2014. június 8., vasárnap

Dolgozni jó! Gini Graham Scott


Pozitív pszichológia a munkahelyen. Ne várjunk nagy újdonságot a könyvtől, de a 101 tippből a boldogabb munkahelyi légkörért, van pár használható és van pár teljesen agyament is :). De hát pont ez a lényeg, hogy ne vegyük annyira komolyan az életet és boldogabbak lehetünk.


Hivatalos leírás:

A könyv a fájó munka ellenszere. Ellenszer a kemény munkát, örökös pörgést és versengést követelő társadalmi elvárások káros hatásaira.

A kötet a következő kérdéseket feszegeti:

- Hogyan csökkenthetjük azt az időt, amit kevésbé örömteli feladatokkal kell töltenünk?

- Hogyan tehetjük szórakoztatóbbá, ösztönzőbbé a munkánkat?

- Hogyan azonosíthatjuk a tipikus akadályokat a munkavégzésben, és hogyan oldhatjuk fel ezeket?

- Miért és hogyan jó dolgozni?

- S bármennyire is elcsépelt a kérdés, annyira meghatározó: hogyan lehetünk boldogabbak?

A kötetben szereplő ötletek, tesztek, játékok és történetek befogadásához nem kell kérni az orvos vagy a gyógyszerész véleményét: nagyobb adagokban és kisebbekben is fogyaszthatók, mellékhatások nem ismertek, a munkahelyi örömhányadosunk javítására viszont biztos szert kínálnak.

2014. június 2., hétfő

Ki vagyok én? És ha igen, akkor hány? Richard David Precht



Nagyszerű, izgalmas olvasmány. A hivatalos leírással ellentétben ez szerencsére nem kocsmafilozófia! Nem a szokásos ókortól a napjainkig sorrendben halad a szerző, mert nem is igazán ez a fajta hagyományos megközelítés a jó megközelítés, nem is értem miért ragaszkodnak többnyire ehhez a filozófia történetét bemutató írások. A könyv jócskán túlmutat a filozófián a legfrissebb neurobiológiai eredmények bemutatásával. Az alapozás után a szerző belevág a napjaink és a közeljövő filozófia problémáiba, az állatok jogaitól kezdve, a környezet pusztításon át, a genetikai kutatások kapcsán felmerülő etikai kérdésekig. Sok mindenre nincs még válasz de az mindenesetre kiderül, hogy az élet és az univerzum értelmére még mindig a 42 a legjobb válasz!

Hivatalos leírás:

A szerző barátja egy átmulatott éjszaka után mámoros rácsodálkozással kiáltotta a sötétbe: "Ki vagyok én? És ha igen, akkor hány?" - Ekkor született a könyv ötlete. 
A két, látszólag zavaros kérdés remekül összefoglalta mindazt, amiről filozófusok vitáznak évszázadok óta, és amit valójában mindannyian szeretnénk megfejteni a konyhaasztal mellett vagy a kocsma pultjának támaszkodva: mit jelent jó életet élni? 
A szerző felold minden korábbi szabályt, lerombol minden előítéletet, közel hozza a filozófiát a napi rutinhoz, hogy választ kapjunk a bennünk motoszkáló kérdéseinkre: Mit tudhatunk? Mit tehetünk? Mit remélhetünk? Arra biztat, hogy élvezzük a gondolkodás szabadságát, ne érjük be egyszerű válaszokkal, és mindig keressük a miérteket.
A könyv egy igazi másnapos világköri út: városról városra, történetről történetre, az ókori filozófiától a modern tudományokig, az agykutatástól a neurobiológiáig. Szórakoztató stílusa telitalálat. Az ember valóban úgy érzi, eleget ivott már, hogy elmélkedjen az élet értelméről, és bátran vitázzon magasröptű gondolatokkal, levesse előítéleteit, hogy végül rátaláljon önmagára, saját életének értelmére.

Pszichológia - 50 fogalom, amit ismerni kell Adrian Furnham


Mint minden válogatás, ez is csak önkényes lehet. Inkább egy tárlatvezetésre hasonlít, részben meghaladott eszmékkel, mint a jelenleg érvényes, elfogadott álláspontokat bemutató tudományos műre.
Ami zavart:
Sokszor hiányzik az egyértelmű állásfoglalás. A fejezetékhez tartozik egy kronológia sáv, ahol a témához kapcsolódó események, személyek, művek időrendben vannak felsorolva. Ezek egy részéről van csak szó a leírásban.Valakit ez inspirálhat, valakit meg csak felzaklat. Főleg ha azt látja, hogy az idézett művek picinyke kis töredéke jelent meg magyarul.
Minden fejezethez tartoznak idézetek, de sajnos azt az olvasónak kellene eldönteni egy mondatból, hogy az adott idézet támogatja, vagy éppen cáfolja a leírás tárgyát. Minden alkalommal van egy dióhéjban összefoglaló, ami mindössze egy mondat. Az önzetlen viselkedésre a könyv válasza dióhéjban: Létezik-e altruizmus? 12 további esetben az összefoglalás egy kérdés! Vajon tudom egyáltalán, mit hordtam itt össze az előbb?
A hivatalos leírás messze könnyedebb képet fest a könyvről, mint amilyen a könyv valójában. Vagy másként fogalmazva, a könyv NEM ad egyszerű válaszokat a bonyolult kérdésekre (szerencsére). Természetesen a rák okára sem kapunk választ :). De ez nem a könyv hibája, hanem azé aki az összefoglalót írta!

Dióhéjban: Ne ezzel kezdjük a pszichológiával való ismerkedést.


Hivatalos leírás:

Mennyire különbözik a női agy a férfiakétól? Létezik-e igazán önzetlen viselkedés? Vajon születésünkkor az agyunk üres tábla? Megismerhetjük-e álmainkból tudattalan vágyainkat? Korunk társadalmában a pszichológia mindenütt jelen van. A legkülönbözőbb viselkedések, érzések és gondolatok megértésére és megmagyarázására törekszik, a nagyzási téveseszméktől kezdve a komputerfóbián és a rák kiváltó okain át az emlékezésig, a társadalmi mobilitásig, az attitűdképződésig és az alkoholizmusig – hogy csak néhányat említsünk. Adrian Furnham, a londoni University College pszichológia professzora 50 közérthető és lebilincselő esszébe sűrítette a tudományág központi gondolatait. A mindennapi példákkal és kiemelt idézetekkel teli kötet egyszerre időrendi áttekintés a tudomány e létfontosságú ágáról, és bevezetés annak ismeretébe, amit emberi viselkedésnek nevezünk.

2014. május 21., szerda

Kék óceán stratégia W. Chan Kim - Renée Mauborgne


Mi az a kék óceán? Egy olyan piaci tér, ahol nincs konkurencia (még), boldog és elégedett fogyasztók és vásárlók vannak és a profitért csak be kell nyúlni a vízbe. A vörös óceán ellenben az elhullott nagy és kishalak vérétől piroslik.A cégek marakodnak a koncért (a vásárlók kegyei).
Ha annyira egyszerű lenne kék óceánokat teremteni, tele lennénk kéklő óceánokkal, amikben boldog színes halacskák úszkálnak. Lehetséges egy olyan világ, a szabad verseny mellett, ahol kék óceánok vannak csak? Valószínűleg nem. A kék óceánok tényleg annyira kékek? Ebben sem vagyok biztos. A kék óceán egy olyan egyedülálló ötletből induló termék, szolgáltatás, aminek nincs párja a piacon. Az igaz, hogy aki ilyennel rukkol elő, rövidebb hosszabb ideig élvezheti az unikalitás előnyeit és ha jól csinálja jelentős profitra tehet szert. De tényleg el vannak ezek a cégek szigetelve a többi cégtől? Nyilván nem, mert ha máshol nem, a vásárlókon keresztül kapcsolatuk van másokkal, illetve ha a termékükhöz a piacon bármit vásárolniuk kell, más cégekkel is kapcsolatba kerülnek. Ami a kék óceánon nyereség, az a vörös piacon veszteség. Lehet, hogy a veszteség sok tucat cég között oszlik meg, de lehet, hogy párat érint, de őket nagyon. A kék óceán cég kezéhez máris vér tapad. A kék óceán etikus is egyben?
Egy nagyvállalat a kék óceánjával, amit gigantikus marketinggel támogat meg, esetleg kis és közepes cégek tucatjai teheti tönkre. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a kék óceán létrehozása, bár jól hangzik és a tisztaság, az idill és az édenkert jut róla eszünkbe, nem feltétlenül jelent etikus cselekvést!
A könyv már elég régen íródott. Az eltelt közel tíz évben nem történt olyan robbanás a kék óceánok számát tekintve, ami igazolná a szerzők forradalminak gondolt módszerét. Lehet, hogy csak egy közismert hibával állunk szemben. Utólag minden logikusnak látszik! Persze, hiszen, azokat a fonalakat tudjuk követni a szövődő szőnyegig, amik még nem fogytak el! Amik elfogytak már kicsusszantak a kezünkből. Már bent vannak a történelem szőnyegébe.
Van értelme ezek után elolvasni a könyvet? Magyar olvasóknak mindenképp. Hiszen akár csodarecept, akár nem, a benne leírtak még igazak és hasznosak. Lehet, hogy nem sikerül az egész vállat számára kék óceánt találni, de lehet, hogy kis kék kis pocsolyákat igen, akár a cégen belül is. A vállalati stratégiai könyvekkel az a baj, hogy szinte mindig azt tűzik ki célul, hogy a mi cégünk hódítsa meg a világot. Ez marhaság! El kellene felejteni a mindenáron való végtelen fejlődést. Egy kis cég, ami tisztességes megélhetést biztosít akár csak 2-3 embernek és vásárlók százait szolgálja ki, ugyanolyan értékes, mint egy multinacionális cég. De még egy közepes cégnek sem kell folyamatosan bővülni. Persze technológiailag fejlődni, több lábon állni, etikusabbnak lenni, a környezettel kíméletesebben bánni, a vevőket jobban kiszolgálni szabad, sőt kell.
Merjünk kicsink maradni!

Hivatalos leírás:

A kék óceán a végtelen lehetőségek szimbóluma. A könyvet olvasva egy stratéga nem tehet mást, mint szüntelenül bólogat: "Hát persze, így kell csinálni. Hiszen ezt próbáljuk mi is!" Akkor hát miért lett ez a könyv a Harvard Kiadó bestsellere? Miért fordítják máris 30 különböző nyelvre? Mi benne a zseniális? - A módszeresség, a koncepciózus véghezvitele mindannak, amit sokan éreznek, de csak kevesen tudnak készpénzre - profitra - váltani. A kék óceán stratégia szisztematikusan vezet végig azon a csoportos agytornán, melynek eredményeképpen olyan piacokra bukkanhatunk, ahol még nincs senki, ahol még kék az óceán, és nem véreznek el céljaink a költségcsökkentés, illetve az árverseny csapdáiban. - A multinacionális világ felrázása, rég elfelejtett kisvállalkozói attitűdök, kreativitás és a "mersz" felélesztése. - És végül talán a legfontosabb: Remek tréning! Csapatépítés felsőfokon!

Rossz tudomány Ben Goldacre



2014, a Földön több milliárd ember tud olvasni. Százmilliók életét könnyíti, teszi egyszerűbbé, szórakoztatóbbá a tudomány. Ennek ellenére az ostobaság töretlenül bukkan fel minduntalan a médiában és a hétköznapokban. Akinek kétségei voltak korábban, az interneten megjelenő "tudományos" cikkek kommentjeit olvasva láthatja, hogy semmi, de tényleg semmi értelme nincs a tömegek oktatására költeni.
Az emberek fejében egy igen leegyszerűsített modell van a világról. Ha nem akarok finomkodni, annyit mondanék, az emberek többsége ostoba barom. Sokan saját jogon, sokan egyszerűen ebbe nőttek bele, nem is láttak még túl a kerítésen. Jól érzik magukat a legelőn. Mások meg képtelenek felismerni az ismereteik, képességeik hiányát. A korlátoltság megfogalmazása a könyvből: "a társaikhoz képest különösen gyengén teljesítő emberek, nem voltak tudatában saját inkompetenciájuknak, ráadásul arra is kevésbé voltak képesek, hogy felismerjék mások kompetenciáját, mivel ez a képesség is a metakognícióra, azaz a képességről, a "tudásról való tudásra" épül."
Az iskola a hibás? Nem a képleteken, bemagolt évszámokon kellene, hogy legyen a hangsúly, hanem a nyitott, kritikus gondolkodáson. Az elmúlt évezredek megmutatták, hogy a tudományos gondolkodásnál nincs jobb, a világ megismerésére. De tudják-e az iskolából kikerülők, hogy mi a tudományos gondolkodás? Képesek-e elválasztani az ocsút a búzától (ja de mi az az ocsú?)? A varászlat, önbecsapás, babona ma is ugyanolyan kelendő, mint mondjuk 1314-ben. Az orvostudomány és a gyógyszeripar mindenkit érint, aki civilizált országokban él. Hasonlóan a focihoz, az orvosláshoz is mindenki ért, de persze csak kevesek veszik a fáradságot és szereznek belőle diplomát. Ez a könyv a tudományos gondolkodásról szól elsősorban, másodsorban szól csak a gyógyszeripar, az orvostudomány és az alternatív orvoslás árnyoldaláról, annak ellenére, hogy végig az orvostudomány és a gyógyszeriparból hoz példákat. A New Age, csodadiéta, homeopátia hívőknek nem kellemes olvasmány, de nem is hiszem, hogy Őket bármivel is meg lehetne ingatni a hitükben. A szerző az orvostársainak ajánlja a könyvet. Ha csak nekik ajánlaná, a kiadó ki sem adta volna. Persze, hogy mindenkinek ajánlható, akit érdekelnek a gyógyszeripar sötét titkai és a kuruzslók trükkjei, valamint a média undorító hírhajhász tettei.
Na de tényleg ki olvassa el? Azok akik éppen billegnek a határon. Érzik, hogy valami nem stimmel a gyógyszeripar körül, de nem élből utasítják el az eredményeit. Azok, akik sejtik, hogy a média nem igazán objektív bizonyos esetekben (szépen fogalmazva). Akik kíváncsiak kicsit mélyebben arra, hogy mi a különbség a tudomány és a sarlatánság között, orvosi példákon keresztül bemutatva.

Röviden:
Jó könyv. Néha kicsit sokat rugózik egy témán, de ennek ellenére ajánlom. Aki bírja Carl Sagant, ez is olyasmi, csak itt a csillagászat helyett a gyógyászat univerzumában kalandoz a szerző. A célja ugyanaz, próbál rávenni, hogy gondolkozzunk.

Ben Goldacre Battling bad science TED
What doctors dont know about the drugs they prescribe

Hivatalos leírás:

Gyors és könnyű fogyás, 80 százalékkal fényesebb szempillák, tisztítókúra, mindenható bogyók és kotyvalékok. Megannyi, "tudományosan megalapozott" hatásúként hirdetett csodaszer. Ben Goldacre, az ismert brit tudományos szerző, a Guardian publicistája tudományos bestsellerében az egyszemélyes szélhámos vállalkozásoktól a legnagyobb gyógyszercégekig terjedő egészségipar fülledt hátsó udvarába kalauzol bennünket. Oda, ahol ezek a szereket és a hozzájuk tartozó hangos marketing kampányokat kotyvasztják, és ahova a nagyközönség - nem véletlenül - nem láthat be.
Hogyan lesz a soha el nem végzett vagy szándékosan torzított mérésekből tudományos "bizonyíték"? Hogyan kap fel a média minden alapot nélkülöző elgondolásokat és tévhiteket? Miért van az, hogy sokan teljesen gyanútlanul bedőlnek a sarlatánoknak és a kuruzslóknak?
Ben Goldacre az igazi tudományt és a mindannyiunkban lakozó józan észt hívja segítségül, amikor a népszerű alternatív gyógymódokat és a gyógyszeripar óriásainak gyakorlatát vizsgálja. A zseniális humorral megírt Rossz tudomány elolvasása után aligha fogunk bedőlni a 21. század nevetségessé tett sárkányfű-árusainak. Ezek közül sokan nem találták viccesnek a leírtakat, és a könyv megjelenése után rettentő pereket zúdítottak a szerző nyakába. És el is vesztették mindegyiket…
A szerzőről
Ben Goldacre (1974) ismert brit tudományos író, kutató, orvos és pszichiáter. Az Oxfordi Egyetemen tanult orvostudományt, foglalkozott kognitív idegtudományi kutatásokkal, továbbá pszichiátriai képesítést is szerzett. Nagy sikerű, heti tudományos rovatot vezetett a Guardianben Bad Science néven.


2014. május 13., kedd

Oldalazás John Kay


Halottam egy indián mondást az egyik 7 szokás előadáson. Ha hamarabb akarsz odaérni tégy egy kerülőt. Na ez a könyv erről a kerülőről szól. A mondás igazságát ez a könyv értette meg velem. Kinek is ajánlanám? Olyanoknak, akik tudják, hogy a fejükben levő, világról alkotott modell soha nem lehet elég jó, de törekednek rá, hogy jobb legyen. Újraolvasós!

Hivatalos leírás:

Ha pontosan tudjuk, mit akarunk, ismerjük a körülményeket, elegendő információval rendelkezünk, és átlátjuk mások reakcióit, akkor egyszerűen, világos módszerek és modellek alapján, direkt módon meg tudjuk oldani problémáinkat. De ha - mint oly sokszor az életben - céljaink homályosak és összetettek, a környezet bizonytalan, információink hiányosak, az interakciók kiszámíthatatlanok, akkor minden a feje tetejére áll: direkt megoldásaink kudarcot vallanak, céljaink romba dőlnek, előbb utóbb hibáztatni kezdjük a körülményeket és másokra hárítani a felelősséget. A kialakult helyzetet pedig - jobb híján - meglévő direkt módszereinkkel megpróbáljuk utólag megmagyarázni: ésszerűsítéssel helyettesíteni az ésszerűséget.
És itt kap szerepet az oldalazás.
A Financial Times elismert publicistája, több gazdasági témájú könyv szerzője, rendkívül meggyőzően mutatja be, milyen kevés esetben érdemes használnunk döntéseinknél a megszokott és beváltnak hitt direkt módszereinket. Mikor és miért kell sokkal inkább indirekt módon közelítenünk - ahogy ő nevezi - oldalaznunk? Miért célravezetőbb újra és újra próbálkoznunk, kísérleteznünk, alkalmazkodnunk és elismerni tévedéseinket?
A könyv azoknak szól, akik fogékonyak az alternatív gondolkodásra, akik céljai között szerepel, hogy boldogok és gazdagok legyenek, de hajlandók elfogadni, hogy bonyolult világunkban mindez ott van, ahol megtaláljuk, nem pedig ott, ahol keressük.

2014. május 9., péntek

Dávid és Góliát Malcolm Gladwell



Gladwell talán leggyengébb könyve. Folytatja a hagyományt, hogy a The New Yorkerben megjelent cikkeiből csinál egy tematikus könyvet. Ha az előző két posztolt könyvből a logikai hibákat sorolnám fel kritikaként ezek lennének azok. Túlzott magabiztosság, hozzáférhetőségi torzítás (amiről nem tudjuk, hogy nem tudjuk, nem is befolyásolhat), társadalmi megerősítés (ha sokan hiszik, hogy Gladwell több mint egy búlvár író, attól még nem lesz több), sztori hatás (egy könnyes történettel bármit el lehet adni), sofőrtudás (valamit tudni és valamit elismételni nem ugyan az), stb. Három fejezetben 9 nem igazán közismert személy (és többnyire érdektelen is)  példáján keresztül próbálja bebizonyítani, hogy látszólag esélytelenül is lehet esélyünk és a pénz, hatalom, gazdagság is lehet szívás. Nem akarom azt mondani, hogy a történetek nem jók. Az Emil Jay Freireich magyar származású orvosról szóló rész, a gyermek leukémia leküzdésében elért sikereivel és az észak-írországi polgárháború kezdeteinek leírásai egészen döbbenetesek. Ezek a témák felkeltették a figyelmemet. De a gond az, hogy az önkényesen hozott példák nem állnak össze egy egésszé és nincs meg az érzés a végére, hogy igen, Dávidnak mindig van esélye. A címadások egy egy személy nevével, akik aztán nem is hősök, csak résztvevők, szemlélők, elszenvedői eseményeknek, vagy épp csak riport alanyok, nem is Dávidok. Nem értem miért kellett ragaszkodni a fejezet címeknél ezekhez a semmit mondó nevekhez. Gáz. A szerkesztő meg hagyta, hogy ez így megjelenjen.

Bevezetés

A Dávid történetet is sikerül elrontania azzal, hogy arról ír, hogy Góliát valószínűleg beteg volt (agydaganat) és voltaképpen a nyomora miatt győzhetett Dávid. Persze ettől még Dávid bátorsága, helyzetfelismerése és a kreativitása nem kérdéses. Viszont lehet, hogy Góliátot kéne sajnálnunk.
Egy lehet, hogy meg sem történt esemény szereplőjéről megállapítani, hogy beteg volt, egy pár mondatos 2000 éves leírás alapján, nem is tudom, vicces, nevetséges? Ezt nem Gladwell találta ki, de teret adott ennek az elképzelésnek és ezzel már elültette a kételyt, hogy Dávid .azért győzhetett mert Góliát nem volt százas. Győzhetünk, de azért az ellenfél nem árt ha háttal térdel nekünk, bekötött szemmel.

A hátrányok előnyei, az előnyök hátrányai

Az első történet hőse Vivek Ranadivé, aki semmit nem értett a kosárlabdához és egy jelentéktelen általános iskolai csapatot sikerre vitt, azzal, hogy felismerte, hogy ha valakik nem tudnak kosarazni, mint a lányai a csapatban, akkor az egész pályás letámadás sikerre vihet. Igen, egy darabig, bizonyos körülmények között. Vivek Ranadivé india származású kaliforniai programozó mint Dávid? Na ne!

Teresa DeBritó, aki semmit nem tett, csak éppen a nevét adta egy fejezethez, ahol Gladwell bizonyítani próbálja, hogy a gyereknevelés könnyűsége és a család vagyona nem egy egyenessel ábrázolható, hanem egy fordított parabolával. Bizony, ha k. gazdagok vagyunk a gyerekünknek nehéz azt mondani, hogy küzdjön, amikor reggelente az aranytömbökön kell átmásznia a konyhába. Szóval gazdagon, sikeres felnőttet nevelni az elkényeztetett csemetékből nem nagyon lehet. A parabola megjelenik az osztálylétszámoknál is. Kevés gyerek szívás, sok gyerek szívás, valahol 18-24 között meg ideális. Teresa DeBrito gazdag kertvárosi iskola tanítója mitől lett Dávid? Gyakorlatilag meg sem jelenik.

Caroline Sacks. Egy másik nem Dávid. Egy talán jobb sorsra érdemes nő, aki ahelyett, hogy megelégedett volna egy közepes egyetemmel, a Brownra ment, mert persze megengedhette magának. Itt viszont az Ő zsenije csak Zs kategóriás volt és bizony nem lett kémikus, vagy biológus, hanem szépen kibukott és most talán háztartásbeli, aki elsírta, a mi lett volna ha gyengébb egyetemre megyek sztoriját Gladwellnek. Gladwell bemutatja, hogy a pozitív diszkrimináció mennyire kontraproduktív. Valamint mekkora szívás a Yalen az utolsó negyedben lenni, amikor ezzel a tudással egy gyengébb egyetemen elsők lehetnénk. Elsőnek lenni jobb egy közepes egyetemen mint utolsónak lenni a Yalen. Legalább is a munkaerőpiaci és publikálási statisztikák szerint.

A kívánatos nehézség elmélete

David Boies, aki sikeres ügyvéd és diszlexiás. Gary Cohn a Goldmann Sachs elnöke és Ingvar Kamprad az IKEA alapítója, ők is diszlexiások. Ebben a fejezetben hozott példákkal két pszichológus elméletét szeretné bizonyítani, hogy a sikerhez szükség van a kívánatos nehézségre, mint valami alapösszetevőre. Ha valaki pl. diszlexiás az már eléggé nehézzé teszi az életben való érvényesülést. A tucatnyi példa (másokat is megemlít) édeskevés, hogy komolyan vegyük, hogy a diszlexiások többsége kivételesen érvényesül, miközben meg tudjuk, hogy ez nagyon nagyon nem igaz.Egy gazdag diszlexiás ügyvéd mint Dávid?

Emil Jay Freireich, aki félárván nyomorban nőtt fel, az anyját szinte nem is ismerve, a nehéz gyerekkora által vált olyan állhatatossá, hogy képest volt minden kétkedőn túllépni és sikerre vinnie az elképzeléseit, ami a leukémia kezelésében forradalomhoz vezetett. Érdekes, hogy nem azt gondolja Gladwell, hogy a körülmények és az őt támogatók, különösen Tom Frei barátsága volt az, ami számított, valamit az, hogy rendelkezésre álltak azok a kemoterápiás szerek, ami nélkül Freireich kudarcra lett volna ítélve. Szó van még itt a londoniak halvérűségéről, amit a német bombázások alatt tanúsítottak és egy elméletről, hogy az egyik szülő halála segíti a kreativitást. Minden tiszteletem ellenére Freireich sem Dávid.

Wyatt Walker az amerikai polgárjogi mozgalom szégyene. Legalább is szerintem. Szintén nem Dávid. A cél szentesíti az eszközt mondást vele lehetne nagyszerűen példázni. Aki iskolás gyerekeket küld vízágyuk és farkaskutyák ellen, nem lehet Dávid.

A hatalom korlátai

Rosemary Lawlor
A hölgy szemtanúja volt a britt "békefenntartók" bevonulásának. Kereszténynek lenne Észak-Írországban szívás volt és ma is az. Szó van még bűnözőket ölelgető rendőrökről, akik helyi sikereket értek el, azzal, hogy emberszámba vették a bűnözők családját és a bűn útjára téved gyerekeket. Dávid, hol vagy?

Wilma Derksen
A gyermekét elvesztő anya, aki a végén megbocsát a gyermeke perverz elrablójának és gyilkosának. A fejezetben szó van még arról az emberről, aki a lánya halála után kiharcolta a háromcsapás törvényt, aminek a végét az jelentette, amikor már egy pizza lopásért is 25 évet lehetett kapni, az emberek elkezdtek gondolkodni az értelmén és a korlátain.

André Trocmé
A hugenotta leszármazott zsidó mentő. Tanulság? Vannak körülmények és helyek, amik kivételt képeznek. 

Önmagában minden történetnek vannak tanulságai, de nem áll össze az egész. Riport kötetnek esetleg elmegy. Érdemes megvenni? Nem. Elolvasni ha ingyen van? Ha éppen unatkozunk esetleg.

Hivatalos leírás:

Háromezer évvel ezelőtt az ókori Palesztina egyik csataterén egy pásztorfiú diadalmaskodott egy hatalmas harcos felett mindössze a parittyájával. Dávid és Góliát története azóta az esélytelen kisemberek és a sebezhetetlen óriások közötti küzdelem jelképévé vált. Dávid győzelme valószínűtlen és csodával határos. A fiúnak nem volt esélye. Vagy mégis? Malcolm Gladwell megkérdőjelezi az akadályok és hátrányok szerepéről kialakított elképzeléseinket, és újraértelmezi, mit jelent a diszkrimináció áldozatának lenni, elveszíteni egy szülőt, középszerű iskolába járni, vagy egyéb látszólagos hátránnyal indulni az életben. Ezek a lebilincselő történetek szemléltetik, milyen sokszor fakadnak világunk szépségei és jelentős értékei megpróbáltatásokkal teli élethelyzetekből.