A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékirat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékirat. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. február 26., szerda
Katonakönyv Tóth Tibor Horváth Viktor Gazda Albert Huncik Péter Makai József
Makai József jugoszláv katonai élményei zárják a könyvet, ami a legdurvább beszámoló mind közül. A szerző a dél-szláv háború magyar szemtanújaként nem csak a JNA-ban megélt élményeit de a háború borzalmait is megmutatja. A szöveg rövidsége ellenére gyomorszorító olvasni az alig 15 éves eseményekről, amik egy elvileg kulturált, európai országban történtek.
A magyar visszaemlékező élményei részben az enyémek is lehetnének. Siklós, Ady liget, építőszázad. Néha mintha rólam szólt volna.
Mindben közös elem, az a mélyen a rendszerben gyökeredző korrupció, a nemtörődömség, lopás, ügyeskedés, impotencia, ami ezen országok hadseregeit jellemezte.
Ajánlott olvasmány, azoknak, akik voltak katonák, vagy akik nem voltak, valamint, akiket érdekel, hogy mitől olyan az ország ahol élünk.
Összefoglaló leírás:
Öt ember - öt hadsereg a béketáborban
Gazda Albert a szovjet, Tóth Tibor a román, Hunčík Péter a csehszlovák, Horváth Viktor a magyar, Makai József a jugoszláv néphadseregben szolgálta le katonaidejét a nyolcvanas években.
Az öt, írással is foglalkozó, középkorúnak számító férfi vállalta, hogy évtizedes távlatból felidézi, milyen volt a pártállami fegyveres erők katonáinak lenni. Magyarul. Szándékaik szerint messze túllépve az anekdoták világán.
2018. december 31., hétfő
Hogy volt Vámos Miklós
Nem olvastam még Vámostól semmit. A TV műsorait ismertem, szerettem. A könyveibe beleolvasva a nyelvezete zavart. Igazán egyedi, de számomra kissé mesterkélt. Ebben a vékony kis kötetben, amit karácsonyra kaptam, kortársairól ír. 69-től a kétezres évek elejéig. Kifejezetten szellemesen, szarkasztikusan, ironikusan és önironikusan. 16 évvel vagyok fiatalabb, de érdekes volt olvasni a 70-es, nyolcvanas évekről. Hogy is volt, ahogy a szerző is írja a címben. A korabeli olvasmány és filmélmények elevenednek fel, az írókon, költőkön, rendezőkön keresztül, felidézve némi nosztalgiával azt a furcsa világot, amit én gyerekként már nem éreztem annyira merevnek, zártnak és félelmetesnek. A börtön mindig kiszámíthatóbb mint a szabadság. Főleg ha benne nősz föl. A mai világ másképp félelmetes mint az akkori, de hasonlóan nehezen kiszámítható.
Összefoglaló leírás:
Az emberélet útjának felét elhagyván rájöttem, sok olyan íróval és művésszel volt szerencsém egy levegőt szívni, akik ma már minimum klasszikusok, maximum szobrok. Kodály Zoltán, Örkény István, Arthur Miller, Déry Tibor, Mándy Iván, Várkonyi Zoltán, Mészöly Miklós, Ottlik Géza -- hosszú a lista. Akiket személyesen ismertem, szerettem, tiszteltem, de már nincsenek közöttünk. Míg e kötetet ítam, úgy éreztem, mintha itt volnának. Amit velük együtt éltem át, ezennel továbbadom. Klasszikusok, alulnézetből. (Vámos Miklós)
2018. január 2., kedd
A konyhafőnök vallomásai Anthony Bourdain
Hivatalos leírás:
„Az a fajta könyv, amit az ember egy ültében elolvas, aztán rohan, hogy teljes fejezeteket idézve az őrületbe kergesse a munkatársait.” – USA Today.
Miért ne együnk halat hétfőn? Mi a baj a hollandi mártással? Mitől mennek tönkre a műkedvelő tulajok? Hogyan főzzünk úgy, mint a nagyok? Mitől profi egy séf? Anthony Bourdain világszerte bestsellerré vált könyve egyszerre vendéglátó-ipari oknyomozás, önéletrajz, krimi és receptkönyv, amelyben – sok egyéb mellett – a fenti kérdésekre is választ kapunk. Hogy mi is ez a könyv? Háromszázhetven oldalnyi professzionális szakácsművészet, káromkodás, tesztoszteron és narkó. Kalandfilm konyháról konyhára. Túlélőkalauz étterembe járóknak. Tisztelgés a vendéglátás zsoldosai előtt, akiknek mindig csak egy dobása van: a következő.
2017. január 15., vasárnap
Világkép Kepes András
A könyv a Világfalu tévé sorozat átirata, némi kiegészítéssel. Olvasva szerintem sokkal jobb, mint a tévében.
Kepes nem igazán szeret állást foglalni. Ez a könyve is maximálisan PC lett, az olvasóra hagyva a végső válasz megalkotását, de érezhetően már egyáltalán nem hisz az optimista végkifejletben.
"Jól megszervezett és végiggondolt segítség nélkül a bomlásnak indult hagyományos kultúrákban élő közösségek előtt, úgy tűnik, egyelőre három út áll: a nyomor, a bűnözés és a járhatatlan."
De mit gondol arról, hogy a kultúráknak szükségszerűen harcolniuk kell egymással?
"...az emberek közti megértésnek nem akadálya az eltérő kultúra, neveltetés, vallás, a társadalmi különbségek, ahogy azt sokan sugallják."
De mi kell ahhoz, hogy a kultúrák egymást erősítsék és ne arra törekedjenek, hogy megsemmisítsék egymást? Mi kell a megértéshez, elfogadáshoz?
"... a nyitottság, az érdeklődés, a belső szabadság, az önbizalom, a humorérzék, a derűs életszemlélet, a természetes elegancia. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, feltétlenül szükségünk van önbecsülésre, érzelmi kötödésre, és arra, hogy magunk dönthessünk a sorsunk felől. Vagy legalábbis úgy higgyük. ... "
"... Ezzel szemben aki sikertelennek, kirekesztettnek, elnyomottnak érzi magát, az többnyire másokat okol a kudarcaiért, gyűlölködővé válik, felelősöket keres, összeesküvés-elméleteket sző, és képtelen az együttműködésre."
Hivatalos leírás:
Bejrútban, Buenos Airesben, és később Amerikában egy komcsi országból érkezett, vicces, idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki Beatles-számok helyett argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó "Kompország" már Európa. Ahogy Ady írta száz éve. Azóta mintha Európa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresné a helyét. Úgy éreztem, nekem is újra végig kell gondolnom mindazt, amit eddig életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és rítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. Humorral, könnyedén persze, nehogy megijesszem magam. Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világ-pillanatkép.
Kepes András újságíró, író és egyetemi tanár három nyelven, Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben végezte általános és középiskolai tanulmányait. Későbbi munkái és televíziós pályafutása (így pl. Világfalu című sorozata) során is rengeteg tapasztalatot gyűjtött a különböző kultúrák egymáshoz való viszonyával, a beilleszkedés nehézségeivel kapcsolatban. Jelen kötete egyfajta GPS-ként segít eligazodni az olvasónak zűrzavaros világunkban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
