A gyermekkor vége Arthur C. Clarke

Retro sci-fi napokat tartok. Néhol fárasztó, néha túlírt könyv. Van benne két csúcspont, az elsőre halványan emlékeztem még :), a végére már nem annyira. 25 éve olvastam először. Mivel ez is az 50-es években íródott, simán négereznek benne :). De mivel Clarke egy picit balos beütésű volt, a főszereplő fekete, akarom mondani néger. Az 50-es, 60-as években annyira ott lebegett egy mindent és mindenkit megsemmisítő 3. világháború lehetősége, hogy az utópikus/antiutópikus sci-fikből nem hiányozhatott az erről való elmélkedés. Vagy rossz vége lett, mint a Hozsánna néked Leibowitzban, vagy éppen elkerültük pl. idegen segítséggel mint ebben a könyvben, vagy a tegnap posztolt A státuszcivilizációban saját erőből, de mindig van valami a boldog jövőt tönkreteszi. Ne legyen már annyira hollywoodi a befejezés.
Csodálkoznék ha ez egy 20 évesnek tetszene.

A státuscivilizáció Robert Sheckley

Már untam a sok megmondó könyvet gondoltam lazítok. Pár óra alatt el is olvastam. Hát régen voltak már azok az 50-es évek, amikor a könyv íródott. Meglepő, hogy senki nem látta előre az internet és egyáltalán a képernyők térhódítását. A könyv egy antiutópia-utópia-van még remény háromszögben játszódik, egészen fordulatos kis harci jelenetekkel.

Hogyan döntünk? Jonah Lehrer

Érdekes könyv, felettébb ismerősnek tűnő sztorikkal. Az internet tele van a Lehrert plágiummal vádoló írásokkal. Nem akarom védeni a fickót, de elég nehéz ma már teljesen originális dolgokat írni. Nehéz több tucat vagy több száz könyv, cikk, publikáció elolvasása után elválasztani, ami saját gondolat, illetve ami csak úgy beugrott, de nem önálló gondolat. A könyv 193 jegyzetet tartalmaz beszámozva. Egyébként azt gondolom, minden alapkutatást végzőnek lehetősége van könyvet írni a nagyközönség számára. Ha erre önállóan képtelen az sem lehet gond, mert ha megnézzük egy amerikai könyvben a köszönet részt, látszik, hogy ezek a könyvek, nem egy ember munkái. Sokszor több tucat ember dolgozik rajta. Nyilván a kiadó aki nyereséget akar, nem bízza a véletlenre a könyv sikerét.
Na de milyen a könyv? Ahogy mondtam sok ismerős sztori képezi a gerincét és ehhez fűz a szerző  neurobiológiai megjegyzéseket, hogy szerinte az agyban mi is történik. Ez az újdonság ebben a könyvben. Azonban a szakértők ezeket is kritizálják. Nem plágium most a vád, hanem hozzá nem értés.
Azt gondolom, hogy az alapgondolat helyes. A döntésről szóló konklúzió használható. Hogy ez nem az Ő fejéből pattant ki és a hozzárakott neuroscience csak bla bla a lényeget nem változtatja meg. Minden esetre neurobiológusok körében ne adjuk elő a prefrontális kéreg, meg a limbikus rendszer magyarázatot, mert esetleg kiröhögnek, vagy nem. Ki tudja. Legyünk óvatosak. :).
 
Hivatalos leírás:

Az első könyv, amelyik az idegtudomány meglepő felfedezéseinek segítségével segít abban, hogy jobb döntéseket hozzunk.

Platón óta a filozófusok a döntéshozatalt vagy racionális, vagy emocionális folyamatként jellemzik: vagy tudatosan végiggondoljuk a problémát, vagy zsigeri érzéseink után indulunk.

Ahogy azonban a kutatók az idegtudomány legújabb eszközeinek segítségével egyre mélyebb bepillantást nyernek elménk fekete dobozába, egyre inkább világosabbá válik, hogy ez a felosztás nem tükrözi a valóságot. Legjobb döntéseink az értelem és az érzelem finoman adagolt keverékén alapulnak, ahol az arányok a helyzettől függnek. Ha például lakást vásárolunk, legjobb, ha hagyjuk, hogy tudattalanunk töprengjen a szóba jövő változókon. A részvények kereskedelmében azonban intuíciónk gyakorta zsákutcába visz. A siker titka annak meghatározása, hogy mikor melyik részét használjuk az agyunknak - ezt pedig csak úgy tudhatjuk meg, ha mind többször és mind jobban átgondoljuk saját gondolkodásunk mikéntjét.

A méltán világszerte ismert és a könyves sikerlistákat vezető szerző az ehhez szükséges eszközöket adja a kezünkbe ezzel a könyvvel, mely egyaránt épít a legfrissebb kutatási eredményekre és a valódi „döntéshozók" - pilóták, tőzsdei spekulánsok vagy éppen sorozatgyilkosok, pókerjátékosok és mások - tapasztalataira.

Lehrer bemutatja, miként használják eme új tudomány eredményeit nézhetőbb tévés vetélkedők készítésére, focimeccsek megnyerésére vagy éppen a katonai hírszerzés eredményességének javítására. A szerző két kérdésre keresi a választ, melyek a vállalatvezetőktől a tűzoltókig szinte mindenkit érintenek: Hogyan hoz döntéseket az emberi agy? És hogyan tehetjük jobbá ezeket a döntéseket?

Álmatlanok Adrian Barnes

Nem vagyok igazán nagy fogyasztója sem a horrornak sem az apokaliptikus zombi történeteknek. Ha nem írták volna több helyen, hogy ez a könyv a tavalyi év meglepetése, nem kezdtem volna el. De miről is szól a könyv?

Hivatalos ajánló:

Egy nap Vancouver lakossága azt tapasztalja, hogy senki, vagyis szinte senki nem aludt előző éjjel. Másnap ugyanez történik. Harmadnap megint. Kiderül, hogy az egész világ ugyanabban a bajban szenved. Csupán néhányan maradnak az alvás képességének birtokában, ráadásul mind ugyanarról álmodnak: egy furcsa, aranyszínű fényről.

Hat napnyi teljes alvásmegvonás után bekövetkezik az alvásdeprivációs pszichózis. Négy hét után a test belehal. A két időpont között pedig elszabadul a pánik és a pokol. Egy bizarr új világ jön létre, amelyben azok veszik át a vezetést, akik korábban a társadalom peremére szorultak, és az új hatalom egészben nyeli le a régit.

Adrian Barnes bemutatkozó regénye a legvadabb posztapokaliptikus rémálom - nem véletlenül jelölték érte az Arthur C. Clarke-díjra, és tekintik a kortárs sci-fi egyik legizgalmasabb és egyben legfélelmetesebb új hangjának.

Nem aludni tényleg borzasztó. Kétszer volt ilyen élményem. Az egyik a diplomamunkám készítésekor, amikor egy hétvégém volt befejezni. Péntek reggeltől nem aludtam hétfő hajnalig. Ez nem tűnik soknak, de mégis, vasárnap este már hallucináltam. Lehet ebben szerepe volt a literes korsóban 5-6 filterrel főzött teáknak is :). A másik egy kórházi élmény, amikor egy hét után bemeséltem magamnak, hogy a túlfűtött kórteremben kitakarózva meg fogok fagyni ha a szél kinyitja a csak kitámasztott terasz ajtót. Nem mertem elaludni, aztán már nem mertem. Nem használt az intravénás altató sem, annyi adrenalin volt bennem. Ahogy elaludtam volna egy másodperccel később felébredtem. Nem csak szubjektív volt az élmény mert a családom is látta. Elalszom, hopp, ébren vagyok. Iszonyatos volt. Kértem egy pszichiátert. Megoldódott. De mi van, amikor semmi nem segít?
Na erről szól ez a könyv.
Amit a regény szereplői átélnek borzasztó, felfoghatatlan. Tudni, hogy pontosan mennyi időd van hátra, tudni, hogy be fogsz csavarodni, de meg fog zakkanni mindenki, az ismerőseid, a barátaid, a gyerekeid. Napokig, hetekig, nem aludni, iszonyatos kín és halálos! Apokaliptikus! :)
A szöveg talán túl költői volt, de annyi nyelvi lelemény volt benne (ha megtalálom az eredetit megnézem azt is), hogy egy idő után magamhoz vettem egy sárga jelölő filcet, hogy a remek mondatokat kiemeljem! És ez a legtöbb pozitívum ami elmondható róla. Spoiler!
Badarságnak tűnik, hogy a média teljesen elhallgat, hátha az elektromágneses sugárzás okozta. Ezzel viszont szerző le tudja szűkíteni egy egészen kis térségre az eseményeket (ügyes!). Mivel egy író a narrátor (nem egy orvos, egy kutató, biológus, megint csak ügyes!), aki a naplójában írja le a történteket, természetesen semmit nem tudunk meg a a lehetséges okokról, küzdelemről, amit a világ vív a kórság ellen. Nem tudjuk, miért nem segít az altatás, a mesterséges kóma. Nem tudjuk, hogy a tenger mélyén levő atom tengeralattjáró legénysége megúszta-e. Vagy az űrállomás lakói. Nem tudjuk, minden rasszra, vallásra, felekezetre kihat-e (lásd kiválasztott nép, lehetőség). Nem tudjuk az ember szabásukkal mi történik. És az elmebetegekkel? A csecsemőkkel? Egyedül az látszik, hogy egyes gyerekek tudnak aludni, de viszont nem beszélnek, valamit valamiért :). Számos kérdésem maradt ezen túl is. Természetesen nem lehet elvárni egy sztoritól sem, minden létező álláspont bemutatását. Úgyhogy csak szubjektíven tudom megítélni a regénybeli valóság egy nézőpontból való leírását. Nekem ez a nihilista, válaszokat nem adó, a reményt fel nem villantó (hacsak a néma gyerekeket nem tekintem reménynek), nyakatekert szóhasználatú regény forma nem jön be.

A könyvet féláron eladnám! Jelentkezni kommentben!    Elkelt!

A marsi Andy Weir

Huhh. Ez egy k... jó kis sci-fi. Tényleg letehetetlen. Két este elolvastam. Sokan, sokat írtak róla, nagy a hype, mert Ridley Scott már forgatja a filmet. Spoiler nélkül nem lehet sokat mondani a sztoriról, a fülszöveg pont annyi ami kell :), annál többet én sem szeretnék írni róla. Inkább a kritikákat kritizálnám :).

"Szar a borító". Ja. Lehet, de nem tökmindegy? Ha a polcon van, nem látod, ha olvasod nem látod. A rajzoló valóban nézegethetett volna több űrruhás képet.

"Sok a káromkodás" Na ez a legfurcsább kifogás. Egy ember ott ragad a Marson, nem tudja meddig marad életben, a helyzete inkább reménytelen, mint reménnyel teli, hogy a p.... nem káromkodna :). A káromkodás inkább a sajtós csaj esetében tűnik túlzásnak, de vannak olyan emberek, akik tényleg állandóan káromkodnak. Akiknek a legjellemzőbb vonása, amivel meg lehet őket ragadni az, hogy káromkodnak. Egyébként lehet egy kontraszt is. Hősünk a Marson nem káromkodik annyit, amint a sajtós nő a Földön, ahol aztán nem kell félnie, hogy összeomlik a háza, vagy éhen hal, megfullad.

"Miért nem ír a környezetről, naplementék, ilyesmi." Hogy lehet, hogy nem minden könyv egyforma? Lehet, hogy a főhősünket nem érdekli a naplemente, ami légkör csökkent volta miatt, nem lehet túl látványos. Se felhők, se kék ég, semmi. Nincsenek hangok, nem esik, mindent vörös por borít. Tényleg nagy lehetősége lett volna a tájfestésre.

"Hol a jellemfejlődés?" Hát vannak, akik már teljesen érettek. Mint például a főhős. Elég szar lenne olyan űrhajósokat a Marsra küldeni, akikről útközben derülne ki, hogy Ők igazából óvónők, vagy sajtkészítők szeretnének lenni, vagy filozófusok.

"Miért nem lesz öngyilkos?" Mert nem jutott el addig. Ha meg öngyilkos lett volna rögtön, nem lett volna érdemes könyvet írni róla :). Most komoly? Melyik regényben hal meg a főhős az első oldalon? Na jó, van ilyen, de az egy másik műfaj, nem a megmentős mese.

"Hol a filozófia?" A filozófia ott van a Te fejedben.

"A NASA-nál túl könnyen megy minden." Nem tudunk erről igazán sokat, mert kevés időt szán az író a földi dolgokra. De azt tudjuk, hogy a küldetés nyilvános és egy egész bolygót hipnotizálnak az események.Ez sok akadályt ledönthet.

"Tördelési hibák, fattyúsorok." Ez sajnos igaz. Az igazi égés, hogy a könyvben nem csak a fordítót nevesítik, de tördelőt és a lektort is! Nagyon gáz 2014-ben (a Word tudja ezt 20 éve!) ha egy mondat a következő oldalon folytatódik, de még nagyobb gáz, ha szavakat úgy választanak el, hogy a szó másik fele kerül másik oldalra. De ez nem befolyásolja az élvezetet olyan mértékben, hogy ki kéne rá akadni. Ez szimplán csak gáz.

"Fordítási hibák." Nem igazán tűnt fel, talán csak egy. A Polaris magyarul Sarkcsillag.

Lehet kötözködni, de szerintem felesleges. Én azért drukkoltam csak, nehogy felbukkanjanak a Marslakók, vagy az idegenek. Na az szétbarmolta volna a sztorit teljesen. Fel lehet úgy is fogni, hogy a naplójának ez egy szerkesztett változata. Hiszen túlélte! A depressziós napokat utólag törölték, törölte. A veszekedések, kicsinyes civakodások nem jelentek meg.

Hátra kell dőlni, ki kell kapcsolni az állandó kötözködő hajlamot és élvezni kell a regényt! Ennyi!

Zseniálisan irracionális Dan Ariely

Ariely korábbi könyvéhez hasonlóan ez is egy könnyen olvasható, laza finom humorú könyv. Azt ígéri, hogy ez a könyv más mint az előző. Nem más. Megkockáztatom ugyanaz. Persze más példák vannak benne, más kísérletek leírásai, több személyes élmény, ami végighúzódik a könyvön, de alapvetően nem lép túl az előző művén. De ez cseppet sem zavaró, mert az élvezetes stílus és az érdekes téma kárpótol.

Szokás szerint a könyvön levő reklám szöveg hamis várokozást kelthet. De sajnos ez szinte minden könyvnél így van. Valamivel be kell csábítani a kosarunkba :). A leírással szemben a korábbi  könyve sem úttörő könyv, hiszen a viselkedés közgazdaságtannak voltak már előtte Nobel-díjas képviselői is. Ma meg már annyira divatosak, mint az önsegítő meg népszerű pszichológia könyvek. Annak ellenére, hogy divatosnak tűnik a téma, az átlagolvasó, főleg az átlagmagyar olvasónak nagyjából gőze nincs róla mi fán terem, nem ám, hogy még alkalmazza is a hétköznapokban, pl. cégvezetőként.

Mindenkinek ajánlom, aki szórakoztató könyvet keres a témában.

Hivatalos leírás:

Miért csökkentik a nagy prémiumok a felső vezetők teljesítményét? Hogyan vezetnek félre a társkereső oldalak? Mit tanít a legózás a munka élvezetéről? A társadalomtudós Dan Ariely úttörő könyve, a Kiszámíthatóan irracionális számos, rossz döntésre sarkalló torzításról rántotta le a leplet. A Zseniálisan irracionális az ésszerűtlenség életünkre gyakorolt meglepő hatásait tárja fel. Egyebek között bemutatja, miként szabadulhatunk meg káros gondolkodási és viselkedési mintáinktól a munkahelyi és a magánéleti kapcsolatainkban. A szerző nemcsak az önmagunkról alkotott képünket változtatja meg, hanem árnyalja az irracionalitás pozitívumait és negatívumait is.