Nexus, avagy kicsi a világ Mark Buchanan

A könyv 2002-ben jelent meg, a magyar kiadás igen gyorsan követte, 2003-ban. A hálózat kutatás egészen friss tudomány, bár az alapjai Eulerig és a gráfokig nyúlnak vissza. A nagyközönség számára még kevés haszna van, vagy ha van, nem kötik az orrunkra. Ahhoz, hogy egyéni hasznunk legyen, rengeteg adattal kellene rendelkeznünk. De nem rendelkezünk. Mások azonban igen! A Big Data és a hálózatok törvényszerűségeinek használata félelmetesen erős gazdasági  és társadalmi befolyást tehetnek lehetővé. Az emberi természetet és a matematikai törvényszerűségeket ismerve, ez be is fog következni. Ez a félelem Buchanan fejében is megfordult. De mi is az ami, miatt ez az aggodalom felmerülhetett? Hiszen nem valami fegyverről, vírusról, agymanipuláló gépezetről beszélünk hanem pusztán csak arról, hogy az emberi társadalmak, kapcsolatok hálózatának törvényszerűségeit felismertük. Ehhez pár dolgot meg kell ismernünk előtte.

Meglepő, hogy a fehérjék kapcsolódásaitól kezdve az agy huzalozásán át, a társadalmi hálózatokig gyakorlatilag nagyon hasonló hálózatokat látunk. A hálózat elemei a valóságban, bármilyen meglepő, nem véletlenszerűen kapcsolódnak. Ha minden elem véletlenszerűen kapcsolódna egy másik elemhez, az egy nagyon demokratikus és nagyon nehézkes hálózat lenne. A valóságban azonban a hálózatokban csomósodások vannak. Erőcentrumok. Ezeknek sokkal, sokkal több kapcsolatuk van, mint a többi elemnek. Ami megdöbbentő, hogy a hálózati elemekhez rendelt kapcsolatok száma hatványfüggvény szerint változik. Mit is jelent ez? A nagyon sok kapocslattal rendelkező csomópontok (gráfoknál ezeket hívjuk csúcsoknak) száma nagyon kevés, majd az egy csomóponthoz tartozó kapcsolatok száma hatványfüggvény szerint csökken. Nézzünk egy példát. Egy népszerű weboldalnak 100 kapcsolata van, kettő kevésbé népszerűnek már csak 25, négynek 6 és így tovább. (Természetesen a valóságban nem kettő a hatványkitevő hanem bármi lehet ami 1-nél nagyobb, de jellemzően 3-nál kisebb.) Míg a végén rengeteg weboldal van, aminek csak 1 kapcsolata van. Ugyan ez igaz a fehérjékre, a cégekre, a márkákra, a gazdag emberekre, a folyókra. Egyszóval kevesek birtokolnak sokat, vagy ahogy Buchanan a Bibliából idézi, akinek van annak adatik, akinek nincs, attól elvetetik. Ez a fajta elrendeződés messze nem demokratikus, el is nevezték Barabásiék arisztokratikus hálózatoknak. Érdekes, hogy ezt a jellegzetességet egy Pareto nevű olasz közgazdász is észrevette a 20. század elején, ami Paretó-elvként ismert. Ő azt találta, hogy a megtermelt javak 80%-ka, az emberek 20%-hoz  vándorol. Megjegyzem, hogy sokan bután mindenre a 20-80-as szabályt próbálják ráerőltetni, pedig a lényeg NEM ez, hanem az aránypár. Utánanéztem, az USA üdítőital piacát három cég uralja 87%-al (Coca, Pepsi, Dr. Pepper), míg az összes többi kisebb gyártóé a maradék 13%. Persze bőven vannak ellenpéldák, ahol a piac kiegyenlítettebb. Ha nincs egy erős márka, akkor sok szereplős maradhat a piac.

Van még egy fontos felismerés. Ezek a hálózatok skálafüggetlenek. Tehát ha egy kis közösséget nézünk, ugyanazt a mintát látjuk, mintha egy egész országot, vagy az egész világot néznénk. Kevés csomópont nagyon sok kapcsolattal, majd rengetek csomópont kevés kapcsolattal. Érdekes, hogy ebben nagyon hasonlítanak a fraktálokhoz.

A harmadik felismerés, ami az emberi, társadalmi hálózatokban kicsi világ néven híresült el. Érdekes magyar vonatkozása is van a témának. Karinthy 1929-es Láncszemek című novellájában bukkan fel először a gondolat, hogy bármely ember a Földön hat lépésben elérhető. Persze ez csak nekünk magyaroknak jelent bármit, és kizárólag utólag magyarázzuk bele, hogy lám lám Karinthy micsoda lángelme volt. Ha nem bukkant volna fel a kicsi világ probléma az 1970-es években, az USA-ban, Stanley Milgram Elveszett-levél kísérletében, Karinthy novellája úgy tűnt volna el az irodalom szemétdombján mintha meg sem írta volna. A Facebook kísérlete azt mutatta, hogy a FB közösségen belül átlagosan 3,74 lépésben bárkit  el lehet érni ismerősök láncolatán át. A tagok 99,6%-ka 5 lépésen belül elérhető, 92%-uk  már 4 lépésben. Ha ez hihetetlennek tűnik gondoljunk bele, hogy ha mindenkinek van mondjuk 200 ismerőse, négy lépésben (200 a 4. hatványon) 1 milliárd 600 millió ember érhető el! 100 ismerős esetén 5 lépésben 10 milliárd!!! Ez az exponencialitás brutális ereje!
Mi teszi lehetővé ezt, hiszen az előbbiekben azt írtam, hogy erőteljes csomósodás van a hálózatokban? Barabásiék hidaknak nevezik azokat a távolra nyúló kapcsolatokat, amik kilépnek a helyi csomókból és egészen távolra vezethetnek. Egy külföldre szakadt honfitárs, egy üzleti kapcsolat a világ másik végén, egy osztálytárs, akivel már nem vagyunk napi kapcsolatban (gyenge kötések), utazók, mesteremberek a régi időkben, mind mind ilyen messze ható kapcsolatot biztosítottak és biztosítanak ma is. Ha minden magyar a Facebookon kizárólag magyarországi magyarokat jelölne be, akkor egy izolált közösség jönne létre. De szerencsére nem így van. Észak-Koreát kivéve talán sehol sincs ilyen zárt közösség, akinek ne lenne legalább egy, határokon túlnyúló kapcsolata, ami hidat építhet két csomósodás között.

Hát ez csodálatos. Hol vannak a rossz hírek? Az egyik rossz hír, hogy egyértelműnek tűnik, hogy a bibliai idézetnek, miszerint "MERT AKINEK VAN, ANNAK ADATIK, ÉS AKINEK NINCS, ATTÓL AZ IS ELVÉTETIK" (Márk evangéliuma 13.), matematikai alapja van. A gazdagabbak egyre gazdagabbak lesznek és ehhez szinte semmit sem kell tenniük. Ez nagyon hamar oda vezethet, hogy pár tucat ember birtokolja a Föld összes vagyonának 99%-át, míg a 99% többi ember osztózhat a vagyon 1%-án. Ez a koncentráció megmutatkozik a márkáknál, a weboldalaknál is. A Coca-Cola mindig is Coca-Cola marad! Nagyon könnyen indokolhatná a hatalmát az a pár tucat billiárdos, hogy neki azért van, mert ez egy természeti törvény! Normális társadalmakban, a gazdagokat azért sújtják extra adók, hogy a jövedelmi különbségeket mérsékeljék. Az embernek egy ponton túl a megélhetéséhez, a jólétéhez NEM kell több pénz. A milliárdosnak is csak 24 órából áll egy napja, neki is csak két szeme van, amivel láthat és két füle amivel hallhat és két keze, amivel számolhatja a pénzét. Az egykulcsos adó ezért cinikus ostobaság. A másik rossz hír, látszik, hogy azok a társadalmak, cégek a legerősebbek, legproduktívabbak, ahol a gyenge kapcsolatok, a hidak erősek és számosak. Ha egy ország vezetői arra törekszenek, hogy az embereket, az emberek csoportjait megosszák, egymás ellen fordítsák, a civil kezdeményezéseket elfojtsák, éppen a gyenge kapcsolatokat rombolják le, ami a sikeresség alapja. Sajnos Magyarországon jelenleg mindkettő tendencia tetten érhető. Akár butaságból, akár önzésből, vagy vélt jó szándékból történik ez, olyan súlyos sebeket ejtenek a társadalom szövetén, kihúzva a gyenge szálakat, felégetve a hidakat, ami hosszabb távon súlyos problémákhoz fog vezetni.

A könyvben még számos érdekességet találunk, köztük egy kevés optimistábban hangzót is, mint amit a fentiekben levezettem :).

Aki látta Barabási-Albert László előadásait pl. a Mindentudás egyetemén (http://mindentudas.videotorium.hu/hu/contributors/details/2387,Dr._Barabasi_Albert-Laszlo), annak nem sok újdonságot ad a könyv. Szinte minden példát elsütött már Barabási-Albert.
Akit érdekel a téma keressen rá Vicsek Tamásra, Csermely Péterre,Albert Rékára. Számos nagyszerű videót fog találni.

Hivatalos leírás:

Utazik a vonaton, szóba elegyedik útitársával, és kis idő múlva közös ismerősre bukkannak. Milyen kicsi a világ, mondják ilyenkor, és meglepődnek. A Nexus arról szól, hogy ez nem meglepő, hanem szabályszerű. „Ezen a bolygón mindenkit mindenkitől csupán hat ember választ el… Az Egyesült Államok elnökét. Egy velencei gondolást. De nemcsak a nagy neveket. Akárkit. A bennszülöttet az őserdőben. A tűzföldit. Az eszkimót. A Földön bárkivel hat szemből álló lánc kapcsol össze. Jelentős gondolat.” A hálózatok különös és új elmélete, amelyet elsősorban az internet hívott életre a természet- és társadalomtudományokban egyaránt rekord gyorsasággal talált újszerű alkalmazásokra. Elméleti alapjai már a hatvanas évektől készen álltak – éppen két világhírű matematikusunk – Erdős Pál és Rényi Alfréd jóvoltából.
Egy elmélet, amely a sejt és az ökoszisztéma, az emberi agy és az Internet közös törvényeit írja le, és arra is választ ad, hogy a szegény embert mért húzza még az ág is.

A boldogság mint versenyelőny Shawn Achor

Ha nem akarsz elolvasni 50 könyvet ebben az évben, csak mondjuk 10-et, ez legyen köztük :). Szellemes, érdekes, hasznos jól olvasható könyv.

Hivatalos leírás:

Hogyan legyünk sikeresek a munkában a pozitív pszichológia eszközeivel?

A boldogság jóval több egyfajta kellemes érzésnél valójában siker elengedhetetlen eszköze.

A legtöbb ember sikeres akar lenni. És, persze, a boldogságra is mindenki vágyik. Sokan azt gondolják, kemény munkával sikeresek lesznek, ami elhozza a boldogságot is. Ám ez a képlet hibás. Shawn Achor kutatásai a pozitív pszichológia területén bizonyították, a munkahelyi boldogság vezet az üzleti eredményességhez. A pozitív pszichológia hét alapelvének alkalmazásával kreatívabbak, motiváltabbak és eredményesebbek lehetünk. A könyv tanácsai alapján, felülírva rossz beidegződéseinket, hatékonyabban végezhetjük a munkánkat, és megtanulhatunk jobban élni a lehetőségeinkkel, hogy elérjük céljainkat egyéni, csapat és szervezeti szinten.

Irracionalitás Stuart Sutherland

Az elmúlt egy évben több könyvet is olvastam az emberi irracionalitásról. Sőt a legtöbb könyv erről szólt :).


A pszichológiai tévhitek egy része az agyunk irracionális viselkedéséből fakad, más részük egyszerűen buta köztézis, ahogy a közgazdászok hívnák. A Rejtett énünk logikai hibák, heurisztikák és torzítások gyűjteménye, amit a Gondolj bele, hogy ne ess bele szerzője gazdasági környezetbe helyezett. A választás paradoxona a választás irracionalitásáról szól, míg a Nudge megpróbálja kiküszöbölni nudge-kal a hibáinkat. Dan Airely szellemes kísérleteit ismerteti, a témában, sok személyes elbeszéléssel. A Rossz tudomány az orvostudomány kritikája, aminek jó része a gondolkodás hibáiból ered. A 100 dolog picit túlmutat a hibákon, amikor az észleléssel és a tanulással is foglakozik.A Kis lépés nagy hatás, amiről képet nem raktam be, mert pár hete olvastam ki, nem kell sokat visszalapozni, a Nudge-hoz hasonló, de sokkal gyakorlatiasabb és használhatóbb. Elolvasásra vár még a polcomon a témában alapműnek számító Gyors és lassú gondolkodás Kahnemantól. Talán még más is van a polcaim egyikén, amiről már el is felejtkeztem.

Hivatalos leírás:

Miért hoznak rossz döntéseket orvosok, tábornokok, magas rangú kormányzati tisztviselők és az egyéb hatalmi pozícióban lévő emberek károkat okozva ezzel másoknak? Másrészről viszont, miért ragaszkodnak az emberek végig ülni egy rettenetes színházi előadást vagy mozifilmet csak azért, mert a jegyek drágák voltak? Az irracionális hiedelmek és viselkedésformák gyakorlatilag univerzálisak. Nemcsak szerencsejátékosokra és a parapszichológusokra igaz, hogy a mintaméretek vagy egyszerű feltételezések statisztikai csapdái közé esnek, de mindenféle szakértőre, válogatott bizottságokra és a hétköznapi emberekre is. Az Irracionalitás egy formabontó kötet, izgalmas kutatási anyagok sokaságával vizsgálja, hogy miért is vagyunk irracionálisak, hogy ez milyen károkat okoz nekünk, és a lehetséges kiutakat.

Szemlélet váltás A siker új pszichológiája Carol S. Dweck

Igazán érdekes könyv. Talán kicsit sok benne az amerikai sport példa. A baseballos és az amerikai focis példákkal nehezen birkózom meg, nem értem a szabályokat :). Az amerikai sportok tekintetében rögzült szemléletmóddal rendelkezem. De miről is szól a könyv. Szerzője szerint kétféle szemléletmód jellemző az emberekre. A rögzült szemléletmód és a fejlődési szemléletmód. Az IQ-val ellentétben, aminek az értéke már nem csillog olyan fényesen, mint a múlt században, miután kiderült, hogy nem alkalmas arra, hogy egyértelmű előrejelzője legyen az egyén jövőbeni sikerességének (tágabb, nem csak anyagi értelemben), az egyén szemléletmódja annál inkább alkalmas erre. Ha igaz lenne, hogy csak az IQ számít, a Menza tagoknak felülreprezentáltaknak kellene lenni a sikeres emberek között, de a tapasztalat nem ezt mutatja. Az IQ-n itt a hagyományos, matematikai, logikai készségeket mérő tesztre gondolok, nem a gardneri (Howard Gardner) 7 intelligencia típusról. Gardner hét intelligencia típust határozott meg, a zenei, vizuális, verbális, logikai, testi valamint interperszonális és intraperszonális intelligenciát. Azt ugyan azóta sem fejtette ki, hogy ezeket hogyan mérné és pontosan milyen kutatások alapján állítja, hogy ezek léteznek elkülönülten, de arra alkalmas volt, hogy kicsit kitágítsa a gondolkodásunkat az IQ-val kapcsolatban. (Ebben a wikipédia cikkben jócskán olvashatunk a gardneri intelligencia meghatározás kritikájáról is.) A fejlődési szemléletmódomat mutatja, hogy bármit olvasok, rákeresek a kritikájára is! :)
A könyv alapgondolata az, hogy mind az intelligencia, mind a személyiség fejleszthető. A rögzült szemléletmóddal rendelkező emberek egész életükben próbálják megőrizni a képességükbe vetett hitet, saját maguk és mások előtt is. A fejlődési személetmóddal rendelkezők élete a folyamatos tanulásról szól. Ők abban hisznek, hogy a velünk született képességeket csak gyakorlással, tanulással és tapasztalással lehet kibontakoztatni. A rögzült szemléletmóddal rendelkező főnökök náluk gyengébb emberekkel veszik körbe magukat, nehogy megkérdőjeleződjön az Isten adta tehetségük. A fejlődési szemléletű főnökök náluk okosabbakkal, hiszen nem az egójuk folyamatos védelme a legfőbb gondjuk. A rögzült szemléletmód kényelmesebb lehet sok szempontból, de unalmasabb is. A mai gyorsan változó világban (ami irtózatos közhely, de sajnos igaz), a rögzült szemléletmód szinte megengedhetetlen. Pár idézet a könyvből.

"Az emberek nagyon gyakran azt hiszik, hogy az 'ajándék' maga a képesség. Pedig a meglevő képességet a csillapíthatatlan tudásvágy és a kihívások keresése bontakoztatja ki."

Egy kísérlet során...
"Beigazolódott, hogy a tehetségükért megdicsért tanulókat rögzült szemléletmódba kényszerítettük... azonnal elutasítottak minden lehetőséget, hogy új kihívásokkal nézzenek szembe, még akkor is ha tanulhattak belőle. Nem merték megkockáztatni, hogy felszínre kerüljenek az esetleges hiányosságaik, vagy hogy megkérdőjeleződjön  a tehetségük."

"Az erőfeszítéseikért megdicsért gyerekek ezzel szemben azt szűrték le, hogy ha nem megy, egyszerűen több energiát kell befektetniük."

"Jellem, lelkesedés, bajnoki szemlélet. Ezek teszik a kiváló sportolót."
Önfejlesztés, motiváció és felelősségvállalás.

"Ha azonban valakinek a saját egója a legfontosabb és egyfolytában azon dolgozik, hogy minél jobb képet alakítson ki magáról, a vállalat hosszú távú, egészséges működését nem tudja szem  előtt tartani."

Remek fejezet szól a rögzült szemlélet módú bukott amerikai vezetőkről, élükön az egykor magát szupersztárnak képzelő  Iacoccaval.

"Amikor egy főnök zsarnoki módon irányít, vagy visszaél a hatalmával, beosztottjaira rögzült szemléletmódot kényszerít rá. Mindez pedig oda vezet, hogy a tanulás, fejlődés és a vállalat előmozdítása helyett a munkatársak azzal foglalkoznak, hogy kedvező ítéletet mondjanak róluk odafent."

A pozitív példák, Jack Welch a GE, Lou Gerstner az IBM és Anne Mulcahy a Xeroxtól.

"Fejlődési szemléletű vezetőkhöz méltóan mindnyájan azzal kezdték, hogy felébresztették az emberi lehetőségekbe és fejlődésbe vetett hitet - és nem csak önmagukban, hanem minden munkatársukban is."

A csoportgondolkodás az egyik legnagyobb átka a többszemélyes döntéseknek. A felelősség megoszlik, a kritikai hang megszűnik, a vezető gondolatát mindenki magáénak tekinti, sőt még túl is licitálnak rajta. A szerző egyértelműen a rögzült szemlélet módban látja a csoportgondolkodás kialakulását. Az elkerülésére többféle eljárás használható, például az ördög ügyvédje, vagy de Bono Hat kalap módszere. A könyv egy érdekes számomra eddig ismeretlen módszert is ismertet, ami a magyar valósághoz sokkal jobban illeszkedik. Hérodotosz számolt be az ókori Perzsiában használt módszerről, aminek a lényege, hogy a amikor a csoport valamilyen döntésre jutott józanul, valamivel később részegen is megvitatták a kérdést.

Kezd valós problémává válni az elkényeztetett nemzedék munkába állása. Ezek azok a gyerekek, akiket a szülők próbáltak megkímélni a kudarcokról, mindig másra hárítani a felelősséget.

"A helyzet az, hogy ezek az agyondicsért gyerekek már jelen vannak a munkaerőpiacon és a jelek szerint sokuk egészen tehetetlen, ha nem dicsérik meg minden egyes lépésnél."

Nem csak a gyereknél de a felnőtteknél is javasolt, hogy amikor dicsérünk, ne a jó ötletükért, teljesítményükért tegyük azt.

"...hasznosabb lenne, ha a kezdeményezőkészségüket, kitartásukat, elszántságukat, kritikára való fogékonyságukat, fejlődőképességüket és nyitottságukat erősítenénk meg."

Tehát azokat a tulajdonságaikat, amiben fejlődhetnek!

A fejlődési szemléletű vezetők a tehetséget fontosnak tartják de nem elégszenek meg ezzel és rendszeres képzésekkel biztosítják, hogy a dolgozóik folyamatosan fejlődjenek.

"Ha hiányzik az emberi fejlődésbe vetett hit, a vállalati képzési programok nagy része fölösleges időtöltés csupán. Ha azonban jelen van, ezek képesek új értelmet adhatnak az 'emberi erőforrás' kifejezésnek és felszínre hozhatják a dolgozókban szunnyadó hatalmas lehetőségeket."

A könyvben külön fejezet szól a párkapcsolatokról.

"Meggyőződésük (a fejlődési szemlélettel rendelkezőknek), hogy kiegyensúlyozott és tartós kapcsolat csak akkor lehetséges, ha a két fél együttes erőfeszítéssel oldja meg az elkerülhetetlenül felmerülő problémákat."

"Talán éppen ezért laposodik el oly sok kapcsolat: az emberek azt hiszik, ha szeretnek valakit, akkor semmit sem kell tenniük ahhoz, hogy a szerelem fennmaradjon."

"Elképzelhetetlen, hogy két ember elképzelései és elvárásai teljes mértékben megegyezzenek."

"A kapcsolat, amely semmiféle energiabefektetést nem igényel, eleve kudarcra ítélt, nem pedig kiváló kapcsolat."

"Ha hiszünk abban, hogy partnerünknek lehetősége van a változásra, sz még nem azt jelenti, hogy hajlandó is lesz megváltozni."

Sport és oktatás

Ebben a fejezetben számos hasznos példát kapunk, hogyan tudjuk a gyerekeinket megfelelően dicsérni és kritizálni. A legrosszabb, ha mindig megpróbáljuk megóvni a kudarcoktól.

"...minden hiba újabb lehetőség a javításra és a tanulásra..."

"Ne ítélkezzünk! Tanítsunk! Ez kell a fejlődéshez."

"Amikor legközelebb olyan helyzetbe kerülünk, hogy fegyelmeznünk kell a gyermekünket, tegyük fel magunknak a kérdést: Milyen üzenetet közvetítek azzal, amit mondok? Azt, hogy bírálni és büntetni foglak? Vagy éppen azt, hogy segítek neked átgondolni és fejlődni?"

Sokan az elvárások csökkentésével próbálják a tanulókat sikerélményekhez juttatni. De ez lássuk be őrültség. Csak arra jó, hogy hiú reményt táplálhassanak a saját képességeikkel kapcsolatban. A fejlődési személet ezzel szemben mit tanít a diákoknak?

"Hogy tudjanak önállóan fejlődni és gondolkodni. Hogy keményen dolgozzanak, ha megfelelő alapokat szeretnének"

Lássuk be nincs a földön olyan gyerek, akit ha kiteszünk a fűre hogy tanulj gyermekem, az nekiáll és önszántából meg sem áll a Nobel díjig. Sajnos némi noszogatás és az ezzel járó feszültség és konfrontáció elkerülhetetlennek tűnik.

Részt vettem a Covey féle hét szokás tréningen, ahol az egyik fontos módszer a tanítva tanítás. Mit mond erről ez a könyv?

"A tanításnál pedig nincs jobb módja a tanulásnak. Rengeteget meg lehet tudni az emberekről és arról is, mi mozgatja őket. A tanított anyagról. És önmagunkról, illetve magáról az életről is."

"A helyes kérdés mindig ez: vajon megtettem minden tőlem telhetőt?"

Hogyan változzunk meg?

"... a fogadkozás... hasztalan. Ami viszont valóban működhet, ha készítünk magunknak egy tartható, ugyanakkor nagyon konkrét tervet. ... Mikor fogjuk végrehajtani? Hol fogjuk végrehajtani? Hogyan fogjuk végrehajtani? Mindent alaposan át kell gondolnunk, méghozzá a legapróbb részletekig."

Ennél specifikusabban a SMART tervezés lehet a segítségünkre. Ajánlom a témában Charles Duhigg A szokás hatalma című könyvet, amit tavaly tavasszal olvastam.

Egyedül megváltoztatni a rögzült szokásainkat szinte lehetetlen. Ha találunk hozzá társakat könnyebb lehet. Egy vállalaton belül egy személy nem tudja a vállalati kultúrát megváltoztatni. Egy kis csapat, mint a Hősök Tere Kezdeményezés, akik a könyvet ajánlják, a legnagyobb tiszteletem ellenére is azt gondolom, reménytelen dologra vállalkozott, amikor egy egész ország mentalitását szeretné megváltoztatni. Kinek ajánlanám a könyvet ezek után? Minden szülőnek, tanárnak, vállalatvezetőnek, férjnek és feleségnek, de leginkább bárkinek, akinek lehetősége és hatalma van, pozitív befolyást gyakorolni másokra és elültetni a fejlődési szemléletmód csíráját a fejekben. Ez nem egy világmegváltó könyv, nem is receptgyűjtemény, nem A megoldás minden rosszra, csak egy könyv hasznos gondolatokkal.

Hivatalos leírás:

Miért nem segíti gyermekeink fejlődését, ha készségeiket és intelligenciájukat dicsérjük?
A harsány, karizmatikus vagy a szerény, befelé forduló vezetők sikeresebbek?
Vajon az akaraterőnkön múlik, hogy be tudjuk-e tartani fogadalmainkat?
Nem csupán képességeinktől vagy tehetségünktől, sokkal inkább szemléletmódunktól függ, elérjük-e céljainkat. A megfelelő szemlélettel nemcsak gyerekeinket motiválhatjuk iskolai teljesítményük javítására, de mi is rengeteget fejlődhetünk mind személyes, mind szakmai téren.
Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem világszerte ismert pszichológiaprofesszora évtizedekig kutatta a siker titkát. Könyvében számos kutatás segítségével, a legkiválóbb vezetők, sportolók, szülők és tanárok példáin keresztül bebizonyítja, hogy ha fejlődési szemlélettel tekintünk önmagunkra és a világra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall bennünket, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek leszünk.
Szeretnénk, hogy Magyarországon természetes legyen kiállni önmagunkért és másokért, hogy az együttérzés társadalmi norma legyen. Carol S. Dweck módszere ennek a változásnak az alapja.

Kis lépés, nagy hatás Steve J. Martin, Noah J. Goldstein, Robert B. Cialdini

Jó kis könyv. 52 tipp a meggyőzésre, befolyásolásra, amit mind kísérletileg alátámasztottak és ami többnyire semmilyen extra költséggel nem jár. Biztosan jó párat ki fogok próbálni. A Nudge hétköznapi, praktikus változata.

Hivatalos leírás:

- Miért estek vissza 30%-kal egy áruházlánc eladásai egyetlen cent áremelés miatt?
- Miért fizetett egy tévécsatorna 3,3 millió dollárt egy film vetítési jogáért, ha tudta, hogy 1 millió dollárt veszít majd az üzleten, és hogyan kerülhetjük el a hasonló hibákat?
- Miért hiszünk jobban annak az orvosnak, aki sztetoszkópot hord a nyakában, és hogyan erősíthetjük mi is a hitelességünket?
- Miért ajándékozta el egy angol tiszteletes temploma pénzét, és hogyan jutott ezáltal hússzoros összeghez?
- Miért adományoztak az emberek 18 ezer dollárt egy kutya megmentésére, és hogyan növelhetjük mi is jótékonysági kampányaink sikerét?

A hétköznapokban gyakran előfordul, hogy szeretnénk valakit meggyőzni vagy befolyásolni – a főnökünket, a munkatársunkat, egy vevőt vagy ügyfelet, netán a hitvesünket vagy a gyerekünket. Vajon mit kell tennünk a sikerhez?

Steve J. Martin, Noah J. Goldstein és Robert B. Cialdini, a meggyőzés tudományának szakértői 52 apró és egyszerű módszert mutatnak be könyvükben, amelyek segítségével könnyen befolyásolhatjuk mások döntéseit. Ezek a finom, észrevétlen, etikus lépések nem igényelnek különösebb idő-, energia- vagy pénzbefektetést, hatásuk azonban óriási: a segítségükkel jobb megítélésre, kiváló kapcsolatokra, sőt sokkal nagyobb anyagi haszonra tehetünk szert.

Lökonómia Steven D. Levitt Stephen J. Dubner

Pár hónapja olvastam a szerzőpáros későbbi könyvét az Agyament gondolkodást. A Lökonómiát korábban már meg akartam venni, de sehol nem volt. Most véletlenül, az Alexandra online boltjában bukkantam az utolsó példányok egyikére. A két könyv között van némi átfedés, de az Agyament gondolkodás egy picit talán érdekesebb. A Lökonómia 2007-ben nagy szám volt, de szerintem mára már kissé megkopott a varázs. Tim Harford termékenyebb és szinte tök ugyanazt csinálja, mit a Levitt, Dubner páros. Két és fél Tim Harford és a két Levitt, Dubner könyv már pont elég is volt az alternatív pop közgazdaságtanból. Érdekes, érdekes, de sok haszna nincs. Az alapmondanivaló átjött a többi meg már csak példa.
Azért a világban sokkal több rejtély van mint amire a három szerző válaszolni próbált eddig. Excelbe irkálni adatokat és keresni az összefüggést, hááát, nem túl hatékony. A regresszióanalízisnél jobb módszer a bigdata. Persze ott is fel kell tenni a megfelelő kérdést, de gyorsabban és pontosabb választ kaphatunk. Ééés sokkal több kérdést tudunk feltenni.
Aki szeretne megismerkedni a szerzőpárossal nyugodtan kezdheti a második könyvvel és ott be is fejezheti.

Hivatalos leírás:

Melyik a veszélyesebb, a lőfegyver vagy az úszómedence? Mi a közös a tanárokban és a szumóbirkózókban? Miért élnek még mindig az anyjukkal a drogkereskedők? Mennyit számítanak valójában a szülők? Hogyan hatott az abortusz engedélyezése az erőszakos bűncselekmények gyakoriságára? Nem olyan fajta kérdések ezek, amilyeneket a közgazdászok fel szoktak tenni. Steven D. Levitt azonban nem átlagos közgazdász. Olyan kutató ő, aki a mindennapi élet rejtélyeit tanulmányozza - csalás, bűnözés, sportok, gyermeknevelés stb. -, és következtetései sokszor feje tetejére állítják a közvélekedést. A Lökonómia - Levitt és Stephen J. Dubner újságíró közös műve - új távlatokat nyitó könyv. A szerzők általában egy rakás adattal és egy egyszerű kérdéssel kezdik. A kérdések némelyike szó szerint létfontosságú, némelyike bevallottan "lökött". Ezért is kapta a könyvben lefektetett új tudományág azt a nevet, hogy: lökonómia. Levitt és Dubner lebilincselően, szenvtelen éleslátással bebizonyítja, hogy a közgazdaságtan lényegét tekintve az ösztönzések tanulmányozása - hogyan szerzik meg az emberek azt, amire vágynak, vagy amire szükségük van, főleg ha mások ugyanarra vágynak, ha ugyanaz kell nekik. Vagyis... a dolgok mögé néznek. Mindezeket a történeteket az a mélységes hit fűzi össze, hogy a modern világ, bonyolultsága és sok esetben csaló volta ellenére, nem áttekinthetetlen, nem megismerhetetlen, sőt - ha a megfelelő kérdéseket tesszük fel - még sokkal érdekesebb is, mint hittük. Csupán újfajta módon kell szemügyre vennünk. A Lökonómia alapgondolata bizony nem konvencionális: ha az erkölcs arról szól, milyennek szeretnék látni az emberek a világot, akkor a közgazdaságtan azt írja le, milyen is valójában. Tény, hogy a könyv rengeteg társalgáshoz elegendő rejtéllyel és sztorival ajándékozza meg olvasóját - de ennél sokkal többet is nyújt: képessé tesz, hogy egészen másképpen lássuk modern világunkat.

Otthon - A magánélet rövid története Bill Bryson

Nagyszerű könyv! Bár hasonlóan "Majdnem minden rövid története" című könyvéhez az olvashatatlanság határán van. Egyszerűen hiába izgalmas, olyan iszonyatosan sok új információt, neveket, eseményeket, közöl minden oldalon, hogy szinte követhetetlen, befogadhatatlan. Olvasása közben kiolvastam 5 sci-fit. Ennek ellenére ajánlom, sőt nagyon ajánlom! Azt hiszem alázatot taníthat a jelenlegi világunkban, amikor olyan nehézségekre panaszkodunk ami kétszáz éve még nem is létezett.

Hivatalos leírás:

A történelem nagy eseményei mellett észrevétlenül elsikkad az elmúlt századok átlagembereinek élete, akik csendben tették a maguk dolgát - ettek, aludtak, dolgoztak, és megpróbáltak kicsit kényelmesebben élni.
Pedig valójában ők formálták meg világunkat, és felfedezéseik lépten-nyomon felbukkannak mai otthonainkban is. Éppen ezért Bill Bryson nekilátott, hogy saját házában szobáról szobára felderítse, hogyan jöttek létre életünk mindennapi kellékei.
Útközben elképesztő mennyiségű kutatást végzett minden, ma már természetesnek tűnő dolog történetéről az építészettől az elektromosságig, az ételek tartósításától a járványokig, a fűszerkereskedelemtől az Eiffel-toronyig, az abroncsos szoknyáktól a vécékig, és az őket megalkotó ragyogó, kreatív és gyakran különc emberi elmékről. És felfedezte, hogy bár mindennapi életünket nem tartjuk különösebben érdekfeszítőnek, minden ház minden sarkában rengeteg történelem, érdekesség és izgalom - sőt néha még egy kis veszély is - rejtőzik.

"A magánélet rövid története" hétköznapi környezetünket veszi górcső alá. Bryson ugyanazzal az olthatatlan kíváncsisággal, remek humorral és mesteri történetszövéssel adja elő mondanivalóját, ami miatt előző műve, a "Majdnem minden rövid története" az elmúlt évtized egyik legtöbbet dicsért könyve lett.