Már régóta szemezgettem vele, de nagyon nehezen szántam rá magam, hogy megvegyem. Vagy tíz éve nem olvastam hadtörténeti témájú művet. Negyven éves kora ellenére, számomra igazi meglepetés volt a könyv frissessége. Messze messze a legjobb, a témában olvasott könyveim közül. Hogy könnyebben beleképzeljem magam a három csataleírásba elővettem a
Katonák - Harcos és látványa a történelemben (R.G. Grant) könyvet, ami remekül kiegészítette a szöveges leírásokat. Sajnos a Keegan könyvben mindössze két fénymásolt minőségű térkép van. A könyv nem csak csataleírás, hanem az angol katonai gondolkodásmód változásának, fejlődésének a ismertetője. Ahhoz képest, hogy a mű abszolút a csatákban résztvevő emberről szól, az emberarcú szocializmusban mégsem lehetett kiadni. Sőt a több oldalon felsorolt forrásmunkák egyikét sem! Talán a belőle áradó szabadság az, ami kiverhette a biztosítékot. Annak ellenére, hogy Keegan a Királyi Katonai Akadémián tanított a könyv végére már szinte pacifista hangot üt meg. Ez meg azért eléggé felzaklathatta volna a magyar olvasót, aki folyamatosan azt hallotta, hogy a gonosz nyugat, az ördögi NATO, aki éjjel nappal a szocializmus megsemmisítésén töri a fejét, mégsem annyira gonosz. A tisztjei gondolkodnak, a tisztjeit tanító szerző meg egyenesen kételkedhet a csata jövőjét illetően.
Ahogy minden más szakkönyv esetén tapasztaltam, Magyarország messze a nyugati civilizáció mezsgyéjén van, közelebb a barbárokhoz mint a kulturált népekhez. Szeretjük mondogatni, hogy mi mindig is a nyugathoz tartoztunk, de ezt egyre nehezebben hiszem el, hogy voltak olyan pillanatok a magyar történelemben, amikor tényleg oda tartoztunk.Nagyon nem sikerült az elmúlt 23 évben közelebb kerülni a nyugati gondolkodásmódhoz és a jelenlegi folyamatokat nézve csodálkoznék ha ez valaha is sikerülne.
Ismertető:
A világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka, A csata arca 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténet-tanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal - köztük a második világháborút csapattisztként megjárt, és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel - töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított. Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amelyik a visszatekintés bölcsességével - és az íróasztal biztonságos fedezékéből - az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, "a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó szánalmas ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfi a, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában. Sir John Keegan 1934-ben született Londonban, 2012-ben hunyt el. Tanulmányait a King's College-ban, a Wimbledon College-ban és az oxfordi Balliol College-ban végezte. Ő a legnagyobb hatású brit hadtörténész, és vitán felül jelentős életművet alkotott: részben a kiemelkedően történelemtudatos brit tisztikar oktatójaként (1960-tól 1986-ig tanított a sandhursti Királyi Katonai Akadémián, és ő alapította a War Studies intézetet), részben a brit sajtó (1986-tól a Daily Telegraph védelmi rovatvezetője) és a kormány sokszor meghallgatott katonai szakértőjeként, a nagy sikerű és olvasmányos könyveiről nem is beszélve. A Royal Society of Literature tagja, Cambridge-től Princetonig számos egyetem vendégprofesszora. Keegan azon ritka történészek közé tartozik, akiknek egyszerre adatott meg a kutató pedáns szorgalma, az eredeti gondolkodás képessége és a világos, sőt szórakoztató írás tehetsége. Fő művei közül A csata arca, A parancsnoklás álarca, A hadviselés története, A tengeri hadviselés története, A második világháború, Az első világháború, A háborús felderítés és Az amerikai polgárháború megjelent magyarul is; Az amerikai polgárháború és A csata arca (2., javított kiadásban) az Akadémiai Kiadó gondozásában.
