyvet Lovasi András ajánlotta, azt hiszem a 2-es buszon. Vagy a 27-esen? Na erre már nem emlékszem. Éppen a Vonnegut Macskabölcsőt olvasta. Mondta, hogy nagyon jó, olvassam el. Elolvastam. És nagy kedvencem lett Vonnegut mester. Akinek a nevét mindenféle képen ejtik, csak úgy nem mint az USA-ban. Kört Váneget. De a forvo.com-on kimondják anyanyelvűek, tessék a Körtre kattintani. Azért nem mindenkinek ajánl könyvet egy Kossuth díjas :). Bár akkor nem gondoltam volna, hogy Kossuth díjas lesz.
A harmadik könyvet Kesztyűs Zoltán ismerősöm ajánlotta. Vele nem voltam nagy barátságban, de sokszor utaztunk egy buszon és Ő meg azt mondta. Asimov! Na az jó. Az Alapítvány trilógia. És tényleg zseniális, mind egy szálig. Sajnos nem tudom mi van Zoltánnal. Kb. 30 éve nem láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése