A könyv a Világfalu tévé sorozat átirata, némi kiegészítéssel. Olvasva szerintem sokkal jobb, mint a tévében.
Kepes nem igazán szeret állást foglalni. Ez a könyve is maximálisan PC lett, az olvasóra hagyva a végső válasz megalkotását, de érezhetően már egyáltalán nem hisz az optimista végkifejletben.
"Jól megszervezett és végiggondolt segítség nélkül a bomlásnak indult hagyományos kultúrákban élő közösségek előtt, úgy tűnik, egyelőre három út áll: a nyomor, a bűnözés és a járhatatlan."
De mit gondol arról, hogy a kultúráknak szükségszerűen harcolniuk kell egymással?
"...az emberek közti megértésnek nem akadálya az eltérő kultúra, neveltetés, vallás, a társadalmi különbségek, ahogy azt sokan sugallják."
De mi kell ahhoz, hogy a kultúrák egymást erősítsék és ne arra törekedjenek, hogy megsemmisítsék egymást? Mi kell a megértéshez, elfogadáshoz?
"... a nyitottság, az érdeklődés, a belső szabadság, az önbizalom, a humorérzék, a derűs életszemlélet, a természetes elegancia. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, feltétlenül szükségünk van önbecsülésre, érzelmi kötödésre, és arra, hogy magunk dönthessünk a sorsunk felől. Vagy legalábbis úgy higgyük. ... "
"... Ezzel szemben aki sikertelennek, kirekesztettnek, elnyomottnak érzi magát, az többnyire másokat okol a kudarcaiért, gyűlölködővé válik, felelősöket keres, összeesküvés-elméleteket sző, és képtelen az együttműködésre."
Hivatalos leírás:
Bejrútban, Buenos Airesben, és később Amerikában egy komcsi országból érkezett, vicces, idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki Beatles-számok helyett argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó "Kompország" már Európa. Ahogy Ady írta száz éve. Azóta mintha Európa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresné a helyét. Úgy éreztem, nekem is újra végig kell gondolnom mindazt, amit eddig életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és rítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. Humorral, könnyedén persze, nehogy megijesszem magam. Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világ-pillanatkép.
Kepes András újságíró, író és egyetemi tanár három nyelven, Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben végezte általános és középiskolai tanulmányait. Későbbi munkái és televíziós pályafutása (így pl. Világfalu című sorozata) során is rengeteg tapasztalatot gyűjtött a különböző kultúrák egymáshoz való viszonyával, a beilleszkedés nehézségeivel kapcsolatban. Jelen kötete egyfajta GPS-ként segít eligazodni az olvasónak zűrzavaros világunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése