Emberek és gépek - Hogyan tartsuk a kezünkben az irányítást a mesterséges intelligencia korában? Hannah Fry

 

Ha azt gondoltuk, hogy majd a mesterséges intelligencia megment minket magunktól és megmenti a bolygót, tévedtünk. Az MI pont annyira okos, erkölcsös, intelligens mint az emberek, akik programozzák és adatokkal etetik.

Összefoglaló leírás:

"Keresve sem találhatnánk jobb idegenvezetőt, mint Hannah Fry, aki gördülékenyen, izgalmas történeteken keresztül mesél a mesterséges intelligencia olykor ijesztő, olykor lenyűgöző világáról."

Tim Harford, Az oknyomozó közgazdász és A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés szerzője

Napjainkban a legkülönbözőbb területeken - az orvoslástól a közlekedésen át az igazságszolgáltatásig - számos kérdést mérlegelhetünk a mesterséges intelligencia segítségével: milyen termékeket fogyasszunk, milyen gyógymódok közül választhatunk, vagy ki érdemel börtönbüntetést. De vajon a szakemberek vagy a számítógépek a megbízhatóbb tanácsadók? Mennyiben támaszkodhatunk az előbbiekre vagy az utóbbiakra? Emberi vagy gépi döntés alapján határozható-e meg biztosabban, ki lesz visszaeső bűnöző, melyik film lesz kasszasiker és egy esetleges légi katasztrófa során milyen manőverrel menthetőek meg az utasok?

Hannah Fry matematikus, A szerelem matematikája szerzője, az Emberek és gépekben többek között ezeket a kérdéseket boncolgatva mutatja be a mesterséges intelligencia felhasználásának eddigi gyakorlatait és korlátait, az ebben rejlő lehetőségeket, és választ ad arra is, tartanunk kell-e attól, hogy a jövőben a gépek veszik át felettünk az irányítást.

A világ nélkülünk Alan Weisman

Milyen lenne a világ ember nélkül? Ez az alapkérdés, de még sem ez a lényeg. A lényeg az, hogy olyan mértékben megváltoztatta az ember a bolygót, hogy ha fel is hagyunk egyes tevékenységünkkel, pl. a CFC-ék levegőbe eregetésével (betiltott hajtógáz, ami "megeszi" az ózont), az atomenergiával (millió éves felezési idejű szemét marad utána) és újabb nukleáris és vegyi fegyverek és bizarr vegyi anyagok gyártásával, a műanyagokat lecserélnénk valami, szó szerint emészthetőbbre (a hosszú polimerláncok lebontására nincs megoldás a természetben), nem irtanánk ki állatok millióit, véletlenül (milliárd számban ölik a madarakat a villanyvezetékeink, szélturbináink, adótornyaink) vagy szándékosan (100 millió cápát ölünk meg évente), egyes nyomainkat évtizedes távlatban tüntetné el a természet, míg más előbb felsorolt szemetünk (sugárzó anyagok, mérgek, műanyagok) évmilliókig is jeleznék egy idegen civilizációnak, aki ide látogatna, hogy élt itt egy faj, aki alig élt meg 5000 évet civilizációban, még is millió évekre nyomot hagyott maga után. Piszkos nyomot. A leolvad atomerőművek maradványai megmaradnának, még talán a műanyag szemetünk egy része is, de az, amit mi büszkén a civilizációnk értékeinek tekintünk, kezdve a műalkotásokkal, amiből talán csak a nagyméretű bronz szobrok maradhatnának egyben millió éves távlatban, az irodalommal, a digitális adatainkkal, a városainkkal, mind eltűnnének. Az emberiség egyre inkább a mában él és a mának. Vicces, hogy a sumér kőtáblákat tudjuk olvasni de az 50 éve mágneses drótra rögzített rádióadásokat nem. Nem beszélve arról, hogy míg az írott sajtó ha papíron nem, akkor mikrofilmen, eredeti állapotukban olvashatóak a 80-as évek előtti időkből, a mai elektronikus hírportáloknál nem tudjuk megnézni, mik voltak a hírek 2 évvel ezelőtt. Ha össze is tudnánk egyenként szedni őket, mert persze az eredeti lapot már nem tudnánk úgy megnézni, ahogy 2012. május 3-án délelőtt 10 órakor láttuk, abban nem lehetünk biztosak, hogy cikkeket, híreket, nem írták-e át!
Felfoghatjuk ezt a könyvet egy segély kiáltásnak is. Héé emberek, tényleg jó ez nekünk amit művelünk a bolygónkkal?

Hivatalos leírás:

Alan Weisman egészen sajátságos megközelítésben tárja elénk az emberiségnek a bolygónkra gyakorolt hatását; s arra buzdít minket, képzeljük magunk elé, milyen lehet a Föld - nélkülünk. Érzékletesen mutatja be, hogy közvetlenül az ember eltűnése után a metróalagutakat elöntő árvizek gyorsan kezdik majd felemészteni a város alapzatát, és a világ városait ma befedő aszfaltdzsungel szép lassan helyet fog adni a valódi őserdőnek.