Az idő titkos lüktetése - Miből áll az élet? Stefan Klein

Tavaly nyáron olvastam egy könyvet.  A Hogyan aggódjunk kevesebbet a pénz miatt című könyvben, a szerző egy harmadik utat javasol a szokásos, hogyan keressünk több pénzt és a hogyan spóroljunk többet megoldások mellé. Hogyan változtassuk meg a vágyainkat, hogy ne kelljen a pénz hiánya miatt állandóan aggódnunk. Ez a könyv valami hasonlót javasol az időszűke probléma kezelésére. Ne azon törjük magunkat, hogy mindenféle trükkel több és több dolgot zsúfoljunk be az életünkbe, hanem próbáljunk meg lemondani, elengedni, lelassítani, élni! Nagyon egyet értek a szerzővel, amikor azt mondja, hogy az időmenedzsment tréningek nem a valós problémát próbálják megoldani, csak tüneti kezelésre képesek, arra sem tartósan. Ha nem vagyunk képesek ezeken a tréningeken egy picit hátrébb lépni és távolról megnézni azt a szánalmas vergődést, amivel próbáljuk a munkaidőt napokra, hetekre, percekre beosztani, majd ehhez mindenféle költséges eszközöket is bevetünk, soha nem fogunk, sem eredményt elérni, sem boldogabbak nem leszünk. Van kiút, de ez túlmutat a technikai trükkökön, a naptárakon, kütyükön.

Hivatalos leírás:

Mi is az idő tulajdonképpen?
Hogyan érzékeljük?
Hogy viszonyulunk hozzá?

Einstein volt az, aki felismerte, hogy az idő relatív. Az agykutatók mostanra tökéletesítették az einsteini forradalmat: felfedezték, hogy létezik az úgynevezett belső idő.
Stefan Klein különleges utazásra repít bennünket saját tudatunk világában. Az idő érzékelése ugyanis az emberi elme egyik legcsodálatosabb teljesítménye. Szinte minden agyfunkció közrehat – fizikai érzetek és érzékelés, érzések és tudat, emlékek és az a képesség, hogy terveket kovácsolhatunk a jövővel kapcsolatban. Mindenkori kultúránk is befolyásolja, hogy miként éljük meg az órák és percek múlását. A szerző rávilágít arra, hogyan tudjuk figyelmesebben észlelni és jobban kihasználni az időt. A külső körülmények ugyanis korántsem annyira meghatározóak időérzékelésünk szempontjából, mint gondolnánk, időérzékünket pedig könnyebben meg tudjuk változtatni, mint bármilyen más folyamatot, amely agyunkban játszódik. Életünk filmje fejünkben keletkezik, és mi magunk rendezzük.

Stefan Klein, a német sikerkönyvíró elárulja nekünk, hogyan tanulhatjuk meg, hogy ne csak észleljük az életünket alkotó pillanatokat, hanem élvezzük is.

Villanások Barabási Albert-László

Már egy ideje ott figyelt a polcon, de mivel egy féltucat előadását láttam a neten a témában, nem akaródzott elolvasni. Az előző héten Mark Buchanan könyvét olvastam, amiben többször is szó esett Barabásiról, így nem vártam tovább, félredobtam azt a 6-7 könyvet, amit olvasok és csak erre koncentráltam. Három nap végeztem is vele. Olvastatja magát a könyv, bár az első  100 oldal után nem tudtam, hogy hová akar kilyukadni a szerző. Aztán már nem is érdekelt, vitte magát előre a történet. Érdekes volt a Dózsa György szál, ami egy történelmi regény is lehetne, de ehhez sajnos több írói tehetség kellene. Barabási nagy dumás, de nem író :). De ezt bocsássuk meg neki, hiszen nem történelmi regényt írt. De akkor mit? Népszerű tudományos könyvet a kutatásairól? Hát nem igazán. Olyan ez a könyv, mintha Barabásit a török szultán rabul ejtette volna és neki minden este el kell mondania egy mesét. Ez egy mesekönyv. Sok színes kis sztori, ami nehezen áll össze valami egésszé. Pár életrajzi elem arra enged következtetni, hogy a Dózsa szál, a családi kapocslat miatt került be. Barabási mintha ezzel akarná legitimálni a különlegességét?

Arra gondolunk az elején, hogy majd lesz valami hatalmas tanulság de nincs. A konklúzió talán annyi, hogy a tudós is ember, tévedhet. Ahogy a könyv szereplői tévednek is rendre. Barabási sem az a beképzelt figura aki azt hinné magáról, hogy mindent tud. A sok tévedés után néha vannak villanások, amikor valami szokatlan történik. Heuréka! Valami, ami a hatvány függvény bal oldalán van. Ritka esemény, de nagy hatású! A másik, ahogy  Buchanan is érezteti a könyvében, nem kis veszélye van az egyénre nézve annak, hogy az állam, vagy a Cég (Google) amit megtud az egyénekről, vagy egyének csoportjáról, az előbb utóbb rosszra fogja használni. És ez ellen szinte semmit nem tehetünk, sőt, önként hajtjuk a bakó bárdja alá a fejünket. Aki meg nem hajtja le, azt a csoport nyomás fogja térdre kényszeríteni.

Nézzük a könyv választ ad-e a könyvborítón feltett kérdésekre?

Vajon elkerülhető lett volna a Dózsa-féle parasztfelkelés?
Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. Barabási sem tud válaszolni. De akkor minek teszi fel ezt a kérdést a könyv?

Van-e összefüggés a madarak röpte és az emberek mozgása között?
A Lévy eloszlás, amit állítólag az állatok a táplékszerzéskor használnak, azaz többnyire egy kis körben gyűjtögetnek, aztán ritkán jelentős távolságot tesznek meg és újból nekiállnak gyűjtögetni, az emberek esetében nem mutatható ki. Legalább is a letelepült emberek nagyon nem követik ezt a mintát. Viszont ezzel szemben sokkal inkább megjósolható a mozgásuk, mivel a lakás, munkahely, bevásárlóközpont háromszögben töltik életük jelentős részét.

 
Mennyire kiszámítható az emberi viselkedés?
Mikor mennyire :). De többnyire nagyon. Igazából a titkosszolgálatoknak jó hír ez, mert elég a kiugrásokra figyelni, amikor az unalmas hétköznapi taposómalomból az alvó ügynök hirtelen kilép. Jó hír ez a rossz bácsiknak is, mert tudják, hogy szépen lassan kell, lépésről lépésre haladva megszervezni a cselekedeteiket.

Megjósolható-e tudományos módszerekkel a jövő?
Barabási szerint, nem bizonyítható, hogy nem, de az sem hogy igen. Túl sok a változó.


Hivatalos leírás:

Vajon elkerülhető lett volna a Dózsa-féle parasztfelkelés?
Van-e összefüggés a madarak röpte és az emberek mozgása között?
Mennyire kiszámítható az emberi viselkedés?
Megjósolható-e tudományos módszerekkel a jövő?

Ezekre a kérdésekre is keresi a választ új könyvében Barabási Albert-László, a hálózatok tudományának világhírű kutatója. Napjaink digitális eszközei a világot hatalmas kutatólaboratóriummá változtatták. A használatuk során hagyott elektronikus nyomok – a hangüzenetektől a netes rákeresésekig – olyan gazdag adatbázis összeállítását tették lehetővé, amilyet korábban elképzelni se tudtunk volna. Követhetővé vált a mozgásunk, a döntéseink, az egész életünk. Ezeknek a nyomoknak az elemzése fontos felfedezéshez vezetett: a véletlen korántsem uralja oly mértékben az életünket, mint ahogy eddig gondoltuk. A könyv ennek a meglepő kutatásnak az eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Miközben elméletét magyar és egyetemes történelmi példákkal is alátámasztja, a szerző megmutatja, hol ér véget az emberi viselkedésben a spontaneitás, és hol kezdődik a kiszámíthatóság.

Barabási Albert-László az erdélyi Karcfalván született 1967-ben. A világhírű tudós jelenleg Bostonban, a Northeastern Egyetemen és a Harvardon dolgozik. A komplex hálózatok elméletének területén elért eredményei hozták meg számára a tudományos elismertséget. Írásait olyan jelentős lapok közölték, mint a The New York Times, a Nature, a Science, a Scientific American és a Die Zeit.

Nexus, avagy kicsi a világ Mark Buchanan

A könyv 2002-ben jelent meg, a magyar kiadás igen gyorsan követte, 2003-ban. A hálózat kutatás egészen friss tudomány, bár az alapjai Eulerig és a gráfokig nyúlnak vissza. A nagyközönség számára még kevés haszna van, vagy ha van, nem kötik az orrunkra. Ahhoz, hogy egyéni hasznunk legyen, rengeteg adattal kellene rendelkeznünk. De nem rendelkezünk. Mások azonban igen! A Big Data és a hálózatok törvényszerűségeinek használata félelmetesen erős gazdasági  és társadalmi befolyást tehetnek lehetővé. Az emberi természetet és a matematikai törvényszerűségeket ismerve, ez be is fog következni. Ez a félelem Buchanan fejében is megfordult. De mi is az ami, miatt ez az aggodalom felmerülhetett? Hiszen nem valami fegyverről, vírusról, agymanipuláló gépezetről beszélünk hanem pusztán csak arról, hogy az emberi társadalmak, kapcsolatok hálózatának törvényszerűségeit felismertük. Ehhez pár dolgot meg kell ismernünk előtte.

Meglepő, hogy a fehérjék kapcsolódásaitól kezdve az agy huzalozásán át, a társadalmi hálózatokig gyakorlatilag nagyon hasonló hálózatokat látunk. A hálózat elemei a valóságban, bármilyen meglepő, nem véletlenszerűen kapcsolódnak. Ha minden elem véletlenszerűen kapcsolódna egy másik elemhez, az egy nagyon demokratikus és nagyon nehézkes hálózat lenne. A valóságban azonban a hálózatokban csomósodások vannak. Erőcentrumok. Ezeknek sokkal, sokkal több kapcsolatuk van, mint a többi elemnek. Ami megdöbbentő, hogy a hálózati elemekhez rendelt kapcsolatok száma hatványfüggvény szerint változik. Mit is jelent ez? A nagyon sok kapocslattal rendelkező csomópontok (gráfoknál ezeket hívjuk csúcsoknak) száma nagyon kevés, majd az egy csomóponthoz tartozó kapcsolatok száma hatványfüggvény szerint csökken. Nézzünk egy példát. Egy népszerű weboldalnak 100 kapcsolata van, kettő kevésbé népszerűnek már csak 25, négynek 6 és így tovább. (Természetesen a valóságban nem kettő a hatványkitevő hanem bármi lehet ami 1-nél nagyobb, de jellemzően 3-nál kisebb.) Míg a végén rengeteg weboldal van, aminek csak 1 kapcsolata van. Ugyan ez igaz a fehérjékre, a cégekre, a márkákra, a gazdag emberekre, a folyókra. Egyszóval kevesek birtokolnak sokat, vagy ahogy Buchanan a Bibliából idézi, akinek van annak adatik, akinek nincs, attól elvetetik. Ez a fajta elrendeződés messze nem demokratikus, el is nevezték Barabásiék arisztokratikus hálózatoknak. Érdekes, hogy ezt a jellegzetességet egy Pareto nevű olasz közgazdász is észrevette a 20. század elején, ami Paretó-elvként ismert. Ő azt találta, hogy a megtermelt javak 80%-ka, az emberek 20%-hoz  vándorol. Megjegyzem, hogy sokan bután mindenre a 20-80-as szabályt próbálják ráerőltetni, pedig a lényeg NEM ez, hanem az aránypár. Utánanéztem, az USA üdítőital piacát három cég uralja 87%-al (Coca, Pepsi, Dr. Pepper), míg az összes többi kisebb gyártóé a maradék 13%. Persze bőven vannak ellenpéldák, ahol a piac kiegyenlítettebb. Ha nincs egy erős márka, akkor sok szereplős maradhat a piac.

Van még egy fontos felismerés. Ezek a hálózatok skálafüggetlenek. Tehát ha egy kis közösséget nézünk, ugyanazt a mintát látjuk, mintha egy egész országot, vagy az egész világot néznénk. Kevés csomópont nagyon sok kapcsolattal, majd rengetek csomópont kevés kapcsolattal. Érdekes, hogy ebben nagyon hasonlítanak a fraktálokhoz.

A harmadik felismerés, ami az emberi, társadalmi hálózatokban kicsi világ néven híresült el. Érdekes magyar vonatkozása is van a témának. Karinthy 1929-es Láncszemek című novellájában bukkan fel először a gondolat, hogy bármely ember a Földön hat lépésben elérhető. Persze ez csak nekünk magyaroknak jelent bármit, és kizárólag utólag magyarázzuk bele, hogy lám lám Karinthy micsoda lángelme volt. Ha nem bukkant volna fel a kicsi világ probléma az 1970-es években, az USA-ban, Stanley Milgram Elveszett-levél kísérletében, Karinthy novellája úgy tűnt volna el az irodalom szemétdombján mintha meg sem írta volna. A Facebook kísérlete azt mutatta, hogy a FB közösségen belül átlagosan 3,74 lépésben bárkit  el lehet érni ismerősök láncolatán át. A tagok 99,6%-ka 5 lépésen belül elérhető, 92%-uk  már 4 lépésben. Ha ez hihetetlennek tűnik gondoljunk bele, hogy ha mindenkinek van mondjuk 200 ismerőse, négy lépésben (200 a 4. hatványon) 1 milliárd 600 millió ember érhető el! 100 ismerős esetén 5 lépésben 10 milliárd!!! Ez az exponencialitás brutális ereje!
Mi teszi lehetővé ezt, hiszen az előbbiekben azt írtam, hogy erőteljes csomósodás van a hálózatokban? Barabásiék hidaknak nevezik azokat a távolra nyúló kapcsolatokat, amik kilépnek a helyi csomókból és egészen távolra vezethetnek. Egy külföldre szakadt honfitárs, egy üzleti kapcsolat a világ másik végén, egy osztálytárs, akivel már nem vagyunk napi kapcsolatban (gyenge kötések), utazók, mesteremberek a régi időkben, mind mind ilyen messze ható kapcsolatot biztosítottak és biztosítanak ma is. Ha minden magyar a Facebookon kizárólag magyarországi magyarokat jelölne be, akkor egy izolált közösség jönne létre. De szerencsére nem így van. Észak-Koreát kivéve talán sehol sincs ilyen zárt közösség, akinek ne lenne legalább egy, határokon túlnyúló kapcsolata, ami hidat építhet két csomósodás között.

Hát ez csodálatos. Hol vannak a rossz hírek? Az egyik rossz hír, hogy egyértelműnek tűnik, hogy a bibliai idézetnek, miszerint "MERT AKINEK VAN, ANNAK ADATIK, ÉS AKINEK NINCS, ATTÓL AZ IS ELVÉTETIK" (Márk evangéliuma 13.), matematikai alapja van. A gazdagabbak egyre gazdagabbak lesznek és ehhez szinte semmit sem kell tenniük. Ez nagyon hamar oda vezethet, hogy pár tucat ember birtokolja a Föld összes vagyonának 99%-át, míg a 99% többi ember osztózhat a vagyon 1%-án. Ez a koncentráció megmutatkozik a márkáknál, a weboldalaknál is. A Coca-Cola mindig is Coca-Cola marad! Nagyon könnyen indokolhatná a hatalmát az a pár tucat billiárdos, hogy neki azért van, mert ez egy természeti törvény! Normális társadalmakban, a gazdagokat azért sújtják extra adók, hogy a jövedelmi különbségeket mérsékeljék. Az embernek egy ponton túl a megélhetéséhez, a jólétéhez NEM kell több pénz. A milliárdosnak is csak 24 órából áll egy napja, neki is csak két szeme van, amivel láthat és két füle amivel hallhat és két keze, amivel számolhatja a pénzét. Az egykulcsos adó ezért cinikus ostobaság. A másik rossz hír, látszik, hogy azok a társadalmak, cégek a legerősebbek, legproduktívabbak, ahol a gyenge kapcsolatok, a hidak erősek és számosak. Ha egy ország vezetői arra törekszenek, hogy az embereket, az emberek csoportjait megosszák, egymás ellen fordítsák, a civil kezdeményezéseket elfojtsák, éppen a gyenge kapcsolatokat rombolják le, ami a sikeresség alapja. Sajnos Magyarországon jelenleg mindkettő tendencia tetten érhető. Akár butaságból, akár önzésből, vagy vélt jó szándékból történik ez, olyan súlyos sebeket ejtenek a társadalom szövetén, kihúzva a gyenge szálakat, felégetve a hidakat, ami hosszabb távon súlyos problémákhoz fog vezetni.

A könyvben még számos érdekességet találunk, köztük egy kevés optimistábban hangzót is, mint amit a fentiekben levezettem :).

Aki látta Barabási-Albert László előadásait pl. a Mindentudás egyetemén (http://mindentudas.videotorium.hu/hu/contributors/details/2387,Dr._Barabasi_Albert-Laszlo), annak nem sok újdonságot ad a könyv. Szinte minden példát elsütött már Barabási-Albert.
Akit érdekel a téma keressen rá Vicsek Tamásra, Csermely Péterre,Albert Rékára. Számos nagyszerű videót fog találni.

Hivatalos leírás:

Utazik a vonaton, szóba elegyedik útitársával, és kis idő múlva közös ismerősre bukkannak. Milyen kicsi a világ, mondják ilyenkor, és meglepődnek. A Nexus arról szól, hogy ez nem meglepő, hanem szabályszerű. „Ezen a bolygón mindenkit mindenkitől csupán hat ember választ el… Az Egyesült Államok elnökét. Egy velencei gondolást. De nemcsak a nagy neveket. Akárkit. A bennszülöttet az őserdőben. A tűzföldit. Az eszkimót. A Földön bárkivel hat szemből álló lánc kapcsol össze. Jelentős gondolat.” A hálózatok különös és új elmélete, amelyet elsősorban az internet hívott életre a természet- és társadalomtudományokban egyaránt rekord gyorsasággal talált újszerű alkalmazásokra. Elméleti alapjai már a hatvanas évektől készen álltak – éppen két világhírű matematikusunk – Erdős Pál és Rényi Alfréd jóvoltából.
Egy elmélet, amely a sejt és az ökoszisztéma, az emberi agy és az Internet közös törvényeit írja le, és arra is választ ad, hogy a szegény embert mért húzza még az ág is.