Wilson nagyon tud írni. Annak ellenére, hogy többnyire szinte semmiről sem szól a regény, csak a szereplő mindennapi küzdelmeiről, a lányáról, a volt feleségéről, a szerelméről, alig vártam már, hogy végre megtudjam mi az a hatalmas titok, ami a kronolitok mögött van. Ahogy a Pörgésnél a Bázisnál, itt sem derül ki, ki van az események mögött. Egyszerűen nem akar minden tudó lenni. Nem kívülről, istenként írja a könyveit, hanem egy egy szereplő korlátozott tudásával és látószögéből. Ettől lesz annyira emberi az összes könyve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése