2014. november 26., szerda
A világ nélkülünk Alan Weisman
Milyen lenne a világ ember nélkül? Ez az alapkérdés, de még sem ez a lényeg. A lényeg az, hogy olyan mértékben megváltoztatta az ember a bolygót, hogy ha fel is hagyunk egyes tevékenységünkkel, pl. a CFC-ék levegőbe eregetésével (betiltott hajtógáz, ami "megeszi" az ózont), az atomenergiával (millió éves felezési idejű szemét marad utána) és újabb nukleáris és vegyi fegyverek és bizarr vegyi anyagok gyártásával, a műanyagokat lecserélnénk valami, szó szerint emészthetőbbre (a hosszú polimerláncok lebontására nincs megoldás a természetben), nem irtanánk ki állatok millióit, véletlenül (milliárd számban ölik a madarakat a villanyvezetékeink, szélturbináink, adótornyaink) vagy szándékosan (100 millió cápát ölünk meg évente), egyes nyomainkat évtizedes távlatban tüntetné el a természet, míg más előbb felsorolt szemetünk (sugárzó anyagok, mérgek, műanyagok) évmilliókig is jeleznék egy idegen civilizációnak, aki ide látogatna, hogy élt itt egy faj, aki alig élt meg 5000 évet civilizációban, még is millió évekre nyomot hagyott maga után. Piszkos nyomot. A leolvad atomerőművek maradványai megmaradnának, még talán a műanyag szemetünk egy része is, de az, amit mi büszkén a civilizációnk értékeinek tekintünk, kezdve a műalkotásokkal, amiből talán csak a nagyméretű bronz szobrok maradhatnának egyben millió éves távlatban, az irodalommal, a digitális adatainkkal, a városainkkal, mind eltűnnének. Az emberiség egyre inkább a mában él és a mának. Vicces, hogy a sumér kőtáblákat tudjuk olvasni de az 50 éve mágneses drótra rögzített rádióadásokat nem. Nem beszélve arról, hogy míg az írott sajtó ha papíron nem, akkor mikrofilmen, eredeti állapotukban olvashatóak a 80-as évek előtti időkből, a mai elektronikus hírportáloknál nem tudjuk megnézni, mik voltak a hírek 2 évvel ezelőtt. Ha össze is tudnánk egyenként szedni őket, mert persze az eredeti lapot már nem tudnánk úgy megnézni, ahogy 2012. május 3-án délelőtt 10 órakor láttuk, abban nem lehetünk biztosak, hogy cikkeket, híreket, nem írták-e át!
Felfoghatjuk ezt a könyvet egy segély kiáltásnak is. Héé emberek, tényleg jó ez nekünk amit művelünk a bolygónkkal?
Hivatalos leírás:
Alan Weisman egészen sajátságos megközelítésben tárja elénk az emberiségnek a bolygónkra gyakorolt hatását; s arra buzdít minket, képzeljük magunk elé, milyen lehet a Föld - nélkülünk. Érzékletesen mutatja be, hogy közvetlenül az ember eltűnése után a metróalagutakat elöntő árvizek gyorsan kezdik majd felemészteni a város alapzatát, és a világ városait ma befedő aszfaltdzsungel szép lassan helyet fog adni a valódi őserdőnek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése