2015. december 21., hétfő

Jézus - Egy kivégzés igaz története Martin Dugard, Bill O'Reilly


Kevés olyan személy van a történelemben, akinek az élete, halála és annak körülményei egyaránt fontosak lettek volna a jövő eseményeire nézve. Jézus csak és kizárólag az általa bejárt utat járhatta. Nem volt más lehetősége. Meg kellett halnia, akkor, és úgy, ahogy meghalt. A rómaiak, a zsidók a maguk előre megírt szerepüket játszották és nem is játszhattak mást. Jézus volt a főszereplő, a többiek csak asszisztáltak a végkifejlethez. Történhetett volna másképpen? Lehet, de akkor a világ biztosan egészen másképpen festene.

A szerzők igyekeznek bemutatni a rómaiak romlottságát és kegyetlenségét, ami nem volt egyedülálló abban a korban. A zsidó papok semmivel sem maradtak el mögöttük.
Erős a kontraszt az intrikáló, pénz- és hataloméhes zsidók, a naturálisan kegyetlen, perverz  és nem kevésbé pénz- és hataloméhes rómaiak és a szelíd, céllal létező Jézus között.

Jézus életének főbb eseményeit végig bibliai idézetek erősítik. Sokszor annyira a szöveg részévé válnak, hogy ha nem lenne ott a lábjegyzet, észre sem vennénk. A beleélést térképek segítik, azonban ezek a magyar kiadásban néhol betűhiányosak. De az eredetiek sem feltétlenül a leginformatívabbak. Szerencsére az interneten másodpercek alatt találunk jobbakat.


http://www.jkdoyle.com
Jézus utolsó napjának eseményei is mennyivel személetesebbek képen.

http://www.historicjesus.com
Végig úgy olvastam a könyvet, hogy a mobilomon az aktuális eseményekhez kerestem képeket az interneten. Nagyon ajánlom ezt a fajta olvasási módot! Sokkal jobban beleéltem magam így a történetbe, látva a helyszíneket, térképeken és fotókon.

A térképek és az  illusztrációk lehetnének a könyv erősségei, de inkább csak bosszantóak.
Apró hibák amiket észre vettem. A római borban biztosan nem volt hozzáadott cukor, hiszen akkoriban a ma ismert cukor nem létezett. Egy helyen az Antónia erőd, Anatóliai erődként szerepel.

Ajánlom hívőknek és nem hívőknek egyaránt. A könyv gyomorforgató jeleneteket is tartalmaz, az erre érzékenyek ezeket a részeket kihagyhatják!


Hivatalos leírás:

Mintegy 2000 évvel ezelőtt egy szeretett és karizmatikus ifjú „forradalmár” felforgatta a Római Birodalom egyik legtávolabbi tartományát. Miközben a béke és a szeretet erejét hirdette, nagy hatalmú ellenségeket szerzett magának.
A könyv elrepít a korszak forrongó világába, és bemutatja azokat a jelentős hatású eseményeket, amelyek elkerülhetetlenné tették Jézus halálát. A názáreti életének és korának e magával ragadó, történelmi tények felhasználásával megírt regényében nem Messiásként, hanem emberi oldaláról ismerhetjük meg Jézust.

2015. december 19., szombat

Konzulváros China Miéville


Nehezen indul a könyv. Vagy legalább is számomra szokatlanul lassúnak tűnt az első talán 60-70 oldal. Aztán egy pillanat alatt változott az egész, mintha a hullámvasút elért volna szépen lassan a tetőpontra, egy pillanatig megállt és őrült sebességgel elindult a végállomás felé. Nagyon érdekes és elgondolkodtató idegen világot vázolt fel Miévelle. Egy csomó részletbe bele lehetne kötni, de pont ezt nem szabad, ha sci-fit olvas az ember. Minden logikai hibája, következetlensége, homályossága, technikai lehetetlensége ellenére hagyni kell, hogy csak ússzon az ember a szöveg hátán. Ha jó a szöveg és izgalmas az alapgondolat, akkor ez menni fog. Ez a könyv ilyen. Könnyű úszni vele de nem a kezdő sci-fi olvasóknak való.


Hivatalos ajánló:

Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt.

Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben.



2015. december 1., kedd

Az önértékelés csapdájában Szendi Gábor


Szendi Gábor jól ír. A könyv végéig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Mivel Szendi leginkább az evolúciós pszichológiát tartja a legjobb magyarázatnak az elme működésének leírására, kreacionostáknak semmiképpen nem ajánlom az olvasását, mert gutaütést kapnának.
A neten több jó összefoglaló van a könyvről, ezért én most nem írnám le a könyv fő üzenetét, hanem csak szemezgetnék picit a tartalomból. folyt. köv.


Hivatalos leírás:

Ideje szembenéznünk azzal, hogy az uralkodó emberfelfogásunk nem ad választ a mai kor emberét gyötrő testi és lelki nyavalyákra. Nem csak Darwin pintyeit kell evolúciós szemüvegen át néznünk, hanem korunk emberét is, aki egyre súlyosabb össze nem illésben él fizikai és társadalmi környezetével. Az össze nem illés röviden annyit tesz, hogy pszichés funkcióink évmilliókon át a törzsi léthez alkalmazkodva fejlődtek ki, s mára híre-hamva ennek a világnak.
A sikertelenség, a magány, a boldogtalanság és a negatív önértékelés mind abból fakad, hogy rosszul gondolkodunk önmagunkról és a világról. Az önértékelés csapdája maga az önértékelés kényszere. A megoldhatatlan problémák szinte már hiányoznának, ha egyszer jönne valaki és megoldaná őket. Igazából senkinek nem érdeke a megoldás. Ha lenne egy fogyókúrás könyv, ami után senki nem hízna vissza, többé nem lehetne fogyókúrás élelmiszereket és fogyókúrás könyveket árusítani. És nem lehetne fogyózni. A világ karcsúbb, de kicsit szürkébb lenne. Talán ugyanez áll az önértékelés problémájára.

2015. november 16., hétfő

Mérhetetlenül Margaret Heffernan



A TED-en láttam a hölgytől a Szándékos vakság című előadását, ami nagyon tetszett. Nem volt kérdés, hogy megrendelem a TED Books sorozatban megjelent könyvét. Szeretném ezzel a szerény összeggel is támogatni a TED-et és azt a szellemiséget, amit képvisel.

A könyv címe kissé megtévesztő. Az angol cím talán közelebb van a könyv tartalmához, Beyond Measure, The Big Impact of Small Changes. A mérhetetlen és ha valami nem vagy nehezen mérhető egyáltalán nem ugyan azt jelenti. De lépjünk ezen túl, mert a könyv jó!

De miről is szól?

"A szervezeti kultúra paradoxonának lényege, hogy miközben nagy változásokat képes generálni, valójában apró lépések, szokások és döntések sokaságából áll. A hierarchia csúcsától az aljáig, a cégen belül és kívül is tetten érhető viselkedési mintáknak az összessége alkotja a szervezeti kultúrát, mely kaotikusnak tűnhet, mégis kiterjed mindarra, ami a cégben történik."

Igen a szervezeti kultúráról van szó. Ami sajnos Magyarországon valahol megrekedt a késő kádári szocialista vállalat és a 90-es évek vad-kapitalista  vállalkozásainak a színvonalán. Pedig nem kellene sok, hogy a cégeink élhetők legyenek, a dolgozók számára és barátságosak az ügyfelek felé.

Pár gondolat a könyvből, amit minden vállalkozónak szívből ajánlok.

"Egy igazán jó csapatba olyanok kellenek, akik ablakot nyitnak a világra, de részrehajlásunk miatt többnyire olyanokat választunk magunk mellé, akik tükörként tekintenek vissza ránk."

A könyv felhívja a figyelmet, hogy ha egy cég fejlődni akar, fontos a kreatív konfliktus. A vélemények, ötletek ütköztetése. Ezt csak egy olyan helyen lehet megtenni, ahol a dolgozók el merik mondani a véleményüket félelem nélkül. Persze ehhez olyan emberek kellenek, akiknek egymástól eltérő véleményük van a dolgokról, másképp látják a világot, tehát nem egymás és főleg nem a vezető klónjai.

"Sokszor a félelemből eredő némaságba burkolózik, hiszen az emberek félnek  egy jó vagy rossz hírrel megbontani a rendet. Sok cégnél egészen triviális témákban ütközik ki;  megy a vita az étkeztetés vagy a parkolás körül, mert senki nem mer valódi kreatív vitákat kezdeményezni a lényegi kérdésekben."

"A teljes egyetértés mindig annak a jele, hogy a résztvevők nem szívvel-lélekkel végzik a munkájukat."

"Tegyük fel magunknak a kérdést: Mit tudok én adni, amit senki más nem? Ha megtaláljuk a választ, akkor tudjuk, hogy mi a feladatunk a csapatban."

"A konstruktív konfliktus mozgatórugói a kérdések."

"Mit láthatnánk, ha esetleg tévednénk?"

Ha amit várunk annak A a végeredménye, és ezt látjuk, akkor boldogok vagyunk. De érdemes feltenni a kérdést, ha másként csinálnánk és annak B a kimenete, vajon nem bukkant-e fel máris B. Egy érdekes példát hoz fel a Szovjetunió összeomlását megelőző jeleket kutató CIA-ről. Az akkori jelentések szerint a Szovjetunió messze volt attól, hogy összeomoljon, Azonban a CIA vezetője megfordította a kérdést. Ok, de milyen jelei lennének annak, hogy ha a Szu az összeomlás szélén lenne. És láss csodát, ott volt az elemzők előtt minden jel, csak eddig rosszul értelmezték. Mert rossz kérdést tettek fel! Aztán pár héttel később ossza is omlott a rendszer. Más kérdés, hogy nem igazán hittek a szemüknek.

"... a kérdések feltevése , egymás meghallgatása és a tartós bizalom kiépítése révén képes felszínre hozni a problémákat  és az eredeti elgondolásokat."

"... ha túlságosan félünk hibázni, nem fogunk tudni szabadon gondolkodni és beszélni."

"A hibák elhallgatása könnyen meggyőzheti az embert arról, hogy tökéletes."

Ha be tudjuk ismerni magunknak, hogy tévedtünk, hamarabb tudunk továbblépni. Ehhez szintén szükség van a támogató környezetre és az egyéni bátorságra. Ez az, ami a magyar vállalatoknál igazi hiánycikk!

A szerző a társadalmi tőke fontosságáról beszél. A social capital-t a fordító társadalmi tőkeként fordította, pedig a könyvben ez egyértelműen közösségi tőkét jelent. Persze ezt nem nagyon használjuk, ideje lenne kibővíteni a magyar jelentést.

A malter ami összefogja a céget a közösségi tőke. "...az a kölcsönös érzés, hogy a felek számíthatnak egymásra és összetartoznak."

Ugye azt már eddig is tudtuk, hogy emberek csoportját az teszi csapattá, ha megvan bennük az azonosság érzet, a közös cél és az egymásra utaltság. A szerző továbbá a bizalom, a tudás, a kölcsönösség, a kommunikáció és a megosztás fontosságát emeli ki, amik szükségesek a közösségi tőkéhez. A Google és a többi cég nem véletlen alakít ki közösségi tereket, játékokkal, kávégépekkel, fotelokkal. Pontosan ez kell ahhoz, hogy az a láthatatlan kötelék kialakuljon a különböző területen dolgozó emberek között, amiből a kreatív konfliktusok új ötleteket generálnak. A közösségek életében kifejezetten fontosak, azok a csomóponti emberek, akik több kisebb alhálózatot kötnek össze, lerövidítve az alhálózatok közti információ és idea cserét. Lásd még Barabási Albert László kutatásait! Érdekes, hogy a startupoknál alap, az ötletek megfuttatása, tesztelése (validálása), és  mennyire nem foglalkoznak ezzel a hagyományos magyar cégek. De eltértem a könyvtől :).

"...egy csoport attól lesz egyedi, ha képes hallgatni, figyelni és friss reakciókat generálni"

"A tudat, hogy meghallgatnak, teret enged a gondolkodásnak."

"...az emberek közti dinamika kelti életre a szervezeteket."

A szerző egy egész fejezetet szán annak, hogy bizonyítsa mennyire fontos, hogy a dolgozók tudjanak lazítani, pihenni. Alap, hogy mindenki ki tudja magát aludni.  A gondolkodáshoz idő kell, nyugalom és szabadság.

"Az innováció útjában álló két legnagyobb akadály a merev hierarchia és az alkalmazottak képességeinek kihasználatlansága."

"Hogyan tudná egy munkahely a szárnyai alá venni, egymással összekötni és kibontakoztatni valamennyi tehetségét?...Szabadítsuk fel őket,  fizikailag és szellemileg egyaránt!"

Hopp és már ott is vagyunk Daniel H. Pink Motiváció 3.0 könyvénél.

"A helyzet meglehetősen paradox: a belső kultúra élénkítéséhez, be kell engedni a külvilágot."

"Mentális értelemben mindenki megreked a sakktáblán elfoglalt saját négyzetén."

"Nincs annál jobb mint elhagyni az irodát és olyanokkal találkozni akiknek és akiért dolgozunk."

Ez nem újdonság hiszen az ügyfél, dolgozó, részvényes háromszögről van szó, ami szinte minden menedzsment tankönyvben példa. De élünk vele? Vagy egyszerűen az ügyfeleket hülyének nézzük, hiszen mi jobban tudjuk mi kell nekik, mint ők maguk.

Aztán még szól pár szót a vezetésről és a motivációról.

"...a legkiválóbbak elkülönítése erősen csökkenti a többiek motivációját."

"Miért tenne egy alkalmazott bármit is azért a rendszerért amely semmit sem tesz őérte."

A hierarchia, a rangsorolás, pontozás, teljesítmény értékelések helyett ...

"Koncentráljunk inkább a tehetség felszabadítására és ünneplésére, és az eredmények garantáltan megugranak. Az erőltetett rangsorolás olyan jól látható, kézzel fogható hierarchiát teremt, amely ellene ha a segítőkészségnek és az elszámoltathatóságnak, vagyis pontosan azoknak a kvalitásoknak, amelyek a kreatív együttműködésre épülő szervezetekben a legnagyobb értékkel bírnak."  

A Google megpróbálta adatbányászattal megállapítani mik a legsikeresebb menedzserek jellemzői.

"Az emberek számára az volt a legfontosabb, hogy olyan kollégákkal dolgozzanak együtt, akik hisznek bennük, törődnek velük, és érdeklődnek szakmai és magánéletük iránt. És ami a meglepőbb, az olyan vezetőket kedvelik, akik segítenek nekik egyedül kibogozni a problémákat - nem azzal, hogy megadják a válaszokat, hanem azzal, hogy felteszik a megfelelő kérdéseket."

"...az egyik legjobb módszer, hogy munkára ösztönözzük az embereket, ha kimutatjuk, hogy hiszünk bennük."

Ha nem nézzük hülyének a dolgozót, hagyjuk, hogy felelősséget vállaljon, megadunk neki mindent, ahhoz, hogy a munkáját el tudja végezni, akkor dolgozni fog, anélkül, hogy állandóan csesztetnénk.
Higgyünk a dolgozóinkban. Hiszen mi másért vettük fel őket.

"A támogatás, a segítség, a mentorálás és a vezetés szoros kölcsönösséget takar"

"Ismertem egy zseniális menedzsert, aki nagyon is törődött csapatának tagjaival, családjaikkal, szakmai és magánéleti terveikkel, álmaikkal, de sosem  mutatta ki, mert azt gondolta ez magától értetődőd."

Figyeljük, ismerjük és értsük meg a körülöttünk dolgozókat! Mutassuk ki a törődésünket, és szánjunk erre elegendő időt!

"Ez pedig mindig együtt jár azzal, hogy bizonyos embereknek, akik koloncként lógnak a cég nyakán, menniük kell."

Bátorság kell, ahhoz, hogy a vezető kirúgja azokat, akik mérgezik a légkört, visszahúzzák a többieket, vagy éppen élősködnek rajtuk. (Lásd még:Edward M. Hallowell Tündöks és Jim Collins Jóból kiváló könyveit.) De érdemes megtenni.

"A hatalmat hajlamosak vagyunk jutalomnak tekinteni, pedig valójában probléma, és minél meredekebb a hierarchia annál nagyobb a kockázat."

A hierarchia szakadék az emberek között...Az egyik oldalon a menedzser áll, magányosan a hatalom elszigeteltségében, a másik oldalon az emberei, tele ötletekkel, tudással, gondolatokkal és energiával. És várnak -engedélyre, egy jelre, hogy biztonságos felállni, kinyújtani a kezüket és elindulni előre.

"Senkinek nem kellene engedélyt kérni, hogy felelősséget vállaljon."

"A szervezetek összetett rendszerek, amelyek nem változnak egy csapásra, de fogékonyak a mindent átható, méltányosságon alapulókultúrára."

Mit mondhatnék a végén. Igazi átütő újdonságot nem tartalmaz a könyv. Abszolút előnye viszont a rövidsége, közérthetősége. Ha csak egy tucat könyvet javasolhatnék, hogy minden cégvezető olvasson el, ez lenne az egyik. Erre talán mindenkinek lenne ideje :).

Hivatalos leírás:

"A munka világa tele van számokkal, de olykor épp azzal nem számolunk, ami igazán fontos. A tényszerű adatok megnyugtatóan hatnak, ám a látványos sikerek vagy bukások láttán a vezérigazgatótól a portásig mindenki egy dolgot emleget: a kultúrát. A szervezeti kultúra a titkos összetevő, amitől minden más lesz, de senki sem tudja, micsoda is valójában.
Valóban nő a termelékenység és a dolgozói elégedettség, ha tilos az íróasztalnál kávézni? Miért kell vezetőként hatalmat adnunk munkatársaink kezébe? Tényleg hatékonyabb a munkavégzés, ha rövidebb a munkaidő? Miért nélkülözhetetlen a konfliktus a kreatív gondolkodáshoz? Margaret Heffernan az üzleti életben szerzett tapasztalataiból merítve bebizonyítja, hogy gyakran az apró tettek vezetnek nagy eredményekhez. Érdekes történetei és meglepő statisztikái hozzásegítenek az erős szervezeti kultúra kialakításához.

2015. november 12., csütörtök

Az ötlet Jack Foster


Több ez mint ötlet könyv. A könyvet ugyan marketinges írta és a saját tapasztalatait fogalmazta meg, de messze nem csak marketingesek forgathatják haszonnal.

10 pontban foglalja össze az ötletelés lépéseit. Lássuk mik ezek.

1. Élvezd!
A vidám munkahely az alapja minden kreativitásnak.
( Ebben a könyvben remek ötletek vannak ehhez. Dolgozni jó! Gini Graham Scott )

2. Merj gyerek lenni!
Egyszerűen csak merjünk őrültek lenni, lazák. Mintha csak egy fantasztikus filmben lennénk.

3. Csapj le az ötletre!
"Rájöttem, hogy ha problémába ütközünk, az emberek többsége egy jó megoldást keres, mert erre neveltek minket. Az iskolában.. ...csak egy helyes válasz létezett."
"A puszta tudat, hogy egy probléma megoldható, azt jelenti, hogy a játszma már félig meg van nyerve."
".. a hozzáállás fontosabb mint a tények." "Az ember képes megváltoztatni az életét azzal, hogy megváltoztatja a hozzáállását."

4, Képzeld el a sikert!
A képzeletünk olyan mint egy szimulátor! Használhatjuk ezt jóra és persze arra is, hogy negatív kimeneteket kreáljunk gondolatban.

5. Örülj a kudarcnak!
Kudarc csak akkor érhet ha kipróbálunk dolgokat. Igaz ha soha nem kezdünk semmihez, kudarc sem érhet, de nem is jutunk semmire! Szóval bátorság!

6. Adj bele mindent!
"Láss, ne csak nézz!" Tapasztalatok nélkül nincs kreativitás. A kreativitás a meglevő dolgok újrarendezése, kombinálása. Minél több ismeretünk van, annál nagyobb eséllyel tudunk új dolgokat kitalálni. Persze ha csapatban dolgozunk célszerű minél különbözőbb tudással és tapasztalattal rendelkező embert beválasztani.

7. Vedd a bátorságot!
"...küzdj meg a félelmeddel és rukkolj ki az ötlettel." ",,, ne tedd fel minden reményed, minden álmod egyetlen ötletre."

8. Együtt könnyebb!
"Az eltérő tapasztalatok, referencia keretek, nézetek, vélemények, háttér, szükséglet, és tudás, amit mások hoznak a munkába, gyakran olyan ajtókat, a leghátsó gondolataid olyan szobáit nyitják meg , amikre különben nem is gondolnál."

9. Programozd újra az agyad!
"Ne képzelj korlátot oda ahol nincsen!" de! "Szabj határt!" "A kis tér fegyelmezi az elmét, a nagy tér megzavarja." "Szabj magadnak határidőt!"

 10. Kombinálj!
"Játszd azt, hogy Mi lenne ha...!" Két oldalon keresztül a szerző bemutatja, hogyan lehet jó kérdésekkel körüljárni egy témát. Már csak ezért érdemes kézbe venni a könyvet :).

Ötletalkotás 5 lépésben

1. Határozd meg a problémát!
"Ha nem tudod hová mész, minden út oda vezet." Sokszor nem is az a probléma ami elsőre látszik. Érdemes erre időt szánni és nem napokkal később rádöbbenni, hogy zsákutcában vagy!

2. Gyűjts össze minden információt!
Hoz egy remek példát arra, hogy egy szalonna forgalmazó cégnek mennyi kérdést tett fel egy reklámügynökség, amire választ kapva el tudta volna készíteni a megfelelő reklámot.

3. Dobj be egy ötletet!
Ha semmi nem jut eszedbe, egy őrültség is megteszi, aztán el fog indulni az ötlet lavina. Bízz benne én is így csinálom! Őrült ötletekben nem szenvedek hiányt!

4. Felejtsd el!
Ha végkép nem tudsz továbblépni érdemes lehet pihenőt tartani. A görcsös erőlködés nem segít. Aztán majd pár nap, hét, esetleg hónap múlva vedd elő az eredeti problémát.

5. Valósítsd meg!
Minden ötlet annyit ér amennyi megvalósult belőle!

Hivatalos leírás:

A fejemben víz van, ahol víz van, ott hal is van, ahol hal van, ott sütnivaló is akad. "Minden reklám, sőt minden dolog egy ötlettel kezdődik. Az új ötlet a haladás motorja, a változás mozgatórugója, a változatosság forrása" - állítja Jack Foster. Minden pillanatban szükségünk van ötletekre - néha kisebbekre, máskor igazi nagy gondolatokra Azért, hogy ez ne okozzon gondot még a legreménytelenebbnek látszó helyzetben sem, Jack Foster tíz egyszerű technikát javasol. Ezek segítségével szinte maguktól jönnek majd az ötletek! Ha pedig nagyobb kihívással kell megbirkóznunk, sikerrel alkalmazhatjuk az ötletalkotás ötlépcsős módszerét!

2015. szeptember 18., péntek

Lényeglátás Greg McKeown

Sok újdonságot nem mond a könyv, hiszen a lényeglátás, a rendszerben való gondolkodás képessége, alapvető az egyén és egy cég hatékonyságához és sikerességéhez.
A könyv hullámzó színvonalú, vannak erőltetett és vannak igazán kellemes, elgondolkodtató részek.Három alkalommal is vaó élményt okozott, ami már érdemessé teszi, hogy bátran ajánljam mindenkinek.

Az első és legfontosabb vaó élményem az, hogy ráébresztett, a magánéletünkben is helye lehet a kockázat elemzésnek. De tovább megyek, akár BCP (Business Continuity Plan)  és DRP (Disaster Recovery Plan) is készíthető a családban is. Nyilván egészen más tudatossági szintet követel, mint amit az átlag háztartás követ, de érdemes lehet az üzleti életben bevált eszközöket a hétköznapokra is átültetni. Az öngondoskodás, az életbiztosítások, vagyon biztosítások széleskörűen ismertek, de ritkán gondolkodunk ezekről egységes rendszerben. És hogy az egyik vesszőparipámat is megemlítsem, a céges gyakorlatból az amortizáció fogalmának a bevezetése a háztartásokban is alapvető szükséglet lenne.

A másik érdekes dolog, ami eddig nem tudatosult, hogy mennyit tanulhatunk az újságíróktól, ha tömörítésről van szó. A headline-ról van szó. A headline egy két mondatban foglalja össze egy cikk lényegét, az alapvető mondanivalót. Valahogy így!

Publisher: It's finding the center of your story, the beating heart of it, that's what makes a reporter. You have to start by making up some headlines. You know: short, punchy, dramatic headlines. Now, have a look, [pointing at dark clouds gathering in the sky over the ocean] what do you see? Tell me the headline.
Protagonist: HORIZON FILLS WITH DARK CLOUDS?
Publisher: IMMINENT STORM THREATENS VILLAGE.
Protagonist: But what if no storm comes?
Publisher: VILLAGE SPARED FROM DEADLY STORM.
https://en.wikipedia.org/wiki/Headline

A harmadik, egy sztori volt egy cserkészcsapatról. Mit kezd egy jó vezető ha valaki folyton leszakad a csoporttól. Nem, nem kezdi el szapulni, ostorozni és megszégyeníteni. Az élre állítja, hogy ő diktálja az ütemet. De nyilván ettől az egész csoport lelassul. Akkor most kezd el vele ordibálni. Nem, nem. Annyi terhet vesz le róla és osztja szét a leggyorsabbak között, akik most a sor végén vannak, hogy a csapat egészének az átlagsebessége eléggé megnőjön ahhoz, hogy beérjenek a táborba, mielőtt az évszázad vihara lecsapna rájuk.

A lényeglátás nélkül nincs időgazdálkodás. Nincs célfókusz. Erőforrás pazarlás viszont van. Szóval, hajrá lényeglátás!


Hivatalos ajánló:

Ha te nem rangsorolod a dolgokat az életedben, valaki más fogja helyetted megtenni.

A Lényeglátás nem arról szól, hogy többet végezzünk kevesebb idő alatt, hanem arról, hogy csak a valóban szükséges dolgokat végezzük el.

    Szeretnéd megtalálni a bonyolulton túli egyszerű megoldásokat?
    Szeretnéd megkülönböztetni a kevés létfontosságút a sok apró-cseprőtől?
    Szeretnéd megtapasztalni milyen előnyökkel jár, ha nem vagy elérhető?
    Szeretnéd megragadni a benned élő belső gyermek bölcsességét?

Ha bármelyik kérdésre igennel válaszoltál, akkor a Lényeglátás a te könyved!

2015. szeptember 8., kedd

Változás – A problémák keletkezésének és megoldásának elvei Watzlawick · Weakland · Fisch


Ősrégi könyv, 1974-ben jelent meg az USA-ban, nálunk 90-ben. Hihetetlen, hogy mennyire el voltunk, vagyunk maradva. Nálunk még Freud szivarjának a hamuja is látszik a rendelők szőnyegén, Amerikában, meg 40 éve elkezdtek túllépni, a freudi mindenki beteg és a keresztény mindenki bűnös kijelentéseken. Maga a könyv nem egyszerű olvasmány, legalább is az eleje, amiben a matematikai logikával érvelve bizonyítják a szerzők, hogy igen is az emberi viszonyokra is van "képlet". Ha nem is megoldás, de magyarázat mindenképpen.  
“Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk.” (Albert Einstein)
A változás kétféle lehet, egy az egyik ami nem vezet sehová, a mókus tekeri a kereket, de ki nem tudni jönni belőle, amíg rá nem jön, hogy minél inkább teker, annál inkább nem jut sehová. A másodfokú változás, amikor a mókus paradigmát vált és kiugrik a kerékből. Kívülről már látható, hogy a kerék áll és nem megy sehova, de belülről ez nem volt ilyen egyértelmű.
A könyv második felében az életben előforduló problémák megoldására kapunk ötleteket. Ugyan a többségük erősen manipulatívnak tűnik, ami nem biztos, hogy minden esetben etikus. Etikusak legyünk a végletekig, vagy oldjuk meg a problémákat? De miért működnek a könyvben leírt egyszerű megoldások? Leginkább azért, mert az ember irracionális lény. És ezért nem működnek a self-help könyvek, mert Münchhausen báró módjára nem tudjuk önmagunkat kirántani a mókuskerekünkből. De elég lehet, ha valaki kissé meglök, vagy csak rákérdez, hogy mi a fenének csinálunk úgy mintha mókuskerékben futnánk, aztán lelassítunk és kijelentjük, hogy csak edzettünk és soha többé nem fogunk visszaszállni. Probléma megoldva. Megoldva?

Hivatalos leírás:

Watzlawick, Weakland és Fisch világsikert aratott könyve az állandóság és a változás ősrégi kérdéseivel foglalkozik. Közelebbről azzal, hogy mindennapi életünkben miképpen jelentkeznek problémát jelentő feszültségek, konfliktusok, és mi a magyarázata annak, hogy e problémák bizonyos helyzetekben megoldódnak, más helyzetekben viszont állandósulnak, sőt fel is erősödnek. A sokéves pszichoterápiai tapasztalatot összegző munka mondanivalójának lényege, hogy az emberi életproblémák gyakran nem a leküzdésükre tett látszólag racionális kísérletek hatására szűnnek meg, hanem éppen annak következtében, hogy – kilépve a helyzetértelmezés szokásos kereteiből – felhagyunk ezekkel a kísérletekkel, és az eredeti problémát újrafogalmazzuk, új megvilágításba helyezzük. A szerzők különféle emberi konfliktusok elemzése során rámutatnak a problémakezelésben jelentkező tévedésekre, a mögöttük rejtőző kommunikációs paradoxonokra, és részletesen vizsgálják azokat a stratégiákat, amelyeknek segítségével felismerhető, majd megváltoztatható a problémák szerkezete. „Tizenöt évvel az amerikai kiadást követően, de megdöbbentő aktualitással veheti kezébe végre az olvasó Magyarországon is a Palo Altó-i pszichoterapeuta-csoport korszakos művét. Miért olyan aktuális, miért méltán világhírű Watzlawickék e műve? Elsősorban azért, mert kátyúba jutott válságkezelési stratégiákkal, megrekedt túlélési manőverekkel, mélypontra zuhant „kibontakozási” folyamatokkal szemben mutat fel az átlagolvasó számára is könnyen áttekinthető, konkrét megoldási sémákat, életképes cselekvési, segítési alternatívákat. S miután a világnak ezen a felén a nyolcvanas években állandósult a válság, krónikussá váltak a problémák, Watzlawickék csaknem valamennyi megfigyelése és következtetése húsba vágóan érvényes kelet-európai viszonyainkra.”

2015. augusztus 29., szombat

Pitch - Add el az ötleted egy jó prezentációval! Peter Coughter


Na ez egy olyan könyv, aminek minden oldalán érezni, hogy iszonyatosan ért hozzá aki írta. Semmi felesleges cicó, ennek ellenére lendületes, ismétlésmentes, könnyed, szórakoztató könyv. Az amerikai marketing, reklám világ ugyan nagyon messze van tőlünk, ezért a példák nem üthetnek akkorát mint egy bennszülött amerikainak, de a könyv megállapításai teljesen univerzálisak! Akit egy picit is érdekel a prezentáció, esetleg prezentál is abszolút ajánlott könyv. Simán taníttatnám középiskolában kötelezően.


Hivatalos leírás:

Egy jó pitch mindent visz

Ma az nyer, aki elsajátítja a pitchelés művészetét: jókor, jó helyen, jól adja elő az ötleteit. De hogyan juthatunk el idáig? Mi kell ahhoz, hogy akár két perc alatt lenyűgözzük és meggyőzzük hallgatóságunkat? Miként érhetjük el, hogy az egyre erősödő versenyben minket válasszanak, és vevők legyenek ötleteinkre?
Peter Coughter a reklámszakmában eltöltött több évtizedes szakmai tapasztalata alapján konkrét példákon keresztül mutatja be, mi minden kell egy sikeres prezentációhoz - hogyan készüljünk fel, milyen technikákat alkalmazzunk, hogy egy unalmas, hosszúra nyúló előadás helyett nyerő helyzetbe kerüljünk egy ütős, magával ragadó pitchcsel.

2015. július 23., csütörtök

egyszerűség Jiri Scherer, Michael Hartschen, Chris Brügger


Rögtön kezdjük azzal, hogy mekkora nyúlás a magyar borító. Az alább látható és megszólalásig hasonló könyv a lényeglátás, Greg McKeown 2014-es könyve hasonlóan kisbetűvel, szintén idén jelent meg magyarul a Bagolyvár kiadónál. Az egyszerűség 2013-as könyv. A lényeglátás átvette az eredeti borítót, az egyszerűséghez pedig "terveztek" egy borítót.

És kijött az új borító!

2015.07.30. már az új borítóval


Egyszerűség angol nyelvű borító!

Egyszerűség német nyelvű borító!

Lenyúlt magyar borító.

Amit nyúltak.

Az angol borító, amit nyúltak.

Egy másik borító.

Akkor nézzük a tartalom eredetibb-e mint a borító. Sajnos nem. Kinek íródhatott ez a könyv? Szakembereknek dedós, nem szakembereknek meg érdektelen. Egy nagy rakás közhelygyűjtemény! Ehhez a nulla könyvhöz három ember kellett? Persze ha megnézzük, Dr. De Bono egyetemén végzett Brügger. De Bono a leginkább túlértékelt figura, szerintem. De Bono nem köszön meg soha senkinek semmit. Ő egy született lángész. Neki nincsenek szerkesztői, ügynöke, segítője, adatgyűjtő kollégái. Soha nem csatol irodalom jegyzéket, a sajátján kívül nem ajánl más könyvet. Ez a könyv tipikus De Bono könyv. Primitív rövid mondatok. Zavaros mondanivaló. Egyetlen célra lehet jó, De Bono fan üzletembereknek lehet belőle tréninget tartani.

Sajnos csak szemelvényeket találtam angolul a eredetiből. De lássuk csak mit találunk ezen a pár oldalon.

Reduction time and effort. Fordítása: Kevesebb hiba.
Stand out from the competititon. Fordítása: Jobb termékek.
Satisfied customers. Fordítás: Elégedettebb vásárlók.
People from any cultural group can handle it. Fordítás: Nem kell hozzá túl sok ész.

Abszolút esetleges fordítás. Sokszor köze nincs az eredeti mondanivalóhoz! Kihagyott mondatok, odaképzelt mondanivaló. Senkinek NEM AJÁNLOM!


2015. július 10., péntek

Hat pohár világtörténelem Standage Tom


Érdekes koncepció, hogy hat italféleségen keresztül mutassa be valaki a történelmet. Egyben lehetetlen vállalkozás is. Csak hiányos lehet egy ilyen próbálkozás, ha 300 oldalban kell megoldani. Kellemes kikapcsolódás a történelmet és a történelmi összefüggéseket keresőknek.

Röviden:

A víz az utóbbi évszázadot leszámítva, a világ fejlettebb felén sem számított mindig biztonságosnak. A gyümölcsökből préselt erjesztett italok, az alkohol jótékony antibakteriális hatásának köszönhetően biztonságosabb alternatívát jelentettek. Ne feledjük, hogy nem csak enni kell, de inni is! Nem csak élelmiszer felesleg kell,ahhoz, hogy egy népcsoport száma növekedésnek indulhasson, hanem a tiszta, egészséges víz is.

Sör
Folyékony kenyérnek hívjuk ma, mivel kenyérgabonából készül, de a mezopotámiaiak még joggal hívhatták a kenyeret szilárd sörnek. Hiszen a malátázott gabona (csíráztatott, majd szárított) volt az alapanyaga. A mai keserű sör, amit a komló tesz ilyenné sokkal későbbi találmány.

Bor
Érdekes ma szentségtörés a bort vizezni, a görögök meg azt tartották civilizálatlan szokásnak ha valaki tisztán issza. Az akkori borok a lőrére hasonlíthattak, amit a szőlő préselése után maradó törkölyre öntött és sokszor cukrozott lé erjesztésével kaptak. Rómában a tengervízzel és gyógynövényekkel ízesített, ólommal édesített borok is megszokottak voltak.

Rum
A rum hozzájárult az amerikai függetlenségi törekvésekhez, amikor is francia karibi csempész melaszból főzték kikerülve a britt birodalmi adózást. Miért nem főztek a franciák maguk is rumot? Mert a francia borpárlatot (brandy), kellett előnyben részesíteni. A rum, a cukornád maradékából készült, a cukornádat pedig rabszolgák termesztették és gondozták, akiket pedig Afrikában sokszor rumért vásároltak. És a kör bezárult. A rum volt a rabszolga kereskedelem üzemanyaga.
Az is érdekes, hogy a rumból készül grog - amit 1740-ben Vernon admirális vezetett be a Navynél és aki a nevét adta az italnak, ugyanis grogrma szövetből készült kabátja miatt az Öreg Grog volt a csúfneve - hadászati előnyt jelenthetett a franciákkal szemben, a benne levő citruslé miatt, ami megakadályozta a skorbutot.

Kávé
A kávé történetében is vannak érdekes dolgok. A kávéházak akaratlanul is a forradalmak kiindulópontjaivá váltak. A kocsmákkal szemben itt intellektuális társalgás folyt, köszönhetően a kávé nagyszerű hatásának, amely felpezsdítette a fogyasztóit, szemben az alkohollal, ami eltompította őket. Nem is nézték jószemmel az uralkodók a kávéházakban folyó társadalmi életet. Ugye a 48-as magyar forradalmat is szeretjük egy kávéházhoz, a Pilvaxhoz kötni.

Tea
A teának ha lenne keze, véres lenne. Hiszen jócskán benn volt az amerikai függetlenségi háború kirobbanásában, ha csak ürügyként is, a bostoni teadélután képében. De a kínai ópium háború oka is a tea volt. A britt birodalom sokat köszönhet a teának, lassan emelhetnének is neki egy szobrot.

Coca-Cola
A leges-legérdekesebb ital a Coca-Cola, az amerikai életérzés, a szabadság vagy éppen ezek ellentettjének jelképe. A szeretett és gyűlölt ital. Amire olyan sokan vágytak és amitől olyan sokan híztak dagadtra az utóbbi évtizedekben. A története és a világra gyakorolt hatása felkeltette az érdeklődésemet. Keresni fogok egy könyvet a kóla történetéről. Biztosan megírták már!

A víz
A víz volt a csendes mellékszereplő a felsorolt italoknál. Hiszen mindegyikben van valamilyen mennyiségben víz. A sörben hozzád adják, a borban a szőlőből jön, a párlatokban inkább elhagyják, jobban mondva távozásra bírják a lepárlás során. A kávé és a tea vízben, vízzel oldott ital. A Coca-Cola nem lenne ilyen népszerű, ha nem találják fel korábban a szódavizet. A csendes szereplő a víz, ami szennyezettsége miatt évezredek során szükséges volt az életben maradáshoz, az egyre zsúfoltabbá váló városokban, a következő évtizedekben egyre nagyobb kincs lesz a bolygónkon. Szerencsére, akár szennyvízből is előállítható, a furcsa ízét meg valamelyik megszokott szereplő majd jól elnyomja.

Hivatalos leírás:

Az emberiség története során megszámlálhatatlan italféleséggel találkozott, melyek közül nem egy jóval többet jelentett szomjoltó nedűnél. Hat közülük - amint azt Tom Standage értő és olvasmányos leírásából megtudhatjuk - különösen nagy szerepet játszott a történelem fordulópontjainál a földművelő életmód kialakulásától az első városok megszületésén át a globalizáció korszakáig. A Hat pohár világtörténelem meglepően eredeti, ugyanakkor tényekkel jól alátámasztott világtörténeti áttekintést ad, mely hat italféleség - a sör, a bor, az égetett szesz, a kávé, a tea és a kóla - lencséjén át mutatja be az emberiség útját a kőkorszaktól a huszonegyedik századig. Standage szemében ezek az italok valójában technológiákat képviselnek, a kultúra fejlődésének szimbolikus jelentőségű katalizátorait adják, melyek szerepe nagyszerűen rámutat a különféle civilizációk bonyolult összjátékának természetére. Végigolvasva e kötetet egész máshogy tekintünk majd poharunk becses tartalmára.

2015. június 16., kedd

Az idő titkos lüktetése - Miből áll az élet? Stefan Klein



Tavaly nyáron olvastam egy könyvet.  A Hogyan aggódjunk kevesebbet a pénz miatt című könyvben, a szerző egy harmadik utat javasol a szokásos, hogyan keressünk több pénzt és a hogyan spóroljunk többet megoldások mellé. Hogyan változtassuk meg a vágyainkat, hogy ne kelljen a pénz hiánya miatt állandóan aggódnunk. Ez a könyv valami hasonlót javasol az időszűke probléma kezelésére. Ne azon törjük magunkat, hogy mindenféle trükkel több és több dolgot zsúfoljunk be az életünkbe, hanem próbáljunk meg lemondani, elengedni, lelassítani, élni! Nagyon egyet értek a szerzővel, amikor azt mondja, hogy az időmenedzsment tréningek nem a valós problémát próbálják megoldani, csak tüneti kezelésre képesek, arra sem tartósan. Ha nem vagyunk képesek ezeken a tréningeken egy picit hátrébb lépni és távolról megnézni azt a szánalmas vergődést, amivel próbáljuk a munkaidőt napokra, hetekre, percekre beosztani, majd ehhez mindenféle költséges eszközöket is bevetünk, soha nem fogunk, sem eredményt elérni, sem boldogabbak nem leszünk. Van kiút, de ez túlmutat a technikai trükkökön, a naptárakon, kütyükön.

Hivatalos leírás:

Mi is az idő tulajdonképpen?
Hogyan érzékeljük?
Hogy viszonyulunk hozzá?
Einstein volt az, aki felismerte, hogy az idő relatív. Az agykutatók mostanra tökéletesítették az einsteini forradalmat: felfedezték, hogy létezik az úgynevezett belső idő.
Stefan Klein különleges utazásra repít bennünket saját tudatunk világában. Az idő érzékelése ugyanis az emberi elme egyik legcsodálatosabb teljesítménye. Szinte minden agyfunkció közrehat – fizikai érzetek és érzékelés, érzések és tudat, emlékek és az a képesség, hogy terveket kovácsolhatunk a jövővel kapcsolatban. Mindenkori kultúránk is befolyásolja, hogy miként éljük meg az órák és percek múlását. A szerző rávilágít arra, hogyan tudjuk figyelmesebben észlelni és jobban kihasználni az időt. A külső körülmények ugyanis korántsem annyira meghatározóak időérzékelésünk szempontjából, mint gondolnánk, időérzékünket pedig könnyebben meg tudjuk változtatni, mint bármilyen más folyamatot, amely agyunkban játszódik. Életünk filmje fejünkben keletkezik, és mi magunk rendezzük.
Stefan Klein, a német sikerkönyvíró elárulja nekünk, hogyan tanulhatjuk meg, hogy ne csak észleljük az életünket alkotó pillanatokat, hanem élvezzük is.

2015. június 7., vasárnap

Villanások Barabási Albert-László


Már egy ideje ott figyelt a polcon, de mivel egy féltucat előadását láttam a neten a témában, nem akaródzott elolvasni. Az előző héten Mark Buchanan könyvét olvastam, amiben többször is szó esett Barabásiról, így nem vártam tovább, félredobtam azt a 6-7 könyvet, amit olvasok és csak erre koncentráltam. Három nap végeztem is vele. Olvastatja magát a könyv, bár az első  100 oldal után nem tudtam, hogy hová akar kilyukadni a szerző. Aztán már nem is érdekelt, vitte magát előre a történet. Érdekes volt a Dózsa György szál, ami egy történelmi regény is lehetne, de ehhez sajnos több írói tehetség kellene. Barabási nagy dumás, de nem író :). De ezt bocsássuk meg neki, hiszen nem történelmi regényt írt. De akkor mit? Népszerű tudományos könyvet a kutatásairól? Hát nem igazán. Olyan ez a könyv, mintha Barabásit a török szultán rabul ejtette volna és neki minden este el kell mondania egy mesét. Ez egy mesekönyv. Sok színes kis sztori, ami nehezen áll össze valami egésszé. Pár életrajzi elem arra enged következtetni, hogy a Dózsa szál, a családi kapocslat miatt került be. Barabási mintha ezzel akarná legitimálni a különlegességét?

Arra gondolunk az elején, hogy majd lesz valami hatalmas tanulság de nincs. A konklúzió talán annyi, hogy a tudós is ember, tévedhet. Ahogy a könyv szereplői tévednek is rendre. Barabási sem az a beképzelt figura aki azt hinné magáról, hogy mindent tud. A sok tévedés után néha vannak villanások, amikor valami szokatlan történik. Heuréka! Valami, ami a hatvány függvény bal oldalán van. Ritka esemény, de nagy hatású! A másik, ahogy  Buchanan is érezteti a könyvében, nem kis veszélye van az egyénre nézve annak, hogy az állam, vagy a Cég (Google) amit megtud az egyénekről, vagy egyének csoportjáról, az előbb utóbb rosszra fogja használni. És ez ellen szinte semmit nem tehetünk, sőt, önként hajtjuk a bakó bárdja alá a fejünket. Aki meg nem hajtja le, azt a csoport nyomás fogja térdre kényszeríteni.

Nézzük a könyv választ ad-e a könyvborítón feltett kérdésekre?

Vajon elkerülhető lett volna a Dózsa-féle parasztfelkelés?
Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. Barabási sem tud válaszolni. De akkor minek teszi fel ezt a kérdést a könyv?

Van-e összefüggés a madarak röpte és az emberek mozgása között?
A Lévy eloszlás, amit állítólag az állatok a táplékszerzéskor használnak, azaz többnyire egy kis körben gyűjtögetnek, aztán ritkán jelentős távolságot tesznek meg és újból nekiállnak gyűjtögetni, az emberek esetében nem mutatható ki. Legalább is a letelepült emberek nagyon nem követik ezt a mintát. Viszont ezzel szemben sokkal inkább megjósolható a mozgásuk, mivel a lakás, munkahely, bevásárlóközpont háromszögben töltik életük jelentős részét.

 
Mennyire kiszámítható az emberi viselkedés?
Mikor mennyire :). De többnyire nagyon. Igazából a titkosszolgálatoknak jó hír ez, mert elég a kiugrásokra figyelni, amikor az unalmas hétköznapi taposómalomból az alvó ügynök hirtelen kilép. Jó hír ez a rossz bácsiknak is, mert tudják, hogy szépen lassan kell, lépésről lépésre haladva megszervezni a cselekedeteiket.

Megjósolható-e tudományos módszerekkel a jövő?
Barabási szerint, nem bizonyítható, hogy nem, de az sem hogy igen. Túl sok a változó.


Hivatalos leírás:

Vajon elkerülhető lett volna a Dózsa-féle parasztfelkelés?
Van-e összefüggés a madarak röpte és az emberek mozgása között?
Mennyire kiszámítható az emberi viselkedés?
Megjósolható-e tudományos módszerekkel a jövő?

Ezekre a kérdésekre is keresi a választ új könyvében Barabási Albert-László, a hálózatok tudományának világhírű kutatója. Napjaink digitális eszközei a világot hatalmas kutatólaboratóriummá változtatták. A használatuk során hagyott elektronikus nyomok – a hangüzenetektől a netes rákeresésekig – olyan gazdag adatbázis összeállítását tették lehetővé, amilyet korábban elképzelni se tudtunk volna. Követhetővé vált a mozgásunk, a döntéseink, az egész életünk. Ezeknek a nyomoknak az elemzése fontos felfedezéshez vezetett: a véletlen korántsem uralja oly mértékben az életünket, mint ahogy eddig gondoltuk. A könyv ennek a meglepő kutatásnak az eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Miközben elméletét magyar és egyetemes történelmi példákkal is alátámasztja, a szerző megmutatja, hol ér véget az emberi viselkedésben a spontaneitás, és hol kezdődik a kiszámíthatóság.

Barabási Albert-László az erdélyi Karcfalván született 1967-ben. A világhírű tudós jelenleg Bostonban, a Northeastern Egyetemen és a Harvardon dolgozik. A komplex hálózatok elméletének területén elért eredményei hozták meg számára a tudományos elismertséget. Írásait olyan jelentős lapok közölték, mint a The New York Times, a Nature, a Science, a Scientific American és a Die Zeit.

2015. június 2., kedd

Nexus, avagy kicsi a világ Mark Buchanan


A könyv 2002-ben jelent meg, a magyar kiadás igen gyorsan követte, 2003-ban. A hálózat kutatás egészen friss tudomány, bár az alapjai Eulerig és a gráfokig nyúlnak vissza. A nagyközönség számára még kevés haszna van, vagy ha van, nem kötik az orrunkra. Ahhoz, hogy egyéni hasznunk legyen, rengeteg adattal kellene rendelkeznünk. De nem rendelkezünk. Mások azonban igen! A Big Data és a hálózatok törvényszerűségeinek használata félelmetesen erős gazdasági  és társadalmi befolyást tehetnek lehetővé. Az emberi természetet és a matematikai törvényszerűségeket ismerve, ez be is fog következni. Ez a félelem Buchanan fejében is megfordult. De mi is az ami, miatt ez az aggodalom felmerülhetett? Hiszen nem valami fegyverről, vírusról, agymanipuláló gépezetről beszélünk hanem pusztán csak arról, hogy az emberi társadalmak, kapcsolatok hálózatának törvényszerűségeit felismertük. Ehhez pár dolgot meg kell ismernünk előtte.

Meglepő, hogy a fehérjék kapcsolódásaitól kezdve az agy huzalozásán át, a társadalmi hálózatokig gyakorlatilag nagyon hasonló hálózatokat látunk. A hálózat elemei a valóságban, bármilyen meglepő, nem véletlenszerűen kapcsolódnak. Ha minden elem véletlenszerűen kapcsolódna egy másik elemhez, az egy nagyon demokratikus és nagyon nehézkes hálózat lenne. A valóságban azonban a hálózatokban csomósodások vannak. Erőcentrumok. Ezeknek sokkal, sokkal több kapcsolatuk van, mint a többi elemnek. Ami megdöbbentő, hogy a hálózati elemekhez rendelt kapcsolatok száma hatványfüggvény szerint változik. Mit is jelent ez? A nagyon sok kapocslattal rendelkező csomópontok (gráfoknál ezeket hívjuk csúcsoknak) száma nagyon kevés, majd az egy csomóponthoz tartozó kapcsolatok száma hatványfüggvény szerint csökken. Nézzünk egy példát. Egy népszerű weboldalnak 100 kapcsolata van, kettő kevésbé népszerűnek már csak 25, négynek 6 és így tovább. (Természetesen a valóságban nem kettő a hatványkitevő hanem bármi lehet ami 1-nél nagyobb, de jellemzően 3-nál kisebb.) Míg a végén rengeteg weboldal van, aminek csak 1 kapcsolata van. Ugyan ez igaz a fehérjékre, a cégekre, a márkákra, a gazdag emberekre, a folyókra. Egyszóval kevesek birtokolnak sokat, vagy ahogy Buchanan a Bibliából idézi, akinek van annak adatik, akinek nincs, attól elvetetik. Ez a fajta elrendeződés messze nem demokratikus, el is nevezték Barabásiék arisztokratikus hálózatoknak. Érdekes, hogy ezt a jellegzetességet egy Pareto nevű olasz közgazdász is észrevette a 20. század elején, ami Paretó-elvként ismert. Ő azt találta, hogy a megtermelt javak 80%-ka, az emberek 20%-hoz  vándorol. Megjegyzem, hogy sokan bután mindenre a 20-80-as szabályt próbálják ráerőltetni, pedig a lényeg NEM ez, hanem az aránypár. Utánanéztem, az USA üdítőital piacát három cég uralja 87%-al (Coca, Pepsi, Dr. Pepper), míg az összes többi kisebb gyártóé a maradék 13%. Persze bőven vannak ellenpéldák, ahol a piac kiegyenlítettebb. Ha nincs egy erős márka, akkor sok szereplős maradhat a piac.

Van még egy fontos felismerés. Ezek a hálózatok skálafüggetlenek. Tehát ha egy kis közösséget nézünk, ugyanazt a mintát látjuk, mintha egy egész országot, vagy az egész világot néznénk. Kevés csomópont nagyon sok kapcsolattal, majd rengetek csomópont kevés kapcsolattal. Érdekes, hogy ebben nagyon hasonlítanak a fraktálokhoz.

A harmadik felismerés, ami az emberi, társadalmi hálózatokban kicsi világ néven híresült el. Érdekes magyar vonatkozása is van a témának. Karinthy 1929-es Láncszemek című novellájában bukkan fel először a gondolat, hogy bármely ember a Földön hat lépésben elérhető. Persze ez csak nekünk magyaroknak jelent bármit, és kizárólag utólag magyarázzuk bele, hogy lám lám Karinthy micsoda lángelme volt. Ha nem bukkant volna fel a kicsi világ probléma az 1970-es években, az USA-ban, Stanley Milgram Elveszett-levél kísérletében, Karinthy novellája úgy tűnt volna el az irodalom szemétdombján mintha meg sem írta volna. A Facebook kísérlete azt mutatta, hogy a FB közösségen belül átlagosan 3,74 lépésben bárkit  el lehet érni ismerősök láncolatán át. A tagok 99,6%-ka 5 lépésen belül elérhető, 92%-uk  már 4 lépésben. Ha ez hihetetlennek tűnik gondoljunk bele, hogy ha mindenkinek van mondjuk 200 ismerőse, négy lépésben (200 a 4. hatványon) 1 milliárd 600 millió ember érhető el! 100 ismerős esetén 5 lépésben 10 milliárd!!! Ez az exponencialitás brutális ereje!
Mi teszi lehetővé ezt, hiszen az előbbiekben azt írtam, hogy erőteljes csomósodás van a hálózatokban? Barabásiék hidaknak nevezik azokat a távolra nyúló kapcsolatokat, amik kilépnek a helyi csomókból és egészen távolra vezethetnek. Egy külföldre szakadt honfitárs, egy üzleti kapcsolat a világ másik végén, egy osztálytárs, akivel már nem vagyunk napi kapcsolatban (gyenge kötések), utazók, mesteremberek a régi időkben, mind mind ilyen messze ható kapcsolatot biztosítottak és biztosítanak ma is. Ha minden magyar a Facebookon kizárólag magyarországi magyarokat jelölne be, akkor egy izolált közösség jönne létre. De szerencsére nem így van. Észak-Koreát kivéve talán sehol sincs ilyen zárt közösség, akinek ne lenne legalább egy, határokon túlnyúló kapcsolata, ami hidat építhet két csomósodás között.

Hát ez csodálatos. Hol vannak a rossz hírek? Az egyik rossz hír, hogy egyértelműnek tűnik, hogy a bibliai idézetnek, miszerint "MERT AKINEK VAN, ANNAK ADATIK, ÉS AKINEK NINCS, ATTÓL AZ IS ELVÉTETIK" (Márk evangéliuma 13.), matematikai alapja van. A gazdagabbak egyre gazdagabbak lesznek és ehhez szinte semmit sem kell tenniük. Ez nagyon hamar oda vezethet, hogy pár tucat ember birtokolja a Föld összes vagyonának 99%-át, míg a 99% többi ember osztózhat a vagyon 1%-án. Ez a koncentráció megmutatkozik a márkáknál, a weboldalaknál is. A Coca-Cola mindig is Coca-Cola marad! Nagyon könnyen indokolhatná a hatalmát az a pár tucat billiárdos, hogy neki azért van, mert ez egy természeti törvény! Normális társadalmakban, a gazdagokat azért sújtják extra adók, hogy a jövedelmi különbségeket mérsékeljék. Az embernek egy ponton túl a megélhetéséhez, a jólétéhez NEM kell több pénz. A milliárdosnak is csak 24 órából áll egy napja, neki is csak két szeme van, amivel láthat és két füle amivel hallhat és két keze, amivel számolhatja a pénzét. Az egykulcsos adó ezért cinikus ostobaság. A másik rossz hír, látszik, hogy azok a társadalmak, cégek a legerősebbek, legproduktívabbak, ahol a gyenge kapcsolatok, a hidak erősek és számosak. Ha egy ország vezetői arra törekszenek, hogy az embereket, az emberek csoportjait megosszák, egymás ellen fordítsák, a civil kezdeményezéseket elfojtsák, éppen a gyenge kapcsolatokat rombolják le, ami a sikeresség alapja. Sajnos Magyarországon jelenleg mindkettő tendencia tetten érhető. Akár butaságból, akár önzésből, vagy vélt jó szándékból történik ez, olyan súlyos sebeket ejtenek a társadalom szövetén, kihúzva a gyenge szálakat, felégetve a hidakat, ami hosszabb távon súlyos problémákhoz fog vezetni.

A könyvben még számos érdekességet találunk, köztük egy kevés optimistábban hangzót is, mint amit a fentiekben levezettem :).

Aki látta Barabási-Albert László előadásait pl. a Mindentudás egyetemén (http://mindentudas.videotorium.hu/hu/contributors/details/2387,Dr._Barabasi_Albert-Laszlo), annak nem sok újdonságot ad a könyv. Szinte minden példát elsütött már Barabási-Albert.
Akit érdekel a téma keressen rá Vicsek Tamásra, Csermely Péterre,Albert Rékára. Számos nagyszerű videót fog találni.

Hivatalos leírás:

Utazik a vonaton, szóba elegyedik útitársával, és kis idő múlva közös ismerősre bukkannak. Milyen kicsi a világ, mondják ilyenkor, és meglepődnek. A Nexus arról szól, hogy ez nem meglepő, hanem szabályszerű. „Ezen a bolygón mindenkit mindenkitől csupán hat ember választ el… Az Egyesült Államok elnökét. Egy velencei gondolást. De nemcsak a nagy neveket. Akárkit. A bennszülöttet az őserdőben. A tűzföldit. Az eszkimót. A Földön bárkivel hat szemből álló lánc kapcsol össze. Jelentős gondolat.” A hálózatok különös és új elmélete, amelyet elsősorban az internet hívott életre a természet- és társadalomtudományokban egyaránt rekord gyorsasággal talált újszerű alkalmazásokra. Elméleti alapjai már a hatvanas évektől készen álltak – éppen két világhírű matematikusunk – Erdős Pál és Rényi Alfréd jóvoltából.
Egy elmélet, amely a sejt és az ökoszisztéma, az emberi agy és az Internet közös törvényeit írja le, és arra is választ ad, hogy a szegény embert mért húzza még az ág is.

2015. május 27., szerda

A boldogság mint versenyelőny Shawn Achor


Ha nem akarsz elolvasni 50 könyvet ebben az évben, csak mondjuk 10-et, ez legyen köztük :). Szellemes, érdekes, hasznos jól olvasható könyv.

Hivatalos leírás:

Hogyan legyünk sikeresek a munkában a pozitív pszichológia eszközeivel?

A boldogság jóval több egyfajta kellemes érzésnél valójában siker elengedhetetlen eszköze.

A legtöbb ember sikeres akar lenni. És, persze, a boldogságra is mindenki vágyik. Sokan azt gondolják, kemény munkával sikeresek lesznek, ami elhozza a boldogságot is. Ám ez a képlet hibás. Shawn Achor kutatásai a pozitív pszichológia területén bizonyították, a munkahelyi boldogság vezet az üzleti eredményességhez. A pozitív pszichológia hét alapelvének alkalmazásával kreatívabbak, motiváltabbak és eredményesebbek lehetünk. A könyv tanácsai alapján, felülírva rossz beidegződéseinket, hatékonyabban végezhetjük a munkánkat, és megtanulhatunk jobban élni a lehetőségeinkkel, hogy elérjük céljainkat egyéni, csapat és szervezeti szinten.

2015. május 11., hétfő

Irracionalitás Stuart Sutherland


Az elmúlt egy évben több könyvet is olvastam az emberi irracionalitásról. Sőt a legtöbb könyv erről szólt :).


A pszichológiai tévhitek egy része az agyunk irracionális viselkedéséből fakad, más részük egyszerűen buta köztézis, ahogy a közgazdászok hívnák. A Rejtett énünk logikai hibák, heurisztikák és torzítások gyűjteménye, amit a Gondolj bele, hogy ne ess bele szerzője gazdasági környezetbe helyezett. A választás paradoxona a választás irracionalitásáról szól, míg a Nudge megpróbálja kiküszöbölni nudge-kal a hibáinkat. Dan Airely szellemes kísérleteit ismerteti, a témában, sok személyes elbeszéléssel. A Rossz tudomány az orvostudomány kritikája, aminek jó része a gondolkodás hibáiból ered. A 100 dolog picit túlmutat a hibákon, amikor az észleléssel és a tanulással is foglakozik.A Kis lépés nagy hatás, amiről képet nem raktam be, mert pár hete olvastam ki, nem kell sokat visszalapozni, a Nudge-hoz hasonló, de sokkal gyakorlatiasabb és használhatóbb. Elolvasásra vár még a polcomon a témában alapműnek számító Gyors és lassú gondolkodás Kahnemantól. Talán még más is van a polcaim egyikén, amiről már el is felejtkeztem.

Hivatalos leírás:

Miért hoznak rossz döntéseket orvosok, tábornokok, magas rangú kormányzati tisztviselők és az egyéb hatalmi pozícióban lévő emberek károkat okozva ezzel másoknak? Másrészről viszont, miért ragaszkodnak az emberek végig ülni egy rettenetes színházi előadást vagy mozifilmet csak azért, mert a jegyek drágák voltak? Az irracionális hiedelmek és viselkedésformák gyakorlatilag univerzálisak. Nemcsak szerencsejátékosokra és a parapszichológusokra igaz, hogy a mintaméretek vagy egyszerű feltételezések statisztikai csapdái közé esnek, de mindenféle szakértőre, válogatott bizottságokra és a hétköznapi emberekre is. Az Irracionalitás egy formabontó kötet, izgalmas kutatási anyagok sokaságával vizsgálja, hogy miért is vagyunk irracionálisak, hogy ez milyen károkat okoz nekünk, és a lehetséges kiutakat.

2015. május 2., szombat

Szemlélet váltás A siker új pszichológiája Carol S. Dweck


Igazán érdekes könyv. Talán kicsit sok benne az amerikai sport példa. A baseballos és az amerikai focis példákkal nehezen birkózom meg, nem értem a szabályokat :). Az amerikai sportok tekintetében rögzült szemléletmóddal rendelkezem. De miről is szól a könyv. Szerzője szerint kétféle szemléletmód jellemző az emberekre. A rögzült szemléletmód és a fejlődési szemléletmód. Az IQ-val ellentétben, aminek az értéke már nem csillog olyan fényesen, mint a múlt században, miután kiderült, hogy nem alkalmas arra, hogy egyértelmű előrejelzője legyen az egyén jövőbeni sikerességének (tágabb, nem csak anyagi értelemben), az egyén szemléletmódja annál inkább alkalmas erre. Ha igaz lenne, hogy csak az IQ számít, a Menza tagoknak felülreprezentáltaknak kellene lenni a sikeres emberek között, de a tapasztalat nem ezt mutatja. Az IQ-n itt a hagyományos, matematikai, logikai készségeket mérő tesztre gondolok, nem a gardneri (Howard Gardner) 7 intelligencia típusról. Gardner hét intelligencia típust határozott meg, a zenei, vizuális, verbális, logikai, testi valamint interperszonális és intraperszonális intelligenciát. Azt ugyan azóta sem fejtette ki, hogy ezeket hogyan mérné és pontosan milyen kutatások alapján állítja, hogy ezek léteznek elkülönülten, de arra alkalmas volt, hogy kicsit kitágítsa a gondolkodásunkat az IQ-val kapcsolatban. (Ebben a wikipédia cikkben jócskán olvashatunk a gardneri intelligencia meghatározás kritikájáról is.) A fejlődési szemléletmódomat mutatja, hogy bármit olvasok, rákeresek a kritikájára is! :)
A könyv alapgondolata az, hogy mind az intelligencia, mind a személyiség fejleszthető. A rögzült szemléletmóddal rendelkező emberek egész életükben próbálják megőrizni a képességükbe vetett hitet, saját maguk és mások előtt is. A fejlődési személetmóddal rendelkezők élete a folyamatos tanulásról szól. Ők abban hisznek, hogy a velünk született képességeket csak gyakorlással, tanulással és tapasztalással lehet kibontakoztatni. A rögzült szemléletmóddal rendelkező főnökök náluk gyengébb emberekkel veszik körbe magukat, nehogy megkérdőjeleződjön az Isten adta tehetségük. A fejlődési szemléletű főnökök náluk okosabbakkal, hiszen nem az egójuk folyamatos védelme a legfőbb gondjuk. A rögzült szemléletmód kényelmesebb lehet sok szempontból, de unalmasabb is. A mai gyorsan változó világban (ami irtózatos közhely, de sajnos igaz), a rögzült szemléletmód szinte megengedhetetlen. Pár idézet a könyvből.

"Az emberek nagyon gyakran azt hiszik, hogy az 'ajándék' maga a képesség. Pedig a meglevő képességet a csillapíthatatlan tudásvágy és a kihívások keresése bontakoztatja ki."

Egy kísérlet során...
"Beigazolódott, hogy a tehetségükért megdicsért tanulókat rögzült szemléletmódba kényszerítettük... azonnal elutasítottak minden lehetőséget, hogy új kihívásokkal nézzenek szembe, még akkor is ha tanulhattak belőle. Nem merték megkockáztatni, hogy felszínre kerüljenek az esetleges hiányosságaik, vagy hogy megkérdőjeleződjön  a tehetségük."

"Az erőfeszítéseikért megdicsért gyerekek ezzel szemben azt szűrték le, hogy ha nem megy, egyszerűen több energiát kell befektetniük."

"Jellem, lelkesedés, bajnoki szemlélet. Ezek teszik a kiváló sportolót."
Önfejlesztés, motiváció és felelősségvállalás.

"Ha azonban valakinek a saját egója a legfontosabb és egyfolytában azon dolgozik, hogy minél jobb képet alakítson ki magáról, a vállalat hosszú távú, egészséges működését nem tudja szem  előtt tartani."

Remek fejezet szól a rögzült szemlélet módú bukott amerikai vezetőkről, élükön az egykor magát szupersztárnak képzelő  Iacoccaval.

"Amikor egy főnök zsarnoki módon irányít, vagy visszaél a hatalmával, beosztottjaira rögzült szemléletmódot kényszerít rá. Mindez pedig oda vezet, hogy a tanulás, fejlődés és a vállalat előmozdítása helyett a munkatársak azzal foglalkoznak, hogy kedvező ítéletet mondjanak róluk odafent."

A pozitív példák, Jack Welch a GE, Lou Gerstner az IBM és Anne Mulcahy a Xeroxtól.

"Fejlődési szemléletű vezetőkhöz méltóan mindnyájan azzal kezdték, hogy felébresztették az emberi lehetőségekbe és fejlődésbe vetett hitet - és nem csak önmagukban, hanem minden munkatársukban is."

A csoportgondolkodás az egyik legnagyobb átka a többszemélyes döntéseknek. A felelősség megoszlik, a kritikai hang megszűnik, a vezető gondolatát mindenki magáénak tekinti, sőt még túl is licitálnak rajta. A szerző egyértelműen a rögzült szemlélet módban látja a csoportgondolkodás kialakulását. Az elkerülésére többféle eljárás használható, például az ördög ügyvédje, vagy de Bono Hat kalap módszere. A könyv egy érdekes számomra eddig ismeretlen módszert is ismertet, ami a magyar valósághoz sokkal jobban illeszkedik. Hérodotosz számolt be az ókori Perzsiában használt módszerről, aminek a lényege, hogy a amikor a csoport valamilyen döntésre jutott józanul, valamivel később részegen is megvitatták a kérdést.

Kezd valós problémává válni az elkényeztetett nemzedék munkába állása. Ezek azok a gyerekek, akiket a szülők próbáltak megkímélni a kudarcokról, mindig másra hárítani a felelősséget.

"A helyzet az, hogy ezek az agyondicsért gyerekek már jelen vannak a munkaerőpiacon és a jelek szerint sokuk egészen tehetetlen, ha nem dicsérik meg minden egyes lépésnél."

Nem csak a gyereknél de a felnőtteknél is javasolt, hogy amikor dicsérünk, ne a jó ötletükért, teljesítményükért tegyük azt.

"...hasznosabb lenne, ha a kezdeményezőkészségüket, kitartásukat, elszántságukat, kritikára való fogékonyságukat, fejlődőképességüket és nyitottságukat erősítenénk meg."

Tehát azokat a tulajdonságaikat, amiben fejlődhetnek!

A fejlődési szemléletű vezetők a tehetséget fontosnak tartják de nem elégszenek meg ezzel és rendszeres képzésekkel biztosítják, hogy a dolgozóik folyamatosan fejlődjenek.

"Ha hiányzik az emberi fejlődésbe vetett hit, a vállalati képzési programok nagy része fölösleges időtöltés csupán. Ha azonban jelen van, ezek képesek új értelmet adhatnak az 'emberi erőforrás' kifejezésnek és felszínre hozhatják a dolgozókban szunnyadó hatalmas lehetőségeket."

A könyvben külön fejezet szól a párkapcsolatokról.

"Meggyőződésük (a fejlődési szemlélettel rendelkezőknek), hogy kiegyensúlyozott és tartós kapcsolat csak akkor lehetséges, ha a két fél együttes erőfeszítéssel oldja meg az elkerülhetetlenül felmerülő problémákat."

"Talán éppen ezért laposodik el oly sok kapcsolat: az emberek azt hiszik, ha szeretnek valakit, akkor semmit sem kell tenniük ahhoz, hogy a szerelem fennmaradjon."

"Elképzelhetetlen, hogy két ember elképzelései és elvárásai teljes mértékben megegyezzenek."

"A kapcsolat, amely semmiféle energiabefektetést nem igényel, eleve kudarcra ítélt, nem pedig kiváló kapcsolat."

"Ha hiszünk abban, hogy partnerünknek lehetősége van a változásra, sz még nem azt jelenti, hogy hajlandó is lesz megváltozni."

Sport és oktatás

Ebben a fejezetben számos hasznos példát kapunk, hogyan tudjuk a gyerekeinket megfelelően dicsérni és kritizálni. A legrosszabb, ha mindig megpróbáljuk megóvni a kudarcoktól.

"...minden hiba újabb lehetőség a javításra és a tanulásra..."

"Ne ítélkezzünk! Tanítsunk! Ez kell a fejlődéshez."

"Amikor legközelebb olyan helyzetbe kerülünk, hogy fegyelmeznünk kell a gyermekünket, tegyük fel magunknak a kérdést: Milyen üzenetet közvetítek azzal, amit mondok? Azt, hogy bírálni és büntetni foglak? Vagy éppen azt, hogy segítek neked átgondolni és fejlődni?"

Sokan az elvárások csökkentésével próbálják a tanulókat sikerélményekhez juttatni. De ez lássuk be őrültség. Csak arra jó, hogy hiú reményt táplálhassanak a saját képességeikkel kapcsolatban. A fejlődési személet ezzel szemben mit tanít a diákoknak?

"Hogy tudjanak önállóan fejlődni és gondolkodni. Hogy keményen dolgozzanak, ha megfelelő alapokat szeretnének"

Lássuk be nincs a földön olyan gyerek, akit ha kiteszünk a fűre hogy tanulj gyermekem, az nekiáll és önszántából meg sem áll a Nobel díjig. Sajnos némi noszogatás és az ezzel járó feszültség és konfrontáció elkerülhetetlennek tűnik.

Részt vettem a Covey féle hét szokás tréningen, ahol az egyik fontos módszer a tanítva tanítás. Mit mond erről ez a könyv?

"A tanításnál pedig nincs jobb módja a tanulásnak. Rengeteget meg lehet tudni az emberekről és arról is, mi mozgatja őket. A tanított anyagról. És önmagunkról, illetve magáról az életről is."

"A helyes kérdés mindig ez: vajon megtettem minden tőlem telhetőt?"

Hogyan változzunk meg?

"... a fogadkozás... hasztalan. Ami viszont valóban működhet, ha készítünk magunknak egy tartható, ugyanakkor nagyon konkrét tervet. ... Mikor fogjuk végrehajtani? Hol fogjuk végrehajtani? Hogyan fogjuk végrehajtani? Mindent alaposan át kell gondolnunk, méghozzá a legapróbb részletekig."

Ennél specifikusabban a SMART tervezés lehet a segítségünkre. Ajánlom a témában Charles Duhigg A szokás hatalma című könyvet, amit tavaly tavasszal olvastam.

Egyedül megváltoztatni a rögzült szokásainkat szinte lehetetlen. Ha találunk hozzá társakat könnyebb lehet. Egy vállalaton belül egy személy nem tudja a vállalati kultúrát megváltoztatni. Egy kis csapat, mint a Hősök Tere Kezdeményezés, akik a könyvet ajánlják, a legnagyobb tiszteletem ellenére is azt gondolom, reménytelen dologra vállalkozott, amikor egy egész ország mentalitását szeretné megváltoztatni. Kinek ajánlanám a könyvet ezek után? Minden szülőnek, tanárnak, vállalatvezetőnek, férjnek és feleségnek, de leginkább bárkinek, akinek lehetősége és hatalma van, pozitív befolyást gyakorolni másokra és elültetni a fejlődési szemléletmód csíráját a fejekben. Ez nem egy világmegváltó könyv, nem is receptgyűjtemény, nem A megoldás minden rosszra, csak egy könyv hasznos gondolatokkal.

Hivatalos leírás:

Miért nem segíti gyermekeink fejlődését, ha készségeiket és intelligenciájukat dicsérjük?
A harsány, karizmatikus vagy a szerény, befelé forduló vezetők sikeresebbek?
Vajon az akaraterőnkön múlik, hogy be tudjuk-e tartani fogadalmainkat?
Nem csupán képességeinktől vagy tehetségünktől, sokkal inkább szemléletmódunktól függ, elérjük-e céljainkat. A megfelelő szemlélettel nemcsak gyerekeinket motiválhatjuk iskolai teljesítményük javítására, de mi is rengeteget fejlődhetünk mind személyes, mind szakmai téren.
Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem világszerte ismert pszichológiaprofesszora évtizedekig kutatta a siker titkát. Könyvében számos kutatás segítségével, a legkiválóbb vezetők, sportolók, szülők és tanárok példáin keresztül bebizonyítja, hogy ha fejlődési szemlélettel tekintünk önmagunkra és a világra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall bennünket, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek leszünk.
Szeretnénk, hogy Magyarországon természetes legyen kiállni önmagunkért és másokért, hogy az együttérzés társadalmi norma legyen. Carol S. Dweck módszere ennek a változásnak az alapja.

2015. április 8., szerda

Kis lépés, nagy hatás Steve J. Martin, Noah J. Goldstein, Robert B. Cialdini



Jó kis könyv. 52 tipp a meggyőzésre, befolyásolásra, amit mind kísérletileg alátámasztottak és ami többnyire semmilyen extra költséggel nem jár. Biztosan jó párat ki fogok próbálni. A Nudge hétköznapi, praktikus változata.

Hivatalos leírás:

- Miért estek vissza 30%-kal egy áruházlánc eladásai egyetlen cent áremelés miatt?
- Miért fizetett egy tévécsatorna 3,3 millió dollárt egy film vetítési jogáért, ha tudta, hogy 1 millió dollárt veszít majd az üzleten, és hogyan kerülhetjük el a hasonló hibákat?
- Miért hiszünk jobban annak az orvosnak, aki sztetoszkópot hord a nyakában, és hogyan erősíthetjük mi is a hitelességünket?
- Miért ajándékozta el egy angol tiszteletes temploma pénzét, és hogyan jutott ezáltal hússzoros összeghez?
- Miért adományoztak az emberek 18 ezer dollárt egy kutya megmentésére, és hogyan növelhetjük mi is jótékonysági kampányaink sikerét?

A hétköznapokban gyakran előfordul, hogy szeretnénk valakit meggyőzni vagy befolyásolni – a főnökünket, a munkatársunkat, egy vevőt vagy ügyfelet, netán a hitvesünket vagy a gyerekünket. Vajon mit kell tennünk a sikerhez?

Steve J. Martin, Noah J. Goldstein és Robert B. Cialdini, a meggyőzés tudományának szakértői 52 apró és egyszerű módszert mutatnak be könyvükben, amelyek segítségével könnyen befolyásolhatjuk mások döntéseit. Ezek a finom, észrevétlen, etikus lépések nem igényelnek különösebb idő-, energia- vagy pénzbefektetést, hatásuk azonban óriási: a segítségükkel jobb megítélésre, kiváló kapcsolatokra, sőt sokkal nagyobb anyagi haszonra tehetünk szert.

2015. március 13., péntek

Lökonómia Steven D. Levitt Stephen J. Dubner



Pár hónapja olvastam a szerzőpáros későbbi könyvét az Agyament gondolkodást. A Lökonómiát korábban már meg akartam venni, de sehol nem volt. Most véletlenül, az Alexandra online boltjában bukkantam az utolsó példányok egyikére. A két könyv között van némi átfedés, de az Agyament gondolkodás egy picit talán érdekesebb. A Lökonómia 2007-ben nagy szám volt, de szerintem mára már kissé megkopott a varázs. Tim Harford termékenyebb és szinte tök ugyanazt csinálja, mit a Levitt, Dubner páros. Két és fél Tim Harford és a két Levitt, Dubner könyv már pont elég is volt az alternatív pop közgazdaságtanból. Érdekes, érdekes, de sok haszna nincs. Az alapmondanivaló átjött a többi meg már csak példa.
Azért a világban sokkal több rejtély van mint amire a három szerző válaszolni próbált eddig. Excelbe irkálni adatokat és keresni az összefüggést, hááát, nem túl hatékony. A regresszióanalízisnél jobb módszer a bigdata. Persze ott is fel kell tenni a megfelelő kérdést, de gyorsabban és pontosabb választ kaphatunk. Ééés sokkal több kérdést tudunk feltenni.
Aki szeretne megismerkedni a szerzőpárossal nyugodtan kezdheti a második könyvvel és ott be is fejezheti.

Hivatalos leírás:

Melyik a veszélyesebb, a lőfegyver vagy az úszómedence? Mi a közös a tanárokban és a szumóbirkózókban? Miért élnek még mindig az anyjukkal a drogkereskedők? Mennyit számítanak valójában a szülők? Hogyan hatott az abortusz engedélyezése az erőszakos bűncselekmények gyakoriságára? Nem olyan fajta kérdések ezek, amilyeneket a közgazdászok fel szoktak tenni. Steven D. Levitt azonban nem átlagos közgazdász. Olyan kutató ő, aki a mindennapi élet rejtélyeit tanulmányozza - csalás, bűnözés, sportok, gyermeknevelés stb. -, és következtetései sokszor feje tetejére állítják a közvélekedést. A Lökonómia - Levitt és Stephen J. Dubner újságíró közös műve - új távlatokat nyitó könyv. A szerzők általában egy rakás adattal és egy egyszerű kérdéssel kezdik. A kérdések némelyike szó szerint létfontosságú, némelyike bevallottan "lökött". Ezért is kapta a könyvben lefektetett új tudományág azt a nevet, hogy: lökonómia. Levitt és Dubner lebilincselően, szenvtelen éleslátással bebizonyítja, hogy a közgazdaságtan lényegét tekintve az ösztönzések tanulmányozása - hogyan szerzik meg az emberek azt, amire vágynak, vagy amire szükségük van, főleg ha mások ugyanarra vágynak, ha ugyanaz kell nekik. Vagyis... a dolgok mögé néznek. Mindezeket a történeteket az a mélységes hit fűzi össze, hogy a modern világ, bonyolultsága és sok esetben csaló volta ellenére, nem áttekinthetetlen, nem megismerhetetlen, sőt - ha a megfelelő kérdéseket tesszük fel - még sokkal érdekesebb is, mint hittük. Csupán újfajta módon kell szemügyre vennünk. A Lökonómia alapgondolata bizony nem konvencionális: ha az erkölcs arról szól, milyennek szeretnék látni az emberek a világot, akkor a közgazdaságtan azt írja le, milyen is valójában. Tény, hogy a könyv rengeteg társalgáshoz elegendő rejtéllyel és sztorival ajándékozza meg olvasóját - de ennél sokkal többet is nyújt: képessé tesz, hogy egészen másképpen lássuk modern világunkat.