Kellemes könyv. Jó olvasni, nem akadozik, nem bonyolítja túl, nem akar mindent megmagyarázni. Ebből következően széles körben ajánlom, tinédzser kortól az aggastyánokig.
Az író olyan közkeletű mítoszokat vizsgál, amik nehezítik, de mondhatjuk azt is, hogy akadályozzák az egyén boldogságát. Az ember mint szociális lény nehezen szabadul a környezete rabságából. Megtanuljuk mit illik csinálni is mit nem. Nem illik nevetni temetésen, a rágót kiköpni, teli szájjal beszélni. De ugyanígy illik férjhez menni az álom férfihez és boldognak lenni vele akkor is ha alkoholista. Illik gyerekeket, sőt hármat szülni és egyre boldogabbnak lenni minden egyes újabb gyerekkel. Nem illik szingliként vidámnak lenni és jó életet élni. Illik jól fizető munkát találni és halálra dolgozni magunkat. Szégyen keveset keresni, de illik boldognak lenni ha a sokat keresünk. Illik nem kinevetni a halált, hanem várni az elmúlást szépen csöndben, hiszen úgy sem lettünk filmsztárok, akkor meg minek küszködni tovább?
Miről szólnak ezek a mítoszok? Az egyénről? Nem inkább az elvárásokról? Ha felfogjuk, hogy nem dől össze a világ, hogy nem teljesítjük az éppen aktuális társadalmi, kulturális, politikai elvárásokat, nem mi vagyunk eszement bolondok, hanem a világon kellene módosítani, akkor már tettünk a lépést afelé, hogy néha néha boldogak lehessünk.
Hivatalos leírás:
Aminek boldogítania kellene, de nem boldogít. Aminek nem volna szabad örömet okoznia, de mégis örömet okoz. Egy életen át boldog leszek, ha megtalálom a páromat, gyermekeim születnek, gazdag leszek, és szép szakmai karriert futok be? Nem lehetek boldog, ha egyedül maradok, ha elváltam, ha anyagi gondok szakadnak rám, vagy ha pozitívak lettek a leleteim? Az öregedés és a beteljesületlen álmok szükségszerűen boldogtalansághoz vezetnek? A kötetben Sonja Lyubomirsky tudományos vizsgálatok eredményeit felvonultatva, mégis olvasmányos stílusban, a hétköznapi életből vett sok-sok példán keresztül világít rá arra, hogy ezek a közhiedelemben élő „mítoszok” alapjában véve tévhitek, a hozzájuk kapcsolódó hamis elvárások pedig sok probléma és hibás döntés forrásává válhatnak, megakadályozhatják például azt, hogy rálássunk az életünk negatív fordulataiban rejlő növekedési, megújulási lehetőségekre. Meggyőző érveléssel mutatja be, hogy az életünkkel való tartós megelégedettség és a boldogságérzet alapját nem a körülmények kedvező alakulása biztosítja, hanem a megfelelő tudati és érzelmi beállítottság, és hathatós támogatást nyújt ezek kialakításához.
