Nem olvastam még Vámostól semmit. A TV műsorait ismertem, szerettem. A könyveibe beleolvasva a nyelvezete zavart. Igazán egyedi, de számomra kissé mesterkélt. Ebben a vékony kis kötetben, amit karácsonyra kaptam, kortársairól ír. 69-től a kétezres évek elejéig. Kifejezetten szellemesen, szarkasztikusan, ironikusan és önironikusan. 16 évvel vagyok fiatalabb, de érdekes volt olvasni a 70-es, nyolcvanas évekről. Hogy is volt, ahogy a szerző is írja a címben. A korabeli olvasmány és filmélmények elevenednek fel, az írókon, költőkön, rendezőkön keresztül, felidézve némi nosztalgiával azt a furcsa világot, amit én gyerekként már nem éreztem annyira merevnek, zártnak és félelmetesnek. A börtön mindig kiszámíthatóbb mint a szabadság. Főleg ha benne nősz föl. A mai világ másképp félelmetes mint az akkori, de hasonlóan nehezen kiszámítható.
Összefoglaló leírás:
Az emberélet útjának felét elhagyván rájöttem, sok olyan íróval és művésszel volt szerencsém egy levegőt szívni, akik ma már minimum klasszikusok, maximum szobrok. Kodály Zoltán, Örkény István, Arthur Miller, Déry Tibor, Mándy Iván, Várkonyi Zoltán, Mészöly Miklós, Ottlik Géza -- hosszú a lista. Akiket személyesen ismertem, szerettem, tiszteltem, de már nincsenek közöttünk. Míg e kötetet ítam, úgy éreztem, mintha itt volnának. Amit velük együtt éltem át, ezennel továbbadom. Klasszikusok, alulnézetből. (Vámos Miklós)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése